Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)
I. Bevezetés
I. Bevezetés Jelen monográfia az Eötvös Loránd Tudományegyetem Új- és Jelenkori Történeti Tanszékén 2017 decemberében megvédetté katolikus egyház társadalmi tevékenysége és a politikai katolicizmus a Szombathelyi Egyházmegyében, 1867-1914 című doktori disszertációm némileg átdolgozott, javított változata. A téma kiválasztásával és feldolgozásával az a cél vezérelt, hogy a Szombathelyi Egyházmegye egy olyan szegmensét mutassam be, amely az eddigi történeti munkákból kimaradt, vagy háttérbe szorult: az állam és egyház viszonyát, az alsópapság társadalmi és politikai szerveződését, a katolikus sajtó helyzetét és nem utolsó sorban a keresztényszocializmus kialakulását és annak társadalmi hátterét. 1924-ben a Francia Egyháztörténeti Társulat egy tervezetet dolgozott ki a püspökségek történetének megírására vonatkozóan. Az új irány alapvetése abban állt, hogy az egyháztörténészek szakítsanak az egyházmegyék püspöki életrajzokon keresztül történő bemutatásával, mint ahogy már jóval korábban a politikatörténet-írás is szakított az események uralkodási periódusokban történő leírásával.1 E munka főbb iránymutatásait Magyarországon Vanyó Tihamér 1937-ben publikálta, rámutatva arra a nyilvánvaló tényre, hogy a két világháború közt megjelenő egyházmegye-történeti feldolgozások történeti felfogásukban, szerkezetükben, forráskezelésükben vegyes képet és eltérő színvonalat képviselnek.1 2 A Vanyó-féle tanulmány a hazai egyháztörténet-írás egy másik nagy hibájára is rámutatott: „Az olvasóknak és az íróknak is jó része azt gondolja, hogy az egyháztörténelem célja a hitvédelem, és a széles katolikus köröknek, olykor művelt és előkelő egyházi férfiaknak is borsódzik a hátuk, ha a történetíró munkája folyamán az emberi gyarlóságoknak egy és más megnyilvánulása fölött meglebbenti a kendőző fátyolt. 1 Vanyó 1937. 8. 2 Gergely 1983. 647. 7