Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)
V. A Szombathelyi Egyházmegye és a nemzetiségi kérdés
Több nemzetiség számára az egyház az érdekképviselet terén is fontos szerepet játszott. így a románoknak, a szerbeknek, és az erdélyi szászoknak nemzeti egyházuk sok tekintetben pótolta a hiányzó önkormányzatokat.183 A katolikus egyház államegyház jellege miatt ilyen szerepet nem tudott, és valószínűleg nem is kívánt betölteni. Helyi szinten azonban az 1868:38-as népiskolai törvény nyomán létrejött iskolaszékek - a jogalkotó szándékától függetlenül - érdekérvényesítő fórumként is tudtak működni. Ugyanis egy nemzetiségi faluba, elsősorban a gyóntatás anyanyelven történő biztosítása miatt, általában az adott nemzet anyanyelvén értő, sőt nagyon gyakran az ahhoz a nemzethez tartozó papot „disponált”, azaz helyezett a püspök. Ezt követően pedig a település plébánosa, mint korábban láttuk, szinte automatikusan töltötte be az iskolaszék egyházi elnökének tisztét is. E két tényező együttállása - nemzetiségi iskolaszék, nemzetiségi plébánossal az élen - általában biztosította azt is, hogy nemzetiségi tanító kerüljön az iskolák élére. Ennek figyelembevételével kijelenthető, hogy az 1868:38-as népiskolai törvény, együttesen a katolikus egyház pasztorációs feladataival járó kötelezettségeivel, jelentősen kompenzálta a nemzetiségi önkormányzatokból fakadó hiányosságokat. Nemzetiségek a Szombathelyi Egyházmegyében A Szombathelyi Egyházmegyében három nemzeti kisebbség élt nagyobb, összefüggő területen, és alkotott viszonylag egységes nyelvi tömböt: a német, a horvát és a szlovén, vagy ahogy a korban magyar nyelven kizárólagosan emlegették, a vend. A nem magyar ajkú lakosság térbeli elhelyezkedésének, továbbá az egyes falvak nyelvhasználatának meghatározása egyáltalán nem egyszerű feladat. Népszámláláson először 1881-ben kérdeztek rá a lakosság anyanyelvére. Ezeket az adatokat azonban fenntartásokkal kell kezelnünk. Harasztifalu példának okáért a század közepéig horvát identitású településnek számított, még úgy is, hogy a lakosság jelentős része ma már nem beszéli a horvátot.184 Az 1881-es népszámlálás sze183 Katus 1979. 1339. 184 Harasztifalu horvát identitásáról és szokásairól ír: Csaba 1959. 256. 77 <-*r)
