Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)
V. A Szombathelyi Egyházmegye és a nemzetiségi kérdés
feltehetőleg osztotta, de mindenképpen alaposan ismerte a miniszter nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos nézeteit, amelyeket püspöki működése folyamán igyekezett a gyakorlatba is átültetni.179 A liberális katolikus politikai elit háttérbe szorulásával, illetve Eötvös és Deák elhunytával előtérbe került a soknemzetiségű dualista államban a magyar nyelv hegemóniájának kiépítésére irányuló politikai akarat. Az 1879:18. számú, a magyar nyelv tanításáról szóló törvény a népiskolákban is előírta a magyarnak, mint idegen nyelvnek tanítását. A nemzetiségek hevesen tiltakoztak, mivel úgy vélték, a törvény megsérti az addig számukra biztosított egyházi és iskolai önkormányzatot, illetve az erőszakos magyarosítás kezdetét látták benne.180 A törvényjavaslat bevezető mondata engedékeny: „Szükséges lévén, hogy a magyar nyelvnek, mint az állam nyelvének elsajátítására, minden állampolgárnak kellő mód nyújtassék”. A szöveg arra próbált utalni, hogy a nem magyar anyanyelvű állampolgárok számára gazdasági, kulturális érdek a magyar nyelven történő kommunikáció elsajátítása. Emiatt a jogszabály a nyelv oktatását nem mint kényszert, hanem mint lehetőséget próbálta elfogadtatni. A politikai szándék gyakorlatba történő átültetését nagyban akadályozta a tény, hogy a tanítók egy jelentős része nem beszélte megfelelő szinten a magyart. A rendelkezés ugyan tett némi engedményt - 1883-ig azonban a nemzetiségi tanítók döntő többsége így sem tudta elsajátítani a magyar nyelvet olyan szinten, hogy azt oktatni tudja. Az 1883:30. számú, a középiskolákról szóló törvény a nem magyar tannyelvű középiskolákban is bevezette a magyar nyelv és irodalom „rendes tantárgyként” való kötelező tanítását. Az 1891:30. számú 179 Füssy 1929. 96-97. Szabó Imre liberális elköteleződését mutatja, hogy 1929-ben megjelent, de Füssy Tamás által már 1881-ben megírt életrajzához a szerkesztő, Géfin Gyula a következő betoldást eszközölte: Szabó Imre a liberális kor eszmevilágában nőtt fel, nem látta tisztán a liberalizmus nagy veszedelmeit, a növekvő indifferentizmust, a katolicizmus háttérbe szorítását a politikában s közéletben, a keresztény, magyar elem gazdasági lecsúszását, s így nem sürgette a velük szemben való védekezést, a hitélet elmélyítését, a katolikusok politikai és gazdasági szervezkedését, a munkáskérdésnek katolikus szellemben való megoldását, a katolikus sajtót, új lelkipásztori állomások kiépítését.” 180 A rendelkezés ellen a keleti román főegyházmegye azért emelt kifogást, mivel nem rendelkeztek megfelelő létszámú tanerővel. L. Kemény 1952. 614. Holgräff János szász országgyűlési képviselő pedig azért emelte fel szavát ellene az országgyűlésen, mivel véleménye szerint a törvény sértette a hitfelekezeti autonómiát. L. Kemény 1952. 609.
