Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)
IV. A szombathelyi püspökség és az. oktatás
társadalmi helyzetével egy szintre. Ezt az állapotot nagyban erősítette a tény, hogy fizetségük egy részét - általában a jelentősebb részét - természetben kapták meg, kaszáló vagy termőföld formájában, amelyet saját maguknak kellett megművelniük. A népiskolai törvény megjelenését követően az oktatók anyagi biztonságát növelte a tény, hogy a jogszabály rögzítette: a tanító megválasztását követően állását életfogytig bírja, csak valamely súlyos hanyagság, erkölcsi vétség vagy törvénysértés miatt lehetett elbocsátani a tankerületi iskolatanács ítéletével, amelyet a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez kellett felterjeszteni.138 Az 1868:38. törvény szabályozta a tanítók fizetését, amelyet bár az iskolaszék fogadott el a tankerületi tanács jóváhagyásával, de a rendelkezés előírta, hogy a tisztes lakáson, valamint a negyed holdnyi kerten kívül az elemi iskolai rendes tanítót minimum 300 Frt juttatás illeti meg évente, míg a segédtanítót 200 Frt. Könnyítést elvben csak anynyit engedett a jogszabály, hogy „ott, ahol eddig szokásban volt, vagy ahol a helyi viszonyokhoz mérve célszerűnek mutatkozik, ama fizetések arányos része terményekben, ezek árának 10 évi átlagát számítva állapíttatik meg, mely terményeket az illető község előjárói szedik be és szolgáltatják ki.”139 140 Ennek megfelelően a gersei tanító illetménye példának okáért a következőképpen alakult: „22 mérő búza, 32 mérő rozs, 13 Frt, 52 Kr. lélekpénz, 9 kereszt kévés gabona a mezőről, 14 hold legelő, elegendő tűzifa, 20 Frt stóla, a kertje mellett 2 szekér széna, 80 iskolás gyermektől fejenként 1 Frt. 20 Kr.”1,40 A jogszabályi előírások és az aláírt szerződések ellenére mégis gyakran megesett, hogy a tanító fizetését nem hogy előre, de még több hónapos csúszással sem kapta meg.141 Nem csoda, hogy emiatt fizetésüket igyekeztek más természetű jövedelemmel is kipótolni, csakhogy ez nem tett jót az oktatás színvonalának, az egyházi fenntartók pedig eleve fenntartásokkal fogadták, ha esetleg alkalmazottaik világi helyen töltöttek be másodállást. Legáth Gábor pákái plébános a Zala várme138 Felkai 1983. 131. 139 MTt 1836-1868. 1868:38 143.§ 140 SzEL.AC 1871/52 141 Kotnyek 1978. 107. 61
