Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)
IV. A szombathelyi püspökség és az. oktatás
mivel a plébániai iskola, valamint a tanítólak kijavítása, illetve a szükséges felszerelések beszerzése 235 Ft-os vállalhatatlan kiadást jelentett számukra. Ezen felül a rendes tanítónak a természetbeni juttatások mellett 251, a másodtanítónak 250 forintot fizettek. Az iskola éves bevétele mindösszesen 301 forintot tett ki, amelyhez a kérelem kapcsán az egyházmegyei segélyalapból Kopsz általános helynök 100 Ft rendkívüli segély utalását rendelte el.110 Nyilvánvaló, hogy ezzel a helyzet nem oldódott meg, és így következő jelentésében Gosztál plébános - megköszönve a 100 Ft segélyt - arról írt, hogy a lakosság 200 szavazóképes polgára közül 170 községi iskolát akar."1 Ennek ellenére az intézmény katolikus jellegét itt sikerült megtartani a ferences szerzetesek, valamint minden valószínűség szerint a Batthyány család jelentős befolyásának köszönhetően. Alsólendván 1870-ben történt meg a katolikus iskola községesítése. Ezzel kapcsolatban Stirling Antal plébános panaszt tett a minisztériumnál a közös iskolaszékre, ugyanis a községi iskola tulajdonába került az iskola régi épülete, illetve a tanintézmény alapítványi tőkéinek kezelése. A kiküldött bizottság előtt végül az a megegyezés született, hogy a tanoda épülete, amelyet 1847-ben a település építtetett, a községi iskoláé lesz. Az alapítványok közül pedig a két kisebb értékű a katolikus tanintézményé - mondván azokat papok alapították - míg a harmadik nagyobb tőkével rendelkező alapítványt, valamint a tagosításkor az iskolának juttatott földet és a közös iskola tanszereit elfelezik (ez utóbbiról mindkét fél lemondott, mondván ezeket már időközben beszerezték)."2 A városok mellett több olyan vidéki egybefüggő „területi tömb” alakult ki, ahol a falvak egységesen a községesítés mellett tették le a voksukat. Az egervári plébániához tartozó egervári, gősfai és boldogasszonyfai községek szinte egyszerre kérték iskolájuk községesítését. Az eset a püspököt olyannyira felháborította, hogy a plébánia vezetőjét fegyelmi eljárásnak kívánta alávetni. A plébános, Eder Ferenc jelentésében az egervári tanítóra hárított minden felelősséget, mondván ő no in 112 SzEL.AC 74/1871. SzEL.AC 198/1871. SzEL.AC 412/1871. 53
