Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)
IX. A Néppárt működése a szombathelyi püspökségben
Magyarországon a katolikus társadalmi szerveződések - mint ahogy az már az előzőekben bemutatásra került - már az 1870-es, 1880-as években teret nyertek, de ezek általában megmaradtak a naiv hitbuzgalmi egyesületek szintjén, alig akadt köztük olyan - mint a katolikus legényegyletek - amely valamilyen társadalmi feladatot tűzött volna maga elé. Tudatosan politikai vagy társadalmi céllal csak az 1890-es évek második felétől jöttek létre katolikus egyesületek. Ide sorolhatóak a katolikus körök, katolikus olvasóegyletek, de meg kell említeni az olyan szociális céllal létrejött szervezeteket is, mint a katolikus jótékony egyesületek és a Szent Vince társulatok. Ezek biztosították a politikai katolicizmus társadalmi bázisát, illetve - a szociális hasznosságon túl - népszerűséget is szereztek az egyháznak, közvetve pedig az ő érdekeire létrejött politikai erőknek. A magát államvallási pozícióban ringató katolikus papság az 1890- es évek közepéig még nem látott okot vagy indokot arra nézve, hogy a kormánnyal szemben érdekei védelmében fellépjen. Ez pedig a politikai katolicizmus megjelenésének fontos feltétele volt. Magyarországon ezt nagyban nehezítette az a tény, hogy a kiegyezés után a katolikus püspökök alapvetően kormánybarát magatartást tanúsítottak, ugyanis a főkegyúri jogból következően és az 1848:3., a független magyar felelős minisztérium alakításáról szóló törvény értelmében - mely szerint a végrehajtó hatalmat az uralkodó a független magyar minisztérium által gyakorolja a püspöki javadalmak megszerzéséhez szükségeltetett a vallás- és közoktatásügyi miniszter támogatásának elnyerése. Az egyház szerette azt hangoztatni, hogy a püspökök kinevezésüket a királytól nyerik el, de a gyakorlatban az uralkodó ezen jogát a kultuszminiszteren keresztül a kormány gyakorolta. Ennek megfelelően az a pap, aki tudatosan törekedett a püspöki méltóság elnyerésére, igyekezett - az egyházi karriere épitése mellett - kormánybarát vagy legalábbis apolitikus nézeteket képviselni. Az alsópapság szemében a kinevezésnek ez a gyakorlata a korszakban végig szálka maradt, tovább mérgesítve a klérus és a püspökök kapcsolatát.562 562 Forray János vámoscsaládi plébános az általa írt historia domusban erről így nyilatkozott: De hát a püspökök? A pastores gregis? Difficite est satyrum non scribere [A nyáj pásztorai? Nehéz ezt nem gúnyosan írni], hogyan is, hiszen manapság az út a püspöki katedrára az országházon vezet keresztül, csak liberális párti ember számíthat magas egyházi méltóságra! Non intratur per ostium [Nem lépek be a kapun], és ha kivételesen van egy buzgó ember közöttük, az gyáva. Sopánkodnak, de kilépni nem mernek, no ezek az emberek nem fogják a magyar egyházat megmenteni. SzEL, Vámoscsaládi plébánia iratai, historia domus, 1892. 55.
