Pál Ferenc: A Szombathelyi Egyházmegye a dualista államban 1867-1914 - Géfin Gyula kiskönyvtár 5. (Szombathely, 2018)
II. A katolikus egyház helyzete a kiegyezés után
II. A katolikus egyház helyzete a kiegyezés után A magyar katolikus egyház a kiegyezést követően egy általa addig nem tapasztalt helyzetbe került. A polgári állam kiépítésével párhuzamosan a felelős magyar kormányok egyre jobban érvényt szereztek a vallási egyenlőséget kimondó 1848. évi 20. törvény paragrafusainak, aminek következtében a katolikus egyház államvallás jellege egyre inkább háttérbe szorult. A jogszabály nagy hiányosságának tekinthetjük, hogy nem rendelkezett a protestáns egyházakéhoz hasonló, az állami beavatkozást kizáró katolikus autonómiáról. A Ferenc József és IX. Pius pápa által 1855-ben megkötött konkordátum - bár a célja a központi kormányzat megerősítésében állt - a magyar katolikus egyház számára számos előnyt is biztosított. Igaz ugyan, hogy a magyar prímás jogai sérültek, és a magyar egyházat az összbirodalom részeként kezelték az egyezményben, de az állam cserébe szakított a jozefinista egyházpolitikával, s a katolikus egyház majdhogynem az államegyházi státusszal felérő jogokat kapott. A konkordátum nagyobb mozgásteret biztosított: több egyházmegyében zsinatokat tartottak, intézkedések történtek a papi és szerzetesi fegyelem megerősítésére és ezzel párhuzamosan némileg aktívabbá vált a katolikus társadalmi élet is, igaz, ez a fejlődés elsősorban a hitbuzgalmi szerveződések terén tűnt látványosnak.12 A kiegyezést követően a felálló új magyar kormány azonban a konkordátumot nem ismerte el magára nézve érvényesnek, mivel azt az uralkodó az önkényuralom idején kötötte, miniszteri ellenjegyzés nélkül. Ezzel párhuzamosan a magyar katolikus püspöki kar mindent elkövetett, hogy a magyar országgyűlés a konkordátumot ne cikkelyezze be. így az, az idő előre haladtával, anélkül, hogy Magyarországon hivatalosan érvénytelennek mondták volna ki, hatályon kívül került.13 12 Gergely-Kardos-Rottler 1997. 136. 13 Hermann 1973. 445. ^ 13 ^
