Gazdák Lapja, 1910. június (9. évfolyam, 23–26. szám)
1910-06-18 / 25. szám
4-ik oldal GAZDÁK LAPJA 25 ik s>zám a helyből, melyen találták, biztosan lehet megállapítani, hogy ez a bor az 5 ik századból való. A műtrágyák eltartása. A szuperfoszfát, Thomas salak, kainit és chilisalétrom többé-kevésbé szenvednek hosszabb eltartás közben. Persze előre nem mondható, hogy a trágyaszer egy vagy két évi eltartás után milyen lesz, mert az éghajlat, az időjárási viszonyok, az eltartási hely milyensége és magának a trágyaszernek az összetétele hatnak dön- tőleg ebben a tekintetben. A hosszabb ideig való eltartás mindenesetre veszteséggel jár, úgy, hogy az nem tanácsolható. A felléphető változásokról röviden a következőket kell tudni. A szuperfoszfát mindig tartalmaz kevés szabad kénsavat, amely a zsákokat megtámadja, úgy, hogy már ennekfolytán is előállhat veszteség. Azonkívül a foszforsavnak vizbenoldható- sága foszfátban hosszabb ideig való eltartás esetén többé-kevésbbé csökken. Ha a raktárhely nem teljesen száraz, akkor a szuperfoszfát lassankint nedvessé válik és a kézben csomós, kenöcsös tömeggé sűrűsödik össze, amelyet már nem vagyunk képesek egyformán kiszórni. A Thomas-salaknak kellemetlen tulajdonsága, hogy eltartás közben kiterjed annyira, hogy a zsákokat szétrepeszti. Azonkivül könnyen csomósodik, ami szintén megnehezíti a kiszórást. A kainitot, ha hosszabb ideig el akarjuk tartani, okvetlenül keverni kell turfaporral, amit a káliművek kívánatra meg is tesznek. A kainit a levegőből nedvességet szív és turfaporkeverés nélkül lassanként szilárd csomókká sűrűsödik, amelyeket a trágyamalomban ismét porrá kell aprítani. A chilisalétrom szintén higroszkopikus só, azaz a levegőből vizet vonz, sokszor oly mennyiséget, hogy a vizében lassanként szétfolyik. Mindenből kitűnik, hogy hosszabb eltartáskor az összes említett trágyaszerek- nél veszteséggel kell számolnunk, miért is tanácsos hosszabb eltartástól eltekinteni. Ha a trágyaszerek, mint néha megtörténik, későn érkeztek meg, úgy, hogy ezeket nem lehet már vetés előtt elhinteni, akkor némi elővigyázat mellett jól elszórhatjuk őket fejtrágya gyanánt. A trágyaszereket ily módon való alkalmazás esetén igaz nem abban a mértékben használhatjuk ki, mint a vetés előtt való rendes kiszórásnál, azonban a talajban jobban vannak eltartva és veszteségtől megóva, mint a raktárban. Különösen pedig a tápanyagok, amelyek a Thomas-salakban és kainitban foglaltatnak, nem mennek veszendőbe, hanem a talaj elnyelő ereje visszatartja őket, úgy, hogy belőlük még egy másik termés is táplálkozhat. A szuperfoszfátnak persze már kisebb az utóhatása, a chilisalétromé a legkisebb. Két utóbbi gyorsan ható trágyaszer és ezeket úgy kell alkalmazni, hogy a növény az általok nyújtott tápanyagokat rögtön fölvehesse. A rák mesterséges tenyésztése. A rákot vizeinkben a múlt század nyolcvanas éveiben fellépett rákpestis nem csak megtizedelte, hanem csaknem teljesen ki is pusztitotta. A járvány végig vonult egész Közép-Európán; nem szűnt meg teljesen a mai napig sem s a legutóbbi években rá került a sor Európa északi részének rákokban oly dús vizeire is: Észak-Németország, Fin- és Svédország tavaira. Kevés vigasztaló van benne, ámbár gyakorlati fontossága nyilvánvaló, hogy a betegségokozó baktériumot megtalálta Hofer német professzor; ma már „Bakterium pestis Istaci Hofer“ néven ismerjük s tudjuk, hogy még egy más betegséget is idéz elő : a halak pikkelyborzolódását. A rák megfogyatkozása következtében értéke napról-napra nő. Minden csemege-piacon nagyon keresett s jól fizetett áru. Tenyésztése e miatt is különös gazdasági jelentőséggel bir, de azért is, mert alkalmas még oly kisebb vizek, patakok jövedelmeztetését e, amelyeknél más módon, pl, halászat révén hasznot remélni egyáltalán nem lehet. Ami eddig e téren történt, az lényegében az arré alkalmas s elnéptelenedett vizeknek rákokkal való ujrabetelepitése. A betelepítés a rák életmódjának megfelelően kétfélekép történhet. A rák tudvalevőleg késő őszkor, októberben és novemberben párosodik, amikor a him mésztejhez hasonló tejét a nőstény hasára, közvetlenül a petekivezető nyílás mögé tapasztja. Egy him több nőstényt is megtermékenyít s a szaporodásban való részvétele csupán erre az időre terjed. A nőstény csak ezután, november végén, sőt december elején kezdi tojásait lerakni; a peték érintkeznek az anya testéhez tapadt tejjel, megtermékenyülnek. A megtermékenyítés tehát a párosodás után, az anya testén kívül megy véghez. A megtermékenyített petéket az anyarák a farkán levő úgynevezett úszó lábaihoz tapasztja 18—20 darabot számláló fürtökben a farka alatt hordja egy féléven át, mert a kikelés csak a következő év junius vége felé kezdődik. Egy nőstény 60—120 darab ikrát rak, legtöbbet 6 éves korában ; azonban legtöbbször az ikrának fele elpusztul s igy nem igen lehet 10—15 utódnál többre számítani. Áttelepítése úgy történik, hogy az ikrás rákokat április és junius között helyezzük ki a vízbe vagy ősszel párosodás előtt vegyesen nőstényt vagy hímet. Ikrás rákot azonban csak akkor ajánlatos kihelyezni, ha az állatokat a közelből kaphatjuk, mert a peték, huzamosabb ideig állva a levegőn, megrongálódnak. Ha pedig messzebbről kell a rákot hozatni, akkor a behelyezést őszkor : szeptember hóban végezzük, lehetőleg előre bocsátván a gyengébb nőstényeket s csak néhány nap múlva a himeket. Tekintve, hogy ily kényes a rákok szaporítása, önkéntelenül az a kérdés merül fel, nem lehetne-e ezt valami köny- nyebb mesterséges viszonyok között elősegíteni, végezni? Többféle kisérletek folytak ez irányban, különösen Franciaországban, de sokáig semmi eredményt nem értek el. A sok kudarc után végre a ßzabad- ban való tenyésztést kisérlették meg Belle- fontaine-ban létező állami halasgazdaságban. Az 1908. év őszén egy jókora kosszu különféle mélységekkel biró beton medencébe behelyeztek 54 jól kifejlett rákot egyharmad részben hímet, kétharmad részben nőstényt. Hossuságuk az orr elejétől a fark végéig mérve 7 —11 cm. között váltakozott. Decemberben a párosodás befejezettnek látszott és megállapították, hogy 36 nőstény közül 34 meg van termékenyítve. A két meddő nőstényt és a himeket kiszedték. Öt hónappal később lebocsátották a medence vizét s megvizsgálták az állatokat. 34 közül 33 darabol találtak. A kísérlet tehát sikerült a tekintetben, hogy tavaszra életképes ikrás rákok állottak a helyszínen rendelkezésre, A számbeli eredményt is kitűnőnek kell jelezni, mert 36 nőstény közül 32-nél elérték a kivánt célt. A kísérletet tovább is folytatták és sikerült végre zárt helyen rák ivadékot nyerniük. Így tehát, ha egyszer ivadékot sikerül megbízható módon felnevelni, akkor annak további tartása s nevelése különösebb nehézségekbe nem ütközhet. Arra talán nincs is szükség,' hogy az ivadék nevelő medence beton legyen. Lehet az földbe ásva is. Lényeges az, hogy jó kemény fenekű és partu legyen s lehetőleg iszapmentes. Amint az iménti példa mutatja, kis helyen aránylag elég sok ivadékot kaphatunk 50—80 négyszögméter vizterületü medencéből 1500 — 2000 drb. egynyaras ivadékot is szedhetünk össze ősszel. Az ivadék továbbnevelésére való tavakat is csak kicsinyekre készítsük, már csak azért is, hogy a különböző nagyságú rákokat, melyek csak 5—6 év múlva lesznek ivaréretté, külön-külön tarthassuk, hogy egymást fel ne falják. Hazánkban talán sehol sem kísérelték meg ily mesterséges helyen a rák tenyésztését. Mindenesetre kívánatos volna, ha egy-két ilyen telep mielőbb létesülne, már csak azért is, mert a rák tenyésztése igen kevés fáradsággal jár és igen sok helyen jelentős jövedelem forrást nyújtana. Halászat. A világ legnagyobb földbirtoka. Amerikában minden nagyobb méretű, mint ideát Európában. A legnagyobb kiterjedésű földbirtokok is ott vannak, ez utóbbiak között pedig a legnagyobb dón Luis Terrazas mexikói füldesurnak a birtoka. Ez a földbirtok mintegy nyolc
