Gazdák Lapja, 1910. május (9. évfolyam, 19–22. szám)
1910-05-14 / 20. szám
20-ik szám GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal a kisgazdákat rávezetni arra, hogy ipari téren is uj jövedelmi forrásokra tehessenek szert. Azt hisszük, hogy a felsoroltak teljes igazolásául szolgálnak arra nézve, hogy a közreadott agrárprogramm a népjólét érdekéből miért helyez olyan nagy sulvt a mezőgazdasági ipar fejlesztésére. Erdélyi G. Védekezés a késői fagyok ellen. Az idei. időjárás rendkívüli ugyan, de nem rendszertelen. A rendszerre, mely- lyel a hajósok a Hold változatai után következtetnek, sok évtized, sőt évszázadok tapasztalata vezette azokat. Nyáron természetesen nem érdekli a hajóst annyira az időjárás, mint tél közeledtével s ezért már szeptember-, októberben kezdi a gondolkodó elme az időjárás megfigyelését és első szabályként azt állítja fel, hogy akkor, mikor mint két év előtt is, már szeptember-, októberben beköszöntött a deres, fagyos időjárás, nem lesz rendes tél, hanem a következő hónapokban, egész márciusig, minden hónapban változik a keményebb idő az olvadással és április, májusban el szoktak következni a késői fagyok, melyek rombolólag hatnak a terményekre. A második szabály az, hogy a milyen holdciklusokban beköszöntött a hideg időjárás ősszel, olyan ciklusokban ismétlődik az a következő hónapokban. Ez a szabály és pedig mindakéttő az idei télben is megállotta a helyét. Az első hideg időjárás holdtölte után és korán következeit be és igy folytatódott a télen, bele a márciusba, február kivéteűegélt azonnal abba a korcsmába. Es megkérdezte tőle is az ifjú: — Mit tartasz a márciusról ? — Vigye az ördög ezt az átkozott hónapot, mondotta a szívtelen ember. Ez a hónap a földmivesek ellensége, a pásztorok réme, a veres kakasok uralkodása. Ez a hónap csak azért van a világon, hogy ha valaki rosszat akar, kíván... azt mondja: — Vigyen el a március! — Meg aztán, a március ha el nem viszi a havat, bizony baj. A márciusi hó árt a vetésnek. Egyszóval, bizony áldás lenne, ha a márciust kifognák, kilöknék a 12 hónap sorából. Az ifjú arca elkomorul erre a goromba, szívtelen beszédre. És lelkében a harag kezdett háborogni. Mit is adhatott votna mást hát neki: Márciusi havat adott. Hogy mossa, tisztítsa meg száját, arcának szeplőjét, beszédének salakját. És azóta a márciusi hó egészen más, mint a januári vagy decemberi. {Bodnár Gáspár. lével, de csak nálunk, mert a velünk egy égöv alatt fekvő északamerikai részeken ugyancsak kuruc telet zúdított a fogyatkozásnak induló hold az emberek nyakába fnbruárban is, mikor nálunk csak a derű- lést hozta meg, amely azonban mindig magában hordja a dérnek és hidegnek a lehetőségét. A .,Meteor“ időjáslása is bevág és a téli hidegre, illetőleg fagyra vonatkozólag ritkán tér el a hajósok megfigyelésétől s az idei februári hideg kimaradását, mely már némi részben decemberben is mutatkozott, valamely ismeretlen befolyásnak tulajdonítja. A „Meteor“ jóslata a hajósokéval egyezik, mert hidegre- hajló „csomópontot“ április 19-re és május 22-re jövendői. Meglehet, hogy ennek a két időpontnak veszedelmes jellege — amit adjon a jó Isten — csak derülés- ben- fog jelentkezni, de ez nem valószínű. Tehát igen sok terményünket, igy a szőlőt is, az idén ismét a fagy veszedelme fenyegeti. A magyar gazdának régi szokása az, hogy akkor, ha( veszedelem fenyegeti, két kézre fogja a panaszt, de arra, hogy a veszedelmet megelőzze, nem gondol. — Ausztriában a nép már évtizedek óta hatásosan védekezik a késői fagy ellen a füstöléssel és hatósági felügyelet alatt álló védekező-egyesületeket alkot, melynek kivált azóta, mióta a fagyjelző hőmérőket használják, ezer és ezer holdnyi szőlő és egyéb veteményeket mentenek meg éven- kint a pusztulástól és Korneuburgban már gyár létesült abból a célból, hogy a gazdákat olcsó és alkalmas füstölő anyaggal lássa el. A védekezés azo.iban csak akkor sikeres, ha az úgy, mint Ausztriában, minden gazdára kötelező és nem egyes pontokon, hanem nagy, összefüggő területeken történik. Arra nézve, hogy ezeket a védekező egyesületeket, melyeknek megalakítását a múlt évben a „Borászati Lapok„-ban egyik közgazdasági Írónk melegen ajánlotta szőlősgazdáinknak, most, a veszedelem küszöbén alakítsuk meg, ez idő szerint és erre az esztendőre már későn van, de mindenesetre helyesen cselekszenek a szőlősgazdáink és helyesen cselekszi minden veteményes kertnek tulajdonosa, ha előkészül arra, hogy úgy mint a nagymarosi szőlősgazdák, durva és a legolcsóbb fajta zsákszövettel és papirossal védekezzék a fagy ellen, mert e mellett még négy fokú hideg esetén is megmenti termését. A zsákszövettel való védekezés úgy történik, hogy mintegy 5o centiméter magas és 30—35 centiméteres átmérőjű, alul-fölül nyitott zsákokat készítünk a legritkább és legolcsóbb szövetből s azokba felül korcba spárgát fűzünk, a köre alatt pedig 20 centiméternyire sodronykarikát erősítünk, úgy, hogy akkor, ha a korcon át a védőzsákot a karóra huzzuk és a spárgával hozzáerősitjük, az úgy áll a tőke felett, mint egy földig érő szoknya. A papirossal való védekezés úgy történik, hogy elég hemény papirosból süveget készítünk s azoknak az oldalát egy-két öltéssel összevarjuk, hegyét levágjuk s uz igy keletkező kis nyíláson át a karóra huzzuk és befedjük vele a tőkét. Vei eraények és virágnemüek számára megfelel az ujságpapiros is, anélkül, hogy süveget alkotnánk belőle. A még zsenge és alacsony növésű palántákat ugyanis nem egy oldalnyi,, hanem kétoldalnyi terjedelmű és kétszeresen egymásra fektetett ujságpapirossal fedjük le oly formán, hogy a papiros széleit némi földdel terheljük le, közép részét pedig egy kissé megemeljük, hogy a növénnyel ne érintkezzék, mert akár a szövet, akár a papiros feltétlenül megvédi a növényt a lágy ellen, de annak azok a részei, melyeket a papiros, vagy szövet érint, elfagynak. Újság- papirossal az egyik dunakeszi szőlőtulajdonos a tavalyi májusi fagy alkalmával egész szőlőterületét megvédelmezte. Amit ajánlunk, az nem sok pénzbe, sem sok fáradságba nem kerül, és gazdaközönségünknek, ha azt magáévá teszi, mégis milliókra menő hasznot hajthat. A kezdő méhész mire figyeljen és mit kerüljön? A kezdő méhésznél sók hiba fordul elő és igy sokféle a belőle származó következmény is. A- jelen sorokban a saját tapasztalatom és másoknál tett ószleleteim nyomán azt akarom bemutatni, ami már számos kezdő méhész kedvét elvette e kedves és hasznos foglalkozástól, ami nagyon sok bosszúságot okozott nekik, vagy legalább a várt eredményt nagyban csökkentette. Soraimat első sorban is az ingó szerkezettel méhészkedő t. kollégák számára írom, de anélkül, hogy a kupkas méhészeket egészen mellőzném. Első hibának azt tartom, ha valaki érett megfontolás és minden előszeretet nélkül fog a méhtenyésztéshez. Megtörténik, hogy valaki unalomból, vagy kiván- csiságból részt vett valami méhészeti szakelőadáson s onnan visszatérve, nagy lelkesedéssel, még nagyobb ambícióval elhatározta, hogy ő bizony felcsap méhésznek s szeretné látni, hogy ki fog ö rajta túl tenni. Hogy a dolog sikerüljön, okvetlenül komoly szándék kell hozzá, de ehhez a lelkesedésnek és előszeretetnek is hozzá kell járulnia, mert a puszta szándék önmaga még nem biztosítja a sikert. Az ily újdonsült méhész gyorsan megrendel néhány mintakaptárt, amint azokat a szaktanár bemutatta és ajánlotta, olasz vagy krajnai rajokat mindjárt hozat is bele, hozzá még műiépeket is rendel s türelmetlenül várja azon percet, melyen az uj edények, — persze a pergető régen várja már — megtelnek édes mézzel, mert hogy ő mindjárt már az első évben mázsaszámra fogja termelni a mézet, az már komoly
