Gazdák Lapja, 1910. április (9. évfolyam, 14–18. szám)
1910-04-09 / 15. szám
2-ik oldat GAZDAK LAPJA 15-ik szám észrevétlenül az 50 évesek közzé tette, mire aztán a bizottság kóstolgatni kezdte. Az eredmény bámulatos volt, mert senki sem ismerte fel az ózono- sitott bordauxi uj bort, olyan izü és zamatu volt, mint az 50 éves. Hogy mennyibe kerül az ózonositó-készülék, azt Dorn nem közli. Annyi bizonyos, hogy nagy elterjedésnek fog örvendeni a borkereskedők pincéjében, Április a méhesben. — Méh. Közi. — Elkeltet, hogy múljanak a zord idők, meri a hivatalos tavasz is megérkezett. A növények rügyezni kezdenek ; a fűz-, som-, mogyoró- és nyárfa, valamint a kora tavaszi növények már kész terített asztallal szolgálnak a már vígan röpködő méneknek. Nemsokára a gyümölcsfák is virágzanak, de nem marad el a mező sem sokáig s fokozottabb lesz a méhek sürgése-forgása, amint egyik virágot a másik után látogatják meg a virágpor és a mézért. A méhcsaládoknál nagyobb, élénkebb az étet. A rohamosan fejlődő hasítás temérdek mézet, virágport és vizet fogyaszt el, amit most már — miután a kaptár téli készlete nagyon is megapadt, vagy talán el is fogyott — a szabadból igyekeznek beszerezni. Azonban nem egészen tanácsos a méheket élelem dolgában igy magukra t Arc a.-■SeHgParaszt furfang. — A Gazdák Lapja eredeti tárcája. — Megtörtént. A falu megderesedett hajú éjjeli őre szokott délutáni szunyókálását előszeretettel gyakorolta, amint éppen betoppan a kollegája. Ez még 25—3o éves lehetett, az öregtől kért mindig tanácsot, mer’ hát e vöt „a falu esze“. Látszik az arcán, hogy most is valami ügyben jön. hagynunk, hanem igyekezzünk, — ha kell — táplálékkal felsegíteni, mert áprilisban a rendszerint fellépő szeles, esős idők napokig fogva tartják őket s a meglevő hasítást kellőleg nem táplálhatván, elpusztul; vagy ha méhek a kivonulásra, gyűjtésre vannak utalva a barátságtalan idő nagyon megtizedeli a kijáró méheket, amelyeknek egy része idős lévén, amúgy is elpusztul, s a melyekre soha sincs oly nagy szükség, mint most, amikor a hasítás nagyarányú s az ifjú méhek ennek melen- getésével vannak elfoglalva. A táplálék benyújtást azért nem kell spekulativ etetésnek értelmezni, mert csak két esetben ajánlatos a méheket azzal ellátni 1. a napokig tartó rósz időben, 2 ha a természetben elegendő táplálékot nem találnának. Ez utóbbi eset a szomszéd törzs megtámadására, a rablásra kényszerítené őket, amit azonban el kel! kerülnünk, mert könnyebb ai.nak elejét venni, mint megszüntetni, ha a méhek veleszüle- tett szerzési hajlandósága s a kényszer egyszer rávezette őket. Amint fogy a méz, oly arányban gyarapszik a hasítás. De e kettő között a méhcsalád mindig egy bizonyos arányt tart fenn s kapcsolatba hozza a lakás nagyságával. Hogy ezt az arányt a méhcsalád fejlődésére használjuk fel elenged- hetlen feltétel, hogy a költőteret bővítsük. A bővítést, ha módunkban áll s ilyenekkel rendelkeznünk — teljesen kiépitett dolgozósejtes keretekkel eszközöljük, ezek hiányában függesszünk be, egész műléppel ellátott kereteket, de a mennyiben lehetséges a mülépet teljesen megbízható hely- I „Adjék Isten Pétör bá’!“ „Neked is Mihály ecsém 1 Hát mi járatban vónál mi.!“ A hatal éjjeli őr vakarta a fejét. „Biz én megvagyok akadva.“ „Hát bökd ki mán mit akarsz“, — türelmetlenkedik az öreg. „Hát tudja kend Pétör bá’, nem tudtam két lovat venni a 60 pengőn, amit a Mózsitul kértünk.“ „Hászen pedig nekem is kettő kén, hát ojan méreg drága most a lú, mint a sáfrány ?“ „Bion kend se vesz most kettőt 60 pengőn.“ „ \z ördög bújjék a zsidójába az meg ről szerezzük be mert ellenesetben köny- nyen kárát valljuk. Az ily módon kibővített költőtérben az anya petézése és a méhek hordása is nagyobb arányú lesz. Ha anyátlan családaink volnának s azokat — tartalékanya nem létében — egyesíteni volnánk kénytelenek, arra ügyeljünk, hogy olyan családdal egyesítsük, amely termékeny szorgalmas anyával rendelkezik. Az az elmélet, hogy a családokat egyenlösiteni igyekezzünk, a gyakorlatban nem válik be, mert az az anya termékenységétől, sokszor a méhek fajától függ. E tekintetben hagyjuk őket magukra, majd eljön a rajzás ideje, amikor ezen a bajon is segíthetünk, ha a meglevő gyenge anyát elpusztítva, helyét egy termékeny anyától származó ifjú anyával cseréljük fel. Tartsuk tisztán a méhest és környékét s ne szűnjünk meg állandóan munkálkodni, mert most már megindult a mi teendőnk egész láncolata is. A szilva termeléséről. Valahányszor egy-egy francia vagy angol gyümölcsészeti könyvben lapozgatva láttam, hogy ezekben az országokban a szilvafdjok tenyésztésére mily gondot fordítanak s hogy ott a különböző fajok termelését mily nagy mértékben űzik, mindig gondolkozásba ejtett az a tény, hogy a mi közönségünk a szilvát nem igen kedveli, nem becsüli s hogy a szilvafák ültetését és tenyésztését teljesen kétszer annyit kér a pénzér’ mint a menyit adott.“ „Úgy biz a’ sopánkodik a fiatalabbik, a 100 pengőt amiért egy álló eszlendejig kerülgetjük a falut, oda adjuk neki 60-ért.“ „Oszt még nem is elég.“ „Hunnan kéne még kérni egy pár pengőt bátyám ?“ „Bion baj-e“ — mondta az öreg és szitt egy nagyott a pipájából, egy darabig gondolkodott és nagy bölcsen kivágta: „Be kén csapni a zsidót, tán csak nem adunk neki 60 pengőér’ 100-at.“ „Be ám! De hogy?... Mán eddig is ü csapott be minket.“ Az öreg Péter sokáig szótlanul ült, fftiagyar Sangerfiauseni gépgyár részv.-társ. Budapest, V., Csáklya-utca 3. szám. . szeszgyárak és szeszfinomitók ) Í;elÍ0S £TG1)6SZÍ «épgÍIr élesztőgyárak « _ - ===a_iijiiiijiii^^ keményitő-syrup- és dextrin-gyárak ) tlGI,GIlCÍGZGSG. Alakit meglevő gyártelepeket és szállít minden egyes gépet és készüléket külön-külön is. Nemzetközi szeszértékesitő- és erjesztőipar-kiállitás Bécs 1904.—Nagy állami érem.—Legnagyobb kitüntetés.
