Gazdák Lapja, 1910. április (9. évfolyam, 14–18. szám)
1910-04-23 / 17. szám
4-ik oldal GAZDÁK LAPJA 17 ik szám Védekezési eljárásom a következő: veszek i liter meleg vizet, ehhez hozzáadok egynegyed liternyi mézet (én rendesen e célra salakos mézet használok), jól felkeverem és ezután a legolcsóbb fajta vizespoharat egyharmad vagy egyketted részig megtöltöm ezzel a mézes vízzel, a melegágyba rendesen a sarkokba leások félig egy-egy poharat, a szabadba pedig, főleg a káposztaféléknél leteszem a poharat a földre, a gyümölcsfánál pedig oly közel teszem, hogy azt leboritva egy jó nagy cseréppel, a cserép érje a fa tövét. A cseréppel azért kell lebontani a poharat, mert tudnivaló, hogy a hangyák sötét rejtekhelyeken szeretnek tanyázni, hátha ott a jószagu mézes vizet is megtalálják, még szívesebben gyűlnek a cserép alá, ugyannyira, hogy nálam többször megtörtént az, hogy 4—5 nap után a pohár körül volt hordva földdel és egész vigan építették maguknak a nyaraló-hangyabolyt. Tehát hogy is történik a szegény kis szorgalmas hangyának az elfogatása, ezt több éven át való megfigyelésem után észleltem. A vizespohár falán felsétálva siet a mézes vízből inni, de vesztére, mert a mézes víz ragadós lévén, a pohár falán nem tud mászni s hosszas vergődés,után meg- fulad. Itt megjegyzem, hogy eleinte, mig rájöttem a méz ragadós voltára, hogy ezen keverék elég arra, hogy kimászni ne tudjon, eleinte thanatont, quassiát és még szublimátot is töltöttem ezen oldathoz, hogy biztos legyen a halála a pohárban, hogy ki ne másszon belőle, észrevettem, hogy az ilyen pohárban sohasem volt annyi hangya, mint a tiszta keverékben. Figyelmeztetem kertésztársaimat, hogy ezen cserepeket csak 3—4 napban egyszer nézegessék, mert azt is tapasztaltam, hogy gyakran bolygatott cserép alatt mindig kevesebb hangya volt a pohárban. Ezzel az eljárással 4 év óta kertemből úgy kipusztitottam a hangyát, sőt a méhesben is oly szépen összegyűjtöm őket, hogy alig szaldgál csak egy-kettő azóta egyik kaptártól a másikig, holott azelőtt egész bucsujárást és kongresszust is rendeztek a kaptárak között. K. Nagy Béla. A gyümölcsfák vízszükséglete. Minél dusabb valamely növénynek a lombozata, annál több vizet képes felvenni, és annál is többet tud elpárologtatni. Sokak előtt majdnem hihetetlen, hogy a gyümölcsfáknak mennyi vizmenyiségre van szükségük. A gyümölcsfák (valamint a többi lombos növényeknek is, de ezekről most nem szólva) nemcsak a tenyésztésük érdekében fogyasztanak sok vizet, hanem roppant sokat párologtatnak is el. így például egy 2 éves törpefa 10 óra alatt 8 kgr. vizet párologtat el. Természetesen nagy befolyással van erre a légkör párateltsége, mert minél párateltebb a levegő annál kevesebbet párologtat el a növény, és viszont minél kevesebb vízgőzök vannak a légkörben, annál többet kell, hogy párologtasson el a növényzet. Tudva ezen jelenséget és ismerve a vizmenynyiség elpárol Ogását; ebből kiindulva arra kell törekedni, hogy a gyümölcsfák nedvforgása idejében mindig el legyenek látva a kellő mennyiségű vízzel. De azonban a tulságig sohasem szabad menni, mert ez által kárára lennénk a gyümölcsfáknak, különösen akkor ha a talaj nem tud levegőzni, mert ily esetben igen könnyen fellép az alkoholos önerjedés, mely a hajszálgyökereknek elrothadását idézi elő. Még forró nyáron sem szükséges a mindennapi öntözés, de ha öntözünk, a víz át kell, hogy hassa azt a földet a melyben a gyökerek működnek, és pedig olyan mélyen, a mily mélyre a gyökerek behatolnak. Nagyon helytelen volna az öntözést úgy eszközölni (nagy fáknál), hogy törzshöz szorosan öntenék a vizet, mert a nedvességet igénylő gyökerek, vagyis hajszálgyökerek, a fa koronájának irányába vannak elhelyezve. Tehát az öntözést úgy kell alkalmazni a nagyobb fáknál, hogy a korona széle alatt bizonyos távolságba lyukakat furunk és ezekbe öntjük be az öntözésre szánt vizet. Ezen alkalommal egyúttal trágyázási műveletet is végezhetünk azáltal hogy az öntözendő vízmennyiséghez trágyalevet is öntünk, hogy mily mennyiségben, az attól függ, hogy milyen talajjal és milyen gyümölcsnemmel van dolgunk. Nagyobb fáknál egyedüli sikeres módja ezen eljárás a trágyázásnál, mert a trágya aláásása egész céltalan, ha csak nagy tömegét a hólének, vagy öntözés utján kapott vizet nem szivárogtatja le a mélyebben elhelyezett gyökerekhez. Ép ezért ismételve, a gyümölcsfák trágyázásánál nem kell sajnálni a vizet, hanem bőségesen kell alkalmazni, hogy a trágyából a szükséges alkatrészeket kilúgozva, a fa gyökereihez juttassa, és ezek által fel- használhatók legyenek. Végül megkívánom említeni, még azt is, hogy a gyümölcsfák öntösésénél figyelembe kell venni, hogy milyen talajba van ültetve; mert nemcsak a fák párologtatnak el vizet, hanem a föld is hajszálcsö- vességénél. Legtöbb vizet párobgtat el az anyag után a televény, majd a kerti föld, tőzeg, homok. Csökkenti a kiszáradást a talaj viz- foghatósága és vizszivósága. Ellenben előmozdítja a kapálás, gereblyézés, boronázás és egyéb eféle talajműveletek. Lejjobban visszatartja , a vízmennyiséget az olyan talaj, amelyiknek a felülete füvei van bevetve. Azért korántsem kell azt hinni, hogy a kapálás és egyéb talajmüvdetek e szerint kárára volnának a gyümölcsfáknak, és hogy a gyeppel bevetett talaj jobb a gyümölcsfáknak, mint a rendszeres művelés alatt tartott földbe ültetettnél. Mert nemcsak a talajnak, hanem ä gyökérzetnek is kell levegőzni, hogy kellőképen fejlődhessen. Ennek igazolására, akinek módjában van, az megfigyelheti azt a fát, amelynek talaja rendszeres művelés alatt van és azt, a mely gyeppel van bevetve, a két fa között órási különbséget fog látni. Mely évszakban alkalmazzuk a műtrágyákat? A műtrágyafélék alkalmazásának ideje tavaszszal vagy őszszel van. Tavaszszal való alkalmazásuk helyén van a hosszú tenyészidövel biró növényeknél, aminő pl. a burgonya vagy répa. Rövid tenyészidövel biró növényeknél aminő az árpa, a zab stb., tavaszszali kiszórás esetén teljes hatásukat csak akkor fejtik ki, ha a tavasz folyamán gyakori és bő esőzések vannak. Indokolt tavaszt használatuk az olyan növények alá is, melyek zöld ugart képeznek s utánuk búza vagy rozs következik. Búza vagy“ rozs alá tehát mindazon esetekben, amelyekben zöld ugar előzi meg őket, tavaszszal kellene kiszórni a műtrágyákat,. azokat t. i., amelyek foszfor- vagy kálitar- talmuak, mert ilyen módon bizonyosabban indítják erőteljes fejlődésnek a csirázó búzát még az ősz folyamán. Pedig a jó termésnek legelső feltétele, hogy az őszi. vetemény még a tél beállta előtt erőteljesen fejlődjék, hogy ilyen módon a tél viszontagságait jobban kiállja. Tavaszszal kell mütrágyázni kertekben, avagy zöldségfélék szántóföldi termelésénél s a szőlőkben is. öszszel szórjuk ki a műtrágyaféléket búza, rozs alá, a tavaszi kalászosok alá, sőt a cukorrépa és takarmányrépa alá is. A műtrágyák nagy mennyiségekbeni alkalmazása tehát a tavaszi és őszi időszakra esik. Külföldön, ahol nagyon sokcukorrépát termesztenek, a felhasznált műtrágyamennyiségek megrendelése körülbelül egyenlően oszlik meg a tavaszi és őszi időszak között, nálunk ellenben, ahol kevés a cukorrépa s az alá sem mindenütt használnak szuperfoszfátot, ellenben aránytalanul sok az őszi kalászos, amelyeknek nagy része ma már műtrágyába lesz vetve, a felhasználandó műtrágyamennyiségeknek túlnyomó része a kora őszi hónapokban, augusztusban és szeptemberben kerül megrendelésre, úgy hogy a Műtrágya Értékesítő Szövetkezetnek a körülbelül 16.000 vaggonra rugó évi forgalom 8o°/0-kl két hónap alatt kell lebonyolítania. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, ha egyik-másik megrendelés késve érkezik rendeltetési helyére, mert ily tömeges megrendelésnél már vaggonhiány miatt is előfordulhat ez az eset. Eddig különben elég ritkán fordult elő az ilyen késés, mert az eddigi fogyasztás lebonyolításával még csak megbirkó-
