Gazdák Lapja, 1910. március (9. évfolyam, 10–13. szám)
1910-03-12 / 11. szám
X évfolyam. Szatmár, 1910. márc. 12. Il-ik szám. Szerkesztőség és kiadni- KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁG! HETiLAP. Előfizetési ára: egész évre 10 kor. Közlemények csak a forrás megnevezése mellett Telefon 14. sz. vehetők át. vatal: Szatmár, V*.-. Kazinczy-utca 7. 'szí m. GAZDAKÖRÖK, SZÖVETKEZETEK- ÉS KISBIRTOKOSOK GAZDASÁGI SZAKKÖZLÖNYE. Szerkesztésért és kiadásért felelős: Poszvék Nándor. j Lelkészek, tanítók és kisgazdák kívánatra évi 6 K kedvezKéziratok nem adatnak vissza. ! méliyes áton kapják. Népies állattenyésztésünkért. A földmivelésügvi miniszter a minap nála tisztelgő gazdasági felügyelőknek sürgős feladatává tette, hogy vegyék munkába az elhanyagolt községi és közbirtokossági legelők jókarba helyezését, illetve, ahol egyáltalán, vagy pedig elegendő legelő nincs, támogassák az érdekelt gazdákat a megszerzésében. Ez intézkedés sokkal közvetlenebbül érinti a vidéki, de főleg a falusi lakosság érdekét, semhogy ne kellene vele behatóbban foglalkoznunk. Mint az ország legtöbb vidékén, úgy vármegyénkben is valóságos szégyenét alkotják a közlegelők a mezei gazdálkodásnak. Alig van az országban közlegelő, mely a javításnak, gondozásnak, egyszóval okos gazdasági kezelésnek mégcsak a színét is látta volna. Igaz, hogy a legrosszabb legelő is többet ér, mintha egyáltalán nincs ; de nagyban és egészben a meglevő közlegelők sem tudnak illően megfelelni fontos hivatásuknak. Pedig a mi viszonyaink között az állattenyésztés, de főleg a kisgazdák és birtoktalan falusi lakosok állattenyésztése a közlegelőt nem nélkülözheti. Ám vitatkozzanak rajta az elméleti tudósok, hogy keil-e a jó állattenyésztéshez legelő vagy sem, annyi bizonyos, hagy a mi népünk közlegelő nélkül kellő mennyiségű marhát tartani, egészséges és további tenyésztésre alkalmas állatokat felnevelni nem tud. Az az intézkedés tehát, melynek közlegelőinek jókarba hozatala és -a hiányzó legelő területek pótlása lesz az eredménye, praktikusan veszi munkába nemcsak állattenyésztésünk fejlesztését, hanem a falusi élet gazdasági erősödésének, tehát szociális békáján ek biztosítását is. A mai állapotot, amelynek közepette a közlegelők rosz- szasága, vagy hiánya a szegényebb elemekre nézve lehetetlenné teszi az állattartást, kihat népünknek nemcsak anyagi áilopotára, de táplálkozására, tehát testi és lelki egyensúlyára is. A magyar törvényhozás már 1907-ben megalkotta az állattenyésztés állami támogatásáról szóló törvényt, melyben módot adott an-af hogy a falusi kisgazdák úgy a legelő javításánál, mint megszerzésénél is igénybe vehessék az állami segítséget. Ugyan e törvény, amikor a kisebbek kivételével minden vármegyébe egy gazdasági felügyelőt állított, gondoskodott a végrehajtását mozgató helyi szakközegekről is. A törvény végrehajtását a közbejött politikai zavarok jóformán megakasztották. Az így származott hiányokat és vétlen mulasztásokat pótolja most az uj földmivelésügyi minisztérium fent említett rendelkezése. Kívánatos, hogy e rendelkezés végrehajtásában ne csak a gazdasági felügyelők és közbirtokosságok, de a helyi élet összes vezetésre hivatott tényezői is közre munkáljanak. A dolog természetesen nem fog rögtönös eredményeket fölmutathatni. Századok mulasztását nem lehet egyszerre pótolni és igy a közlegelők kimerült talaja, elsilányodott növényzete, általánosan elhanyagolt kezelése sem fog egykettőre ideálissá változni. De bizo| | nyos, hogyha évenkint csak egynéhány ! közlegelő kerül egy egy vármegyében I gondosan vezetett és ellenőrzött javítás és kezelés alá, néhány év alatt nagyot javul gazdasági életünk mérlege. Hiszen a két — három millió holdnyi legelőknek csak becsületesebb kezelése is mindjárt húsz — harminc millió koronával gyarapithatja a gazdasági hasznot. Az pedig sokszorosára rúg ennek az összegnek, amit a legelők jókarba hozatala, vagy pótlása az állatok számának és értékének gyarapításával eredményezhet. Érdemes tehát ezzel a dologgal komolyan foglalkozni és alig szerezhet magának bárki is nagyobb érdemet községével szemben annál, mint a ki értelmes gazda- ember létére odahat, hogy a közlegelők megjavításának és helyes kezelésének gondos és aprólékos munkája mentői előbb meginduljon. Annál inkább meg kell és meg lehet ezt tenni, mert ahol ez a munka túlságos nagy költséggel járna, az állam méltányos segítsége is igénybe vehető. Természetesen a gazdasági felügyelőknek lesz a gondja, hogy az állam csak érdemes munkát támogasson, de az ilyen munka aztán meg is kapja a támogatást. Ha statisztikát vezetnének az egyes községekben mutatkozó békétlenség, sőt számos kivándorlási eset okairól is, az a statisztika elég nagy számokkal utalna arra, hogy hány ember gazdasági exisztenciája ment tönkre azzal, hogy marhája kiszorult a közlegelőről, vagy semmiképen sem tudott legelő- területhez jutni. Igen sok községben valóságos harc folyik a legelőért. Mind „Gazdák Lapja“ szerkesztősége és kiadóhivatala Poszvék Nándor gazdasági szakirodája SZATMÁR. Kazinczy u. 7. Telefon 14. sz. Magyar Nyugdíjbiztosító Részvénytársaság Szatmármegyei vezérképviselete. — Birtokok adásvételének, valamint bérletének közvetítése. Kölcsönök és konvertálások közvetítése; gépek és mindenféle gazdasági cikkek beszerzése és értékesítése
