Gazdák Lapja, 1910. február (9. évfolyam, 6–9. szám)

1910-02-05 / 6. szám

5-ik szám GAZDÁK LAPJA 3 ik ölek.! az a tenyészt», ki vágni vaió baromfinak és tojásterrnelésre fajbaromfit tenyészt, azt azzal vélem legjobbal demonstrálhatni, ha felhivoui a figyelmet a kinőtt, tehát puiard, vagy kappan gyanánt elárusítandó fajbaroiufi tömör és izetleu húsára, mely igaz, hogy kisigényű piacokon kedvelt cikk, mert az állat súlya nagyobb, de ínyenc nem szívesen látja a konyháján. A korai rántani való faj­csibe, mi tényleg jóízű és porhanyó, sokkal nehezebben felnevelhető, mint az igényi ele- nebb hazai csirke. A fajbaromfi tojáshozama pedig nagyon sokkal mögötte van a |közön- séges tyuk tojóképességének, bár meg kell ! adni, hogy uagyobbméretü tojásait sziveseb- ! ben látják a piacon. Mindezt összevetve, az volt a meggyőző désem, hogy a legjobb piaci árut, a uagyobb testű, nagyobb tojásu, de kisebb tojóképes- ségü és nagyigényü fajbaromfiaink egyikét keresztezni kell a rai közönséges tyúkjaink egyik fajtáj ával, hogy a nemesvérü állat előnyeit összehozuk a magyar tyuk végtelen igénytelenségével és kitűnő tojóképességével. SzLin előtt tartva, hogy a tenyészanyagul szolgáló egyedeköszhangbin legyenek,vagyis a tenyésztés megkezdésekor fajtiszta, de nem túlságos nagy, nemesvérü állatot és egyöntetű, különösen színben megegyező anyagot hozzunk össze. Ezen az alapon állítottam be tenyésze­temet. A kakast választottam nemesvérü állatból, a tyúkokat közönséges magyar tyu- kok közül. És pedig tekintetbe véve, hojy a piacou legszívesebben a fehér baromfit keresik, egy viandott kakast tettem 10 drb egyforma fehér magyar tyuk mellé. Csak az első évi eredményről szólhatok még, de az várakozásomon felül kielégít. A 10 tyuk tojását kikeltetve, kevés kivételével hófehér csirkéket neveltem. Azok közűi kiválasztot­tam azokat, melyek kívánalmaimnak legjob­ban megfeleltek és egy 40 tyúkból álló igen szép állományt létesítettem. Tyúkjaim majd­nem kizárólag átörökölték a viandott tömö­rebb, húsos, szép tollazatú testér, rózsata­raját, sárga lábát. Tojóképességük meglepő. Már az összes jércék tojnak, igy célomat elértem, mert százszámra adom el a drága, friss téli tojást, flogy a szinmegválasztás is szerencsés volt, arra örömmel hozhatom fel bizonyítékul, hogy az első eladott csirkék közül az általam tenyésztésre nem használ­ható fehéreket elkapkodták a piacon, mig az ugyanakkor beküldött tarkák csak ne­hezen keltek el. Mindenesetre nagy előnyükre van a barom fiaimnak az egészséges, tiszta istálló, mely a tojóképességet előnyösen fokozza. Újonnan, igy a legjobb belátásom sze­rint épített óljuk a tehénistáiió mellett van, A közfalon ajtót hagytam, mely drótháló­val van beszögezve, úgy hogy a tehénistálló j jótékony melege átáramlik a tyúkólba, auéi- kül, hogy a tyúkok átmehetnének a tehén­istállóba. Ahhoz fogható egyforma meleg elérhetetlen fűtés által, a szokásos mélyített és trágyaaiapzatu téli tyúkólak kellemetlen, csapadékos levegőjéről és piszkáról pedig itten szó sincs. A helyiség 5 m. hosszú, 3 m. széles, berendezésük kiemelhető, súrol­ható ülőrudakkat van ellátva. A tyúkól ilyetén melegítését eléggé ajánlani nem tudom, mert a' fűtés semmi költségbe sem kerül és kifogástalan. Nem tudom eléggé ajánlani, hogy aki piaci áru tenyésztésével óhajt foglalkozni, az a fent- emlitett módot kövesse. Az általam elért eredmény eléggé bizonyltja a keresztezési eljárás ésszerű voltát; meg vagyok győ­ződve, hogy az első év kezdetnek is elég szép eredményét a jövőben még tökéletesí­teni fogom, amennyiben a legjobb anyago­mat vérujitás céljából beszerzendő újabb viandott kakassal keresztezem. A jövő évadban remélem teljes mér­tékben elérem azt, aminek kitenyésztésére törekedtem: Ízletes husu, könnyen hizlal­ható, nagy tojóképességü és igénytelen rág- nivaló baromfit. Zathureczky Károlyné. Vessük a Sóherét a vedönovény magjával keverve. Még nem régen úgy vetettük a lóherét, hogy előbb elvetettük a védőnövényt és azután erre keresztben külön vetőgéppel a lóherét. így vetik azt még most is sok he­lyen; pedig kár ilyen kettős munkát végezni, mert drágább és nem is olyan jó, mint az, ha a lóheremagot be keverjük a védőnövény magja közé és úgy vetjük, mintha csakis a védőnövényt vetnénk, mert a külön vetett lóhere sokszor nagyon sekélyen kerül a földbe, emiatt rosszul kel és a szárazságot nagyon megsínyli. Németországban általánosan igy vetik a lóherét és akik ezt hazánkban már megpró­bálták, szintén nagyon meg vannak vele elégedve. Attól nem kell félni, hogy igy a lóhere tulmélyre kerül, mert magja a vé­dőnövényével egy sorba jut és az utóbbi segítségével könnyen áttöri a fölötte levő vastagabb talajréteget, de a mélyebb vetés folytán a lóhere magja több nedvességhez jut és igy gyorsabban is fog csírázni és kelni. Az eljárás nagyon egyszerű. Azt a ló- ’ heremagot, amennyit elvetésre szántunk, alaposan belekeverjük az elvetésre szánt védnövény (árpa, zab vagy zabos bükköny) magja közé és azután úgy vetjük azt, mintha csak a védőnövényt vetnénk, A ló­heremag jól keveredik a védőnövény mag­keltsen fel vagy neveljen. Ellenkezőleg. Megerősíti benne azt a gondolatot, hogy igenis tisztában vagyok — a kacér leány hivatásával. Hogy többet itt ne mond­junk. Övé lehet. De hogyan P Udvarolhat neki, hogy mind a ketten belevénülhetnek. De mi lenne az ilyen hódításunk célja ? Feleljen reá az élet helyettem, A mondandó vagyok, hogy a leánynak van egy Istentől adott nagy gazdagsága. Legyen az a leány szegény vagy gazdag. Ezzel az ajándékkal a milliomos boldog szegény, a szegény boldog milliomos lehet, e nélkül mind a kettő — iszonyú szeren­csétlen, iszonyú boldogtalan lesz. A házasságban fog különösen ez a gazdagság kitűnni, de a hozzá való alapot gyűjteni kell a leánynak úgyszólván akkor, mikor még csak kurta szoknyát visel. Mert jól mondja egy író: A házasság­ban boldogul élni ludemány is, művé­szet is. Úgy a férfira, mint különösen a nőre nézve. A házas élet alapításához, boldogságá­hoz nem elég a szerelem. Istenem, mily boldogan dicsekszik sok­szor az anya: — Talán a világon nem szereti két lény igy egymást. Mert ama rövid jegvesi időszakban váltig látja az anya, meg a piac is, hogy mint nyalják-falják egymást a fiatalok. Úgy bánik vele a férfi, mint a pólyás gyermek­kel. Mintha szolgájává, lakójává válnék leendő nejének az a férfi. Igen. — Hogy szeretik egymást! És . . . kevés idő : A hízelgő szavak gorombasággá változnak. Aki minden órá­ját, percét ott töltötte jegyese mellett — az mint férj gyűlöli otthonát. Akí hordozta az ajándékokat, a virágcsokrokat, az édes­ségeket : az most a házi szükségre nem tud eleget adni. Az most kenyerét nem becsüli. Az most követel, az most örökség­ről beszél. Az most naponként epével ked­veskedik feleségének. A házasság alapításához és a házasélet- hez még a szépség sem elég. Oh a szépség! Virág vagy te női szépség. Talán még késő ősszel is viritsz néha. De legtöbbször korábban elvirágzol, mint gondolod. A virág ismét kinyílik, ha jő a tavasz. De reád már több tavasz nem virul! A szépség magában nagy Isten ado­mány. De még nagyobb, még állandóbb^ Sertéshizlalók ! Aki azl akarja, hogy sertéseinek mindenkor kitűnő étvágya legyen ; hogy sertései a felvett táp­lálékot tökéletesen feldolgozzák és hasznosítsák ; hogy sertései jól és hamar hízzanak : — hogy sertései akármed­dig hizlalja, sohase legyenek rossz evők ; hogy sertéseit féJhizottan, — mert nem esznek, — ne kelljen leölni; hogy sertéseit óriási nagyra hizlalja ; hogy sertéseitől mindig több zsírt kapjon, mint a mennyire számit; hogy ^ sertéseinek haszna jelentékenyen emelkedjék, — használja kizárólag a csak védjegygyei valódi V i t á I i s-féie és adaS°lja utasítás szerint. Igen csekély költségért nagy haszon. Egy L'VlíÖ LO lü’ Li sertésnek az egész hizlalás alatt 150—200 fillér áru por szükséges, minek révén a súlytöbblet 15—50 kilóra is felmegy. Tehát használatban a legolcsóbb. Kapható 80 filléres csomagok­ban. Ahol nem kapható, rendelje1 utánvéttel e cimen : Vitális-féle sertéstáppor Kovács F. és Társa céghez Nagykanizsára (Zalamegye). . 274 52—32

Next

/
Oldalképek
Tartalom