Gazdák Lapja, 1910. február (9. évfolyam, 6–9. szám)

1910-02-12 / 7. szám

2-ik oldal GAZDÁK LAPJA 7-ik szám lezajlása után, a meglevő csekély készletek felemésztésével eddig nem ismert magas árakat leszünk kényte­lenek fizetni. Múlt év augusztus havá­ban, hogy a magyar diókereskedelem­nek nemcsak Európát, de a tengeren­túli országokat is megnyerjem, dióke­reskedésemmel a Budapesti Bank Részvénytársaság kebelébe olvadtam s igy a nagy tőke bevonása által alapot teremtettem nemcsak a magyar dió koncentrálására, de egyúttal az összes világpiacok organizálására is. A budapesti központon kívül ma egyelőre csak Bécsben, mig a jövő kampányban már Londonban és New- i yorkban is fogunk fióktelepeket léte- j siteni. Budapesti központunk 600, bécsi ■ fiókunk 300, összesen 900 munkás­nőt foglalkoztat, miután a diót — külföldi példákon indulva — feltört állapotban hozzuk világforgalomba. | Egyelőre ugyan ideiglenesen vagyunk ' elhelyezve, jövő őszig azonban fel­épül Budapesten a VI.. Csángó-utca 6. szám alatti üzletházunk, mely ki­zárólag a diókereskedelmet szolgálva, még nagyobb számú munkásnőt lesz képes foglalkoztatni. Üzleti telepünket a földmivelés- ügyi minisztérium részéről rudinai Molnár István min- tanácsos és Ma­gyar Kázmér kir. tanácsos urak, a kereskedelemügyi minisztérium részé- j ről Földváry József miniszteri osztály- tanácsos ur s ugyanezen alkalommal Gelléri Mór és Hoffmann Mihály ki­rályi tanácsos urak tisztelték meg Iá- j togatásukkal, kiket diókereskedésünk amerikai méretei a legnagyobb mér­tékben megleptek s a tapasztaltak felett a legnagyobb elismerés hang­ján nyilatkoztak. Fagyott s egyoldalú szőlőtőke kezelése. Az idei téli időjárás az általános pa­nasz után indulva igen nagy károkat lesz a szőlő tőkéken, úgy a lugasokon, amelyek csak elvétve vannak betakarva. Mig a lugas befedése nehézkes s néha úgyszólván kivihetetlen, addig a karó mellett alacsony tőkének nevelt szőlő befedésénél követik ol a legnagyobb hibát, a hiányos befedést. — Enyhe télen elég ha csak egy ujjnyi föld takarja a vesszőt. De a nagyobb téli hidegben ez elégtelen. Tavasszal a bontás kezdetekor mit sem sejtve buzgón folyik a munka s a gazda reménnyel varja a duzzadtnak látszó sze­mek megindulását. C*ak akkor ébred szo­morú csalódására, midőn az ilt-ott jól atte- lelt tőkék kövér hajtásait megpillantja. Nagyot káromkodik s kedvetlenül ott hagyja. De nem úgy vau. Jövőre vigyázni fogok, hogy minden vessző tetején 5 ujjnyi réteg földnél kevesebb ne legyen egész hosszában. Úgy nem fog lefagyni egy szem se. Pótolhatunk, kell valamit bünbánólag tennünk, amit elmulasztottunk. Ha ugyanis tőkénk teljesen ki nem fa­gyott s nemes részeben még élet van, ak­kor onnét majd törnek maguknak utat a rejtett szemek. Ezeket a természet a maga védelmére teremtette, hogy szükség esetén magát továbbra is fenntarthassa. Legtöbb­ször a tőkefej fagy el, mig a tőkenyak egészséges marad. Tehát a tőkenyakból előtörő hajtá­| i sokra ügyeljünk s úgy kezeljük mintha sima ojtványt, vagy vesszőt dugtunk volna be. Száraz puha földdel kissé betakarjuk, han­gyától, iloncától távol tartjuk minden má­sod, harmad nappal való óvatos kibontás által. Csak ily eljárással fogjuk hasznát látni fáradozásainknak, midőn junius, julius végén két arasznyi erőteljes hajtásunk van s annak duzzadt szemei októberre gyönyö­rűen be fognak érni. Most már látjuk, ha ez az eljárás si­került, mit nyertünk: 3 évet. Minden egyéb megjegyzés nélkül látni fogja mindenki, ha nem riad vissza azon kevés költségtöbblet­től s fáradságtól, egy év alatt pótolhatja még veszteségét. Tegyünk kísérletet, figyeljük meg. El­fagyott tőkefej alól kihajtott, s magára hagyott hajtás rövid, vékony, cseuevésa hajtást ad, mintha Chlorosisban szenvedne. Még ez is megjárná, bizonyául annak, hogy van meg élet a tőkében, de ily Vessző és szem be nem érik. Októberben szürkészöld nyers használhatatlan vesszőnk vaű, a mit a metsző olló irgalmatlanul levesz s azzal a töke befejezte életét. Sok hiba történik azonban még a jó erőben levő el nem fagyott tőkében is. Előfordul lépten-nyomon, hogy a tőke valamely oldala a metsző hibája folytán csupasz marad, nem gondolva meg, hogy egy ügyetlen ollózás által nyemorékká tesz egy tőkét. Ez szintén orvoslásra vár. Előtörnek májusban a nagy sebhely környékén a rej­tett szemek. Néha öt hat egy csomóban; ezeket megritkitjuk úgy, hogy akadálya ne legyen a megfelelő helyen nőtt hajtásnak a fejlődésben. Ezt minden valamire való szőlőkezelő tudja s többé-kevésbé meg is teszi. De rajta legyünk, hogy megtörténjék s ha Vadászélet a Hortobágyon. Irta : Móricz Pál. Debrecen város híres pusztája, a több mint negyvenkilencezer katasztrális hold terjedelmű Nagyhortobágy puszta rég udvar­képes név. Az 1850-es években Tiszafüred felé menet Albrecht királyi herceg is ke­resztül kocsizott az akkortájt még vadon rétségnek beillő pasztán . . . Magános pusztai tavakból ezüstfehér kócsagok lököd- tek a levegőbe! És midőn a városi ötös­fogatnak virtuskodó öreg kocsisa kibocsá­totta a suhogót, éleset cserditett az öt ne­mes paripa közé, ekkor iramlottak úgy neki a pusztának, hogy a királyi herceg lovas- kisérete, az akkor egyedül hűséges, meg­bízható rasasnémetek valahol a csárdánál érték utói a pihentetés végett megadott hin tót. Az egyik főtiszt rá is ripakodott a debreceni egykedvűséggel pipazgató öreg kocsisra : — Hogy nem félt kend, hogy ő fen­ségének valami baia történik ? D breben város öreg kocsisa jóízű füst- felhőt páhogott ki a pipaszárhegycsutorábél és közbeszéd szerint ekkor mondotta volna az arany galléros németnek : — Már mért féltem volna? Hászen, vittem már én nagyobb urat is ezen a hintón . . . — Na, na! — kétkedőleg csóválta meg fejét a német tiszt ur. — Kossuth Lajos ő felségét, uram! — szrólt az öreg város-kocsis és midőn kiej­tette a Kossuth nevét, nemcsak a pipaszár­csutorát vette ki szájából, hanem megeme- iintette túri süvegét is. Persze, erről a beszélgetésről aligha tettek említést Albereht királyi herceg urnák. Ezóta sok víz lefolyt a Tiszán, meg a nádligetes Hortobágy folyón is, a királyi vérek több bátorsággal, biztossággal forgo­lódnak az ősmagyar pusztán. Különösen mióta vadmadarait, az aranysárgatollu, lomha tuzoksereget a pusztaság melyébe riogatta a vakatoló vasút. Játszva közelíthető meg a puszta. A boldogult József királyi herceg na­gyon szeretett ide kijárogatni . . . Mint régi, igazi, még 43 előtt asszentált nádor­huszárt, főképpen a Hortobágynak érdekes és értékes lótenyésztése érdekelte! Többek között részt vett még a nagy hidlábfönél tartott pusztai vásárban is. És a város meg. Rendkivül jutányosán, gyári áron alul eladók a következő teljesen használatlan gazdasági gépek, és pe­dig : 3 darab bácskai ekefő, 5 darab különböző nagysága resieai acél eke, 3 darab 2-ös és 2 darab 3-as ekefő, 1 darab vetési és 1 darab réti csuklós kétágú és borona ; répa vágó járgány hajtásra ; 1 garnitúra Nicholzon-fóle 8 lóerejü cséplő garnitúra és 2 darab baromfi keltető gép. Megtekinthetők Szatmáron, Verbőczy-utca 3. sz. alatt. Eladásokat eszközöl Poszvék Nándor gazdasági szak­irodája Szatmár, Kazinczy-utca 7. szám. . 254 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom