Gazdák Lapja, 1910. január (9. évfolyam, 1–5. szám)
1910-01-02 / 1. szám
GAZDÁK LAPJA 1-ső szám. 6-ik oldal. Sopron „ 407 yy Tolna „ 461 yy Vas 467 yy Veszprém „ 284 yy Zala „ 289 yy Szatmár „ 203 yy Beteg 84 yy Bihar „ 107 yy Máramaros „ 107 yy Szabolcs „ 153 yy Szilágy 170 yy Ugocsa „ 82 yy míg és a szomszédos Vagy lélekszám szerint az összes méhállományból Baranya m.-ben minden 22-ik lélekre Fejér yy 15-ik yy Győr yy 13-ik yy Mosony „ yy 12-ik yy Somogy „ yy 20-ik yy Sopron „ yy 21-ik yy Tolna „ yy 15-ik yy Vas yy 18-ik yy Veszprém „ yy 19-ik yy Zala „ yy 20-ik „ n Szatmár „ yy 28-ik „ sz< Bereg yy 63-ik yy Bihar „ yy 49-ik yy Mármaros „ yy 28-ik yy Szabolcs „ yy 38-ik yy Szilágy yy 34-ik yy Ugocsa „ yy 85-ik yy egy méhcsalád. mig esik egyEzen felsorolt adatok — habár, mint fönnebb elismertem, a méhészeti statisztika, kivált ami a méhtörzsek számát illeti, nagy mértékben megbízhatatlan, de épen azért, mivel ezen megbízhatatlanság valószínűleg általános hiba s nem egyedül a dunántúli méhészetre vonatkoztatható s igy eléggé biztos támaszpontot nyújt az összehasonlításra, tehát bátran készpénz gyanánt vehető — kézzel foghatólag igazolják, hogy Szatmár- vármegye és a vele szomszédos vármegyék méhészete meglehetős hátra van a dunántúli vármegyék sokkal fejlettebb és sokkal élőhaiadottabb méhészetéhez képest. Erre vonatkozó további tapasztalataim eredményét más alkalommal leszek bátor közölni e becses lap olvasóközönségével. Addig is Isten velünk! A dohánybeváltás ideje. Ismét elérkezett a dohánybeváltás időszaka, a mikor a termelő egész évi fáradozásának eredményét bemutatja. Azt hiszem, hogy az idei beváltás a dohánytermelők nagy részének örömet fog okozni, a menynyiben úgy a termelés időszakában, mint a dohány beszáradásának ideje alatt a legkedvezőbb idő járt és most a dohány utolsó munkálatának, a csomózásnak is jó idő kedvez. A dohányok szakszerű összeváloga- tása és csomózása, a mint már sokszor hangsúlyoztam, a dohány értékét tetemesen növeli. Ez pedig a termelőknek olyan kedves kötelessége, a mire örömmel kell vállalkoznak. A beváltást megelőző munkálatok azok, a melyek a legnagyobb figyelmet, gondosságot és igazi szakértelmet igényelnek. A magyar dohányok értékét pedig, a mint már gyakran és bőven fejtegettem, az szállítja le annyira, hogy dohányaink nagyon keverten vannak összeállítva, ugyannyira, hogy nemcsak egy bálban, hanem gyakran egyetlen csomóban is finom és durva, ép és szakadozott, világos és barna, apró és nagy levelek vannak egymással összekeverve. Könnyen felfogható, hogy a kevert csomózás és bálozás mennyire csökkenti a dohány használhatóságát és kereskedelmi értékét, mert úgy a gyártásnál, mint a kivitelnél csakis egyenlő, azonos minőségű levelek igényelhetnek jó árt, mert hiszen a kevert anyagot csaknem lehetetlen különválogatni, mivel az arra fordított idő és munka a legtöbb esetben nem fizetődnék ki; de az ilyen levelenkénti átválogatással nagy kár is okoz- tatnék a dohányban, mert igen sok törmelék i keletkeznék, a mely pedig csak csekély értéket képvisel. De ettől eltekintve, a vegyes csomózás a dohány kellő kiképzése tekintetében is I nagyon hátrányos és káros, mert pl. a sötét- szinü dohányok rendszerint tartalmasabbak és ezek erősebb hőfokot is elbírnak, mig a világosabb levelek kisebb hőfok mellett képződnek ki; megtörténik tehát, hogy a vegyesen csomózott dohányoknál az ugyanazon csomóban levő levelek közül az egyik még fermentálatlan marad, mig a másik fermentált lesz, vagy pedig a könnyebb, finomabb levél a magasabb hőfokú fermentálást nem állja ki. Ezeket a körülményeket kellene minden termelőnek megszívlelni, sőt a feles kertésznek is jól megmagyarázni és lelkére kötni. Mielőtt tehát a kertész a csomózást és bálozást kezdi, a dohánytermelő gazda szigorú utasításban adja ki, hogy csak egyenlő minőségű és osztályú dohánycsomókat válogassanak és hálózzanak össze és nagyon ügyeljenek arra, hogy az esetleg már külön asz- tagolt minőségekben előforduló és esetleg beletévedt, oda nem való dohánycsomók el- különittessenek és igy minden csomó a maga osztályába kerüljön. Az egyenletes csomózást és bálozást különben úgy a termelőknek, mint a feles kertészeknek a saját érdekük is parancsolja, mert a beváltási árszabályban ki van mondva, hogy a keverten készített csomók még abban az esetben is, ha azokban a jobb minőségű levelek túlsúlyban lennének, egy osztállyal alacsonyabban osztályozandók, mint a melyek a csomó túlnyomó részét képező levelek jellegüknél fogva különben tartoznának. A beváltásra kitűzött határidő előtt pár nappal a bányákban levő dohányokat be kell hálózni, a bálokba való rakást pedig úgy kell végezni, hogy a levelek hegyei befelé, a kocsányok pedig e bálnak mind a négy részén kifelé álljanak, hogy a levelek szélei a kötél által való leszorítással meg ne sérüljenek. Vigyázni kell arra is, hogy nedves, vagy penészes csomók a bálba ne ker- rüljenek, mert ezek ott könnyen megmételyezik az ép dohányokat is. Százötven kilós báloknál nagyobbakat ne rakjunk, mert a tulnagy súly miatt nehezebb bánni velük, a le- és felrakásnál köny- nyen széthulianak és ez által nagy károkat okoznak. A gazda a helyszínén megosztályozhatja dohányát és ha ezt lelkiismeretesen végzi, a beváltásnál bizonyára az övével megegyező eredmény fog mutatkozni. Nagyobb gazdaságokban nagyon helyes eljárás, ha a beszállítás előtt az egyes bálokat lemérik. Ez azért célszerű, mert igy könnyebben rájövünk a szállításnál esetleg elidegeníthető mennyiségekre, a minek alapján a felügyelőt szigorúan kérdőre vonhatjuk. A dohányoknak a beváltó hivatalba való beszállítása alkalmával a takaró soha el ne maradjon, mert egy hirtelen jövő eső a dohányban nagy kárt okozhat. Mindezeket a dolgokat igyekezzenek a termelők a leggondosabban végezni, hogy az itt előadattoknak megfelelő rendelkezések pontosan végrehajtassanak, mert csak igy remélhetik, hogy a dohány átadás a jó sikert fog eredményezni, a mit minden termelőnek szívből kívánok. Daróczi Vilmos. Milyen a vetés? A földmivelésügyi miniszter közzétette a gazdasági tudósitóktól beérkezett jelentések alapján szerkesztett kimutatását a mezőgazdasági helyzetről. Eszerint november hó második felének hűvös és hideg időjárását december hó első felében enyhe és csapadékos időjárás váltotta fel, minek következtében a vetések újból is fejlődtek és részben, különösen a későiek, megerősödtek. Általában országszerte az idén az őszi vetések jól keltek és nagyobbára kielégítően bokrosodtak, főleg a korán vetett búza- és rozsvetések, amely vetések némely vidéken annyira buják és erősek voltak, hogy a fagyok beállta előtt sarlózni és ahol lehetséges volt, legeltetni kellett. A vetések sűrűségét ellensúlyozzák a férgek, egerek és különösen az ország számos vidékén tömegesen fellépett hesszeni legyek, amelyek már is sok kárt okoztak a korai vetésekben. Jóformán az egész Alföldön kisebb-nagyobb mértékben pusztítanak a hesszeni legyek, úgy, hogy néhol, igaz, hogy csak kisebb területeken, kiszántás is történt már. Az őszi árpa és repce eléggé buja és bár ezt se kímélték meg a férgek, azért jó reményeket fűznek hozzájuk, mindenesetre azonban ezek is, mint általában a vetések, a hótakarót kívánják. Az enyhe és hosszantartó őszi időjárás és kielégítő mennyiségű eső a külső gazdasági munkálatok befejezését örvendetesen előmozdította. Az ország túlnyomó részében a gazdák még tavasziak alá is teljesen elkészítették a talajt, amelynek megmunkálása könnyen folyt le. A szőlőkben és gyümölcsösökben is sok munkát végeztek az idén, ez idő szerint pedig többnyire az erdei munkálatok folynak már, bár néhol még az ekének is jut munka, különösen az Alföldön, ahol a fagy még
