Gazdák Lapja, 1910. január (9. évfolyam, 1–5. szám)
1910-01-29 / 5. szám
5-ik sz ám semmi sincs oly nagyfontosságu az árut illetőleg, mint a név, azért a szövetkezeteknek arra kell törekedniük, hogy termékeikkel a kereskedelemben nevet ' szerezzenek. Ezt pedig egyedül csak a kisgazdák udvaráról kikerült igen vegyes minőségű állatok, illetőleg tenné- ; kék szigorú osztályozásával, kiválogatásával érhetjük el. Állapítson meg a szövetkezet minden korú és nemű állatra egy bizonyos sulyminimumot, ame- j Íven alul a szövetkezet a saját neve alatt való értékesítésre nem fogad el baromfit. A tojás minőségi osztályozására nézve mar eléggé megállapodott kereskedelmi szokványaink vannak, a | szövetkezeteknek ezekhez kell igazodni. A husbaromfi értékesítésénél a j szövetkezet a vágott és koppasztott alakban snlyszerint való értékesítésre törekedjék. Amennyiben azonban ma még a legtöbb piacon — kivéve a londonit — a vásárlás darabszámra történik, a szövetkezeteknek törekedniük keil, hqgy a beváltásnál vagy az értókesitési arak kiosztásánál élesen tüntessék fel azt az értékesitési különbözetet, amelyet a nagyobb, iletve a jobb kondíciójú állatokat beszolgáltatott termelők kapnak. A kisgazda szövetkezetek keretében ez az egyetlen legbiztosabb módja az oksze- | rübb tartásra való ösztönzésnek. A helyesen szervezett beváltási mód a baromfi- tenyésztő szövetkezetekben hivatva volna a termelés okszerűségének emelése terén azt a hatást teljesíteni, amit pl. a ; tejszövetkezetek elérnek a tejelési, illetve a vajversenyek tartása által. Nagyobb és tehetősebb szövetkezetek ; éppen a kitűnő hírnév elérése végett legcélszerűbben úgy rendezkedhetnek be, ha az értékesítésre való előkészítést egv feljavító teleppel toldják meg, ahol a beváltásnál megkívánt minőséget meg nem ütő és erre alkalmasnak talált állatok 3 — 3 heti javításra visszatartanak, amely után a prima anyag mennyiségét 60—80°/„-kai emelhetik és igy a szövetkezet abba helyzetbe jut, hogy a príma anyagot nagy mennyiségben termelve, árujával a legjobb értékesítést adó legnagyobb piacokon is megjelenhet. Végh József. Megzsizsikesedett gabona gondozása. Ha a magtárban valamely garmadában észrevesszük a zsizsiket s annak kitakarítása teljesen lehetetlen, úgy csupán arra kell törekednünk, hogy a zsizsik ne terjedjen és más garmadában fel ne lépjen. A zsizsik GAZDÁK LAPJA fellépésének legnagyobb ismertetőjele az, hogy ha a kezünket a garmadába dugjuk, ott melegséget fogunk érezni. A zsizsikes gabona nagyon veszedelmes a magtárra, mert a magtár deszkarepedé- seibe és más hasonló hézagokba teszi le a petéket és fertőzi az egész magtárt. A zsizsiK-irtá-nak többféle módszerét ismerjük, de mi a legbiztosabb módszernek a folyton való forgatást és a gyakori rostálást tartjuk. A zsizsik-irtásnak van iga- zabb módszere is, ez pedig az, hogy a zsizsiket kéngözzel irtjuk ki. A kéngözzel való irtás igeu egyszerű, csak az a baj, hogy nagyobb garmadákat kéngázzal nem ehet desinficiálni. Ennél sokkalta tanácsosabb, ha szénkéneget használunk. A szén- kéueg használata szintén úgy történik, mint a kéngázé, vagyis azt is hordóban kei! be- önteni oda, ahol a zsizsikes búza el van helyezve. Midőn a meggyujtott kén már elaludt,, akkor a hordót néhányszor megforgatjuk, hogy a benne levő zsizsikes magot és a zsizsiket a szé i füstje egyenletesen érintse, mert a zsizsiket a kén füstje megöli. Ezt az eljárást folytatni kell mindaddig, mig a zsizsikes búzát mind meg nem kéneztük. A kéngőzös dezinficiálásnak csak az az egyetlen baja, hegy az igy kezelt gabona még sokáig- megtartja a kellemetlen kénszagot, amehből csak a sürü rostálás és lapátolás utján tudjuk megszabadítani. A szénkéneggel való irtás olcsóbb, mint a kéngazzal való, mert a szénkéneggel tett eljárásnál a hordóban kevesebb üres tért kell hagyni, mint a kéngázzal követett eljárásnál és igy hamarább ^végzünk a fertőzött gabona megtakarításával. A szénkéneggel való eljárásnak is meg van a hátránya, amennyiben a szénkénege- zés alkalmával óvakodni kell attól, hogy ott pipával, szivarral, égő gyertyával vagy más gyúlékony tárggyal ne járkáljunk, mert a szénkéneg nagyon illanó és könnyen gyúlékony és igy nagyon köunyen robbanó is. A szénkéneggel való eljárás után szintén visszamar. d holmi idegen szag, ez azonban sokkalta hamarább el fog illanni, mint a kéngőzé, mivel a szénkéneg gyorsan illan. Az idegen szagtól itt is legtanácsosabb rostálás és lapátolás által megszabadítani a gabonát. Az ilyen eljárások által a gabona sem csiraképességéből, sem tápértékéből nem vészit és éveken át eltartható anélkül, hogy újabban megzsizsikesednék. Merza Márton. Olcsóbb szőlőmiveiés. Bár már régen hangsúlyozzák szőlészeti szakembereink, hogy a termelőknek minden3 ik oldal ! képen azon kell lenniök, hogy jóval olcsóbban növeljék meg szőlőiket, mint eddig, e tekintetben lényeges fordulat még nem állott elő. Az oicsóbb növelés feltételeinek ugyanis manapság még nem képes megfelelői a magyar bortermelő. Ezek a feltételek a következők: 1. Jó, megbízható vessző- vagy oltványanyagnak olcsó áron való beszerez- hetése, illetőleg előállitása. 2. A talajnak sokkal kevesebb költséggel való megmunkálása, mint eddig. 3. A trágya olcsóbb beszerzése, illetőleg előállitása. 4. Az ültetésnek helyes végrehajtása. 5. A szöiő helyes metszése és ápolása. 6. A szölövoszedelmek ellen való észszerű védekezés. 7, A racionális szüretelés és okszerű borkezelés. 8. A bornak állandóan elfogadható áron való értékesítése. Csak ha ezeknek a feltételeknek volna képes megfelelni a magyar szőlős-gazda akkor remélhetné jobb boldogulását. Igen ám, de vegyük csak sorba az egyes pontokat, mily következtetésre jutunk : 1. Jó és megbizható vessző- és oltványanyagot az állami telepeken kívül ma is nehezen szerezhet be a gazda. Az állami telepek pedig aránytalanul keveset produkálnak és üzemüket szinte mar a minimumra n dukálták 2. A szőlősgazda a felújításban anyagilag kimerülve, taíajmegmunkáló gépeket nem l igen szerezhet be, de meg nem is rendelkezünk még oly gépek felett, amelyek a ! kézi munkát teljesen pótolhatnák. 3. A trágyatelepek gondozására semmi súlyt nem vet a I magyar mezőgazda. így nem is használja i ki a trágyaanyagában levő táperőt. A helyes | trágyázás is tudomány ma, amelyet még kell tanulni. 4, Az ültetésnél nagyon sok és lényeges hibákat követnek el a kisgazdák. Nehezen tanulnak, nehezen vesznek példát, szakmunkát és szakfolyóiratot nem igen olvasnak. 5. A szőlő metszé-e és ápolása tekintetében ma is vagy nagyon maradi nézeteket vall a kisgazda, vagy pedig tanulatlan, hamis próféták tanácsa után indul. 6, A szőlő különböző ellenségei ellen fölötte hiányosan védekeznek. Többnyire egyáltalában nem. Pedig a szőlöveszedeimek száma egyre, gyarapszik és valóságos tudomány kell ahoz, hogy az ember tudatosan és a j célnak megfelelően védekezhessen ellenök. 7. Ha a magyar gazda még mondjuk tűrhetően növeli is meg a szőlőjét, az okszerű szüreteléstől (válogatás, tiszta munka) és a borok helyes kezelésűtől még nagyon távol van. Ez gazdáinknak a legnagyobb gyönge- sége. És ez nagy anyagi veszteséggel jár. Ez a legfőbb oka annak, hogy nem mindig jövedelmező a szőlőmiveiés. 8. A bor értékesítéséhez pedig abszolúte nem ért a magyar gazda. A kereskedői szellem szinte teljesen hiányzik beDne. f Sertéshizlalók ! Aki azl akarja, hogy sertéseinek mindenkor kitűnő étvágya legyen ; hogy sertései a felvett tá/> lálékot tökéletesen feldolgozzák és hasznosítsák; hogy sertései jól és hamar hízzanak : — hogy sertései akármed dig hizlalja, sohase legyenek rossz evők ; hogy sertéseit féihizottan, — mert nem esznek, — ne kelljen leölni; _ hogy sertéseit óriási nagyra hizlalja ; hogy sertéseitől mindig több zsirt kapjon, mint a mennyire számit; hogy ® sertéseinek haszna-jelentékenyen emelkedjék, — használja kizárólag a csak védjegygyei valódi V i t á I i s-féle ac*a&°tja hasítás szerint. Jgen csekély költségért nagy haszon. Egy Ov>X LCO jJUI U sertésnek az egész hizlalás alatt 150—200 fillér áru pbr szükséges, minek révén a súlytöbblet 15—50 kilóra is felmegy. Tehát használatban a legolcsóbb. Kapható 80 filléres csomagokban. Abol nem kapható, rendelje utánvéttel e címen: Vitális-féle sertéstáppor Kovács F. és Társa céghez Nagykanizsára (Zalamegye). 274 " 52—32
