Gazdák Lapja, 1910. január (9. évfolyam, 1–5. szám)
1910-01-29 / 5. szám
2-ik oldal gazdak lapja 5-ik szám kormány is hármas szempontot tart szem előtt a baromfitenyésztés fejlesztésében és ez: az anyag javítása, a termelés szervezése és a kivitel előmozdítása. Szorosan a népies termelést tartva szem előtt, a hármas szempontot a következőkben jelölhetjük meg: az állomány nagyobbitása, a jobb, vagyis okszerűbb takarmányozás, tartás és végül a jobb értékesítés. E megjelölt hármas célban domborodnak ki a népies baromfitenyésztés fejlesztésére vonatkozó összes tennivalók. E hármas cél elérésé ben a kisgazdáknak nagy segítségére vannak az ezirányu állami intézkedések, valamint a gazdasági egyesületek akciói is, de legkózvetetlenebb és legeredményesebb működést ez irányban mégis csak maguk a népies baromfitenyésztő szövetkezetek fejthetnek ki. A népies baromfitenyésztő szövetkezetek is természetszerűleg azon az alapon kell hogy álljanak, hogy minél kevesebb áldozattal, minél nagyobb eredményt érhessenek el, helyesebben mondva, hogy megvalósíthassák azon föltételeket, amelyek a baromit okszerű tenyésztését az adott viszonyok között a legjövedelmezőbbé tehetik. A baromfitenyésztő szövetkezet, hogy ezen célját elérhesse, első sorban tenyésztő szövetkezet kell, hogy legyen, de bizonyos értelemben hitelszövetkezet, illetőleg értékesítő szövetkezet is kell, hogy legyen. A szövetkezeteknek e három irányú működése a baromfitenyésztő szövetkezeteknek úgyszólván minden ténykedésénél Kedvezően felhasználható és mondhatjuk, hogy a szövetkezeti eszme, ha a népies tenyésztés valamely ágában, úgy elsősorban a baromfitenyésztés terén van hivatva eddig még eléggé nem méltatott nagy jelentőségre. A szövetkezet legvégső célja a legkedvezőbb értékesítés. Ezért minden ténykedésének oda keli irányulnia, kogy a nagy kereskedelem igényeivel számolva, bizonyos átlagos jo minőségben kellő mennyiségű egyöntetű anyagot •állítson elő. A szövetkezeteknek tehát a megfelelő tenyésztési anyag beszerzése, beállítása az első feladata. A tenyésztési anyag beszerzésénél a minőségi szempont legyen az első, már csak azért is, mert a tenyésztés nagyobb fejlesztéséhez nagyobb mennyiségben szükséges állatok beszerzése, a szövetkezetekre nagyobb és igen lassan megtérülő kiadást jelentene. De még a kisebb meny- nyiségü tenyészanyag beszerzésénél sem j leíiet a szövetkezet törekvése az, hogy j mennél hírnevesebb, magasan tenyósz- j tett, vagy épen drága import fajtával i vesse meg a szövetkezet tenyészeteinek alapját, mert ez sem pénzügyileg, sem a népies tenyésztés céljait tekintve nem volna megfelelő. A népies tenyésztésekben nem lehet a kiállításokra való tenyészanyag nevelése a cél, hanem a íogyasztásra szánt tömegtermelés fés épen azért a tenyészanyag beszerzése föltétlenül az u. n. gazdasági fajták közül kell, hogy történjék. Ezen fajták beszerzése történhetik részben a íöld- mivelósügyi minisztérium által kiosztásra kerülő cserebaromfiak igénybevétele utján, de főleg a jobb gazdasági tenyésztőktől való vásárlás utján. Nem lehet célja a szövetkezetnek, hogy a gazdasági fajták körén belül egy fajtát válasszon fajtiszta tenyésztésre, mert ez bármennyire kívánatos volna is, oiy nagy terhet róna a szövetkezetre, amelyet az alig bírna el és amely aligha lenne arányban az általa elért eredményekkel. A kisebb szövetkezet tenyósz- területén ugyan vásárlások, csere és teuyészkiválasztás utján egy-két év alatt könnyen el volna érhető a fajtisztaság, de ez épen a kisebb tenyészetekben kevesebb jelentőséggel bir, mint bírna a nagyobb anyaggal dolgozó szövetkezetekben, ahol azonban a fajtatisztaság elérése csak jóval nagyobb áldozatokkal és hosszabb idő alatt volna elérhető. A népies szövetkezeteknek tehát nem is a fajtatisztaságra, hanem az egyöntetű termelésre kell törekedniük. Az egyöntetű termelés céljából pedig csak az szükséges, hogy a tenyésztésre használt állatok egyforma, átlagosan jó lehetősségekkel bírjanak. Ahogyan a tejszövetkezetek gazdái nem tőrödnek sokat állataik fajtajellegével, sőt sokszor egyáltalában a külemmel sem, hanem tisztán arra törekszenek, hogy csak a legjobban tejelő állatokat tartsák tenyészetükben : úgy a baromfitenyésztő szövetkezeteknek is az legyen a célja, hogy csak jó tehetősségü, tehát jó hústermelő, illetve bő tojáshozamu állatokat tartson tenyészetében. Ez azonban — a mondottak után — nem jelentheti azt. hogy talán a lehetősségek kitenyésztését tartanok a szövetkezetek céljának, de természetes, hogy az anyag átlagos jó minősége nem hanyagolandó el a gazdasági tömegtermelésnél sem. A szövetkezeti tenyészanyag beszerzésénél, illetve a meglévő anyag el- szaporitásánál, tehát csak az legyen a gondunk, hogy erre a célra csakis a teljesen egészséges, edzett hazai vagy már régebben akklimatizálódott egye- deket választunk és tehetősség dolgában ne kívánjunk tőlük mást, minthogy a rájuk fordított gondosabb tartás költségeit elég jól kamatoztassák is. A szövetkezeteknek célja a tömeges hústermelés, illetőleg tömeges tojástermelés lévén, azért a szövetkezeteknek elsősorban az okszerű tartásra kell törekedniük. Az okszerű tartás alatt általában nem értünk mást, minthogy a baromfinak megadjuk az élelmezésben, annak minő- és mennyiségében, illetőleg a tisztaságban, tartózkodási helyükben stb. mindazokat a feltételeket, amelyek a baromfi életműködésére, illetőleg a szövetkezeti értékesítés speciális kívánalmainak meg- felelőleg a gyors és jó hústermelésre, hizókonyságra, illetőleg a tojástermeiés céljából legmegfelelőbbek. Az ilyen értelemben vett okszerűbb tartás megkívánja a szövetkezető!, hogy a szövetkezeti hitel igénybevételének segítségével tagjait a baromfi okszerű tartásához szüksages eszközök birtokába a legelőnyösebben juttassa. Kell tehát, hogy a takarmányok, főleg erőtakarmányok, takarmányé ió- készitő gépek beszerzésével, illetőleg megfelelő egyszerű baromfióiak felállítására kiadott kölcsönökkel, a szövetkezeti működés eiső éveinek eredményét részben mintegy előlegezze. Elkerülhetetlen a tagok részére való ilyen értelemben vett előlegezés azért, mert a kisgazdák konzervatív gondolkozás módjuknál fogva is igen nehezen mennek bele egy-egy újításba, de még a legtöbb esetben a szövetkezeti tenyésztés beállításához szükséges tőke is hiányozni fog a kisgazdánál. A helyesen beállított szövetkezet már az első év vagy akár az első évnegyed végén kell, hogy oly haszonnal dolgozzék, aminek láttára a habozó és kétkedő tenyésztők is a szövetkezetbe fognakállani és a nagyobb haszon reményében készek lesznek több gondot és nagyobb áldozatokat hozni maguk is. Ugyanis a baromfinak okszerű tartására oktathatjuk a kisgazdát szakelőadások tartásával, esetleg szaklapok járatásával is, és segíthetjük bizonyos fokú szövetkezeti hitel nyújtásával is, de a szakelőadások csak teória, a szövetkezeti hitel csak eléggé nem méltányolt segítség marad mindaddig, árnig a helyesen végbevitt értékesítés kézzelfogható eredménye meg nem győzi a kisgazdákat, hogy a tenyésztésben mikor járnak el helyesen. A helyesen szervezett értékesítés feladatául azt tűzi ki, hogy bizonyos átlagos jó minőségű áruval elegendő mennyiségben mindig el tudja látni a piacot. Es mert a kereskedelemben Rendkívül jutányosán, gyári áron alul eladók a következő teljesen használatlan gazdasági gépek, és pedig: 3 darab bácskai ekefő, 5 darab különböző nagyságú resicai acél eke, 3 darab 2-ős és 2 darab 3-as ekefő, 1 drb répa kapa, 1 darab vetési, 1 darab réti csuklós s 1 darab lánc borona; répa vágó járgányhajtásra ; azonkívül használt, de jókarban levő 1 darab gőzfejlesztő kazán takarmány füllesztésre, 1 garnitúra Nicholzon-fóle 8 lóerejü cséplő garnitúra és 2 darab baromfi keltető gép. Megtekinthetők Szatmáron, Yerbőczy-utca 3. sz. alatt. Eladásokat eszközöl Poszvék Nándor gazdasági szakirodája Szatmár, Kazinczy-utca 7. szám. 254 5—
