Gazdák Lapja, 1910. január (9. évfolyam, 1–5. szám)
1910-01-22 / 4. szám
4-ik szám 2-ik oldal GAZDAG LAPJA ból segélyzett gyártelepek nagyrészt csak az osztrák gyárak fióktelepeit képezik, — a mezőgazdasági hitel istápolására is adjon legalább annyit, mennyit az iparpártolásra már eddig adott; — meri hiszen hiábavaló pénzkidobásnak mondhatók Magyarországban mindazok az iparpártolásra kiadott milliók, ha e mellett az elhanyagolt földmivelés tönkre megy. Nos és reményleni lehet talán valahára már azt is, hogy az országházba bekerülő földbirtokosok fel fogják végre talán majd, hogy gazdatársaik érdekére is tartoznak annyi figyelemmel lenni, hogy szavukat hallatják, ha a mezőgazdasági érdekről esik szó az országházban és kötelességüknek fogják ismerni, hogy ha a gazdák bizalmából bekerültek az országházba, az nemcsak abból a célból történt, hogy havi fizetésüket felszedjék, hanem, hogy dolgozzanak is, még pedig folyvást s fárad- hatlanul a mezőgazdaság előmozdításáért. De meg ha a kormány talán egyhamar nem is sietne valami nagyon a megyei hitelszövetkezetek által igénylett összegek erejéig elimentálni az országos központi hitelszövetkezetet, nekem semmi kétségem sincs az iránt, hogy a budapesti nagyobb bankok közül valamelyik, vagy talán több is, ne vállalkoznék teljesen a községi szövetkezetek módjára, ugyanazon alapszabályok szerint alakult megyei hitelszövetkezetek alimentálására, mihelyt nemcsak egy-két megyei hitelszövetkezetről, hanem egész csoport megyei hitelszövetkezet alimentálásáról volna szó. És ott vannak még a menyék kezelése alatt álló, milliókra menő árva- pénzek is. Vájjon lehetne-e biztosabban és áldástliozóbban elhelyezni azokat is, mint a megyei hitelszövetkezeteknél ? Kifogás lehetne talán az is, hogy a megyei hitelszövetkezetek koukurreneiát csinálnának a megyei takarékpénztáraknak ! Hát hiszen éppen ez vona a legkívánatosabb a középbirtokos osztály szempontjából, mert ennek az osztálynak főként és elsősorban a személyi hitelén kellene segíteni, mert ez adna a kedvező beszerzési időpontok kihasználását és kihasználhatóságát a birtokos kezébe, melynek hiányában gyakran a legkedvezőbb időpontot is kénytelen valamely biztosan jövedelmező befektetésre elhalasztani, mert a kellő tőkével nem rendelkezik. Régi közmondás : Segíts magadon s az Isten is megsegít! A középbirtokos osztálynak is elsősorban magának kell az ez irány báni uj életre keltő munkát kezébe venni, ha örökösen a jövőben való biztatással nem akar megelégedni, s e mellett még inkább, még nagyobb számban elvérzeni. Vegyék tehát a kezükbe minden megyének középbirtokos osztályához tartozó férfiai a megyei hitelszövetkezetek megalapítását és pedig indítsák meg minél előbb a szervezkedést, mert hiszen minden nap uj és uj áldozatot követel soraikból s mert tömörülve, a szövetkezetek erejét fokozni fogják a kormánnyal és az országgyűléssel szemben, megcáfolva azon s annyi ellenségeik által annyiszor hangoztatott nyilatkozatot, hogy ^-aját érdekükben sem akarnak dolgozni és hogy minden segítséget csak a kormánytól várnak. Sokakat visszariaszt talán a megyei szövetkezetek szervezésétől azon körülmény, hogy még a megyei hitelszövetkezetek megalapításával sem fog lehelni Jól elkőtt a bornyu. Ha Dem tanúskodnának az eset mellett komoly büntetőügyi akták, magam is tamás- kodnék az eset igaz voltában. Hihetetlennek tartanám, hogy a józannak, okosnak, sőt ravasznak jellemzett magyar parasztot, akinek 65 esztendő nyomja már a vállát, akinek az élet forgatagában megderesedett a haja, ilyen naiv, ilyen bárgyú módón lehessen becsapni, mint azt egy előttünk fekvő vidéki tudósítás elmondja. Szomorú jele ez a hihetetlen történet annak az elmaradottságnak, annak a sötét tudatlanságnak, amelyben egyes vidékek népe él ma, a huszadik században, amellyel váltig veregetjük a mellünket, kiabálván, ordítozván felvilágosodásról, öntudatos népről és az ezt megillető jogokról. Kegyetlen módon elkeseredik a szocialista érzésű ember lelke akkor, mikor ilyen képeket lát maga előtt arról a népről, amelynek a jogaiért a vérét is kész volna ontani. Olyan jogaiért, amelyekkel élni csak észszel, józansággal lehet, visszaélni pedig beláthatatlan szomorú következményekkel, így esett a dolog sorja. Tóth^András gazduram, aki 45 esztendeje gyűjti már az élettapasztalatokat, el- hatáx’ozta a minapában, hogy eladja a saját nevelésű két hornyát, mert bőgj derága a takarmány, meg hogy nincs is. Épen kapóra jött tehát a ragyecsedi vásár. A két bornyut összekötözte András gazda és elindította őket Ecsed felé, jó maga meg ballagott utánnuk csöndesen számolgatván, hogy gyenge ugyan íz ára a jószágnak, de egy ötvenes bankót mégis rögtön, egy-két fordítással, a mai állapoton segíteni, mert hiszen a megyei szövetkezetek rendes működésének a I megindulására is néhány óv kelletik. Ez igaz, ámde igaz az is, hogy eme szövetkezetek működésük uu gindultával — amit már sokszor előre meg lehet állapítani, — évről-óvre nagyobb és nagyobb erőt lesznek képesek kifejteni és oly szervezetet képezni, melynek áldásthozó nyomai mihamar láthatók | lesznek a középbirtokos osztály sorai- | bán És azt hiszem, áldani fogják azt j a percet, melyben ez intézmény meg- | alapítására az első lépést megtették. Induljon meg tehát minél, de minél előbb a megyei hitelszövetkezetek szervezése, alapítása s hiszem, hogy az Kg áldása lesz rajta. Boronáiás, gyomirtás a legelőn. Tavasszal a legeltetés megkezdése előtt | s a legelő felszikkadása után a gyomos, i összeülcpedett és mohás részek megboro- ; nálandók, a gaz összeszedendő és eiége- | tcíidö. A télen át felfagyott legelőket nem | szabad boronálni, mert kitépnők a fűvet, | azok tehát tavasszal hengerezendők. Ezen helyzet a tőzeges és nedvesebb természetű j kötött talajokon fordulhat elő. Itt azonban ; meg kell jegyeznem, hogy a boronáiás egymagába» véve nem boldogít, sőt sokszor még káros is, itt más intézkedések is szükségesek. Boronálni ugyebár a mohás és gyomos legelőket szokás, de maga a borona,lás nem pusztítja ki sem a gyomot, sem mohát, csak megszakgatja és ha egyebet nem teszünk, nemsokára a gyom és moha még vigabban fog tenyészni, azért a boro■— .1....-.—— „I íj'üüb í j meg kell kapni a két fisztövér jószágért. A számadás után pontot is tett András gazda, görcsös botjával nagyot húzván a hajszra levő bornyu girhes oldalán, amitöt ez nyomban csáiéra ugrott, a csálera levő megiuteleu hajszra, úgy forogtak körbe, mint a kerge birka. Melege volt a görcsös j botuak, amig helyre hozta a rendet a bor- j nyui sorban. Ilyen kalamitások közt ért be Tóth András Fábiánkázáról Ecsedre. A vásártéren megállóit Tóth András a hornyaival és váltig igazgatta a rendet az eladók közt, hogy jót mutassanak. De alig fordult kettőt az egyik bornyu, a tavalyi a még riska szinü idei körül pocsékul görbére tartván a nyakát, jött a vevő. Finom vevő, jó vevő, gavallér vevő. Körülnézte a két eladót, megropogtatta I Rendkívül jutányosán, gyári áron alul eladók a következő teljesen használatlan gazdasági gépek, ós pedig : 3 darab bácskai ekefő, 5 darab különböző nagyságú resicai acél eke: 3 darab 2-ös ós 2 darab 3-as ekefő, 1 drb répa kapa, 1 darab vetési, 1 darab réti csuklós s 1 darab lánc borona ; répa vágó járgány hajtásra; azonkívül használt, de jókarban levő 1 darab gőzfejlesztő kazán takarmány füllesztésre, 1 garritura Nicholzon-féle 8 lóerejü cséplő garnitúra és 2 darab baromfi keltető gép. Megtekinthetők Szatmáron, Verbőczy-utca 3. sz. alatt. Eladásokat eszközöl Poszvék Nándor gazdasági szakirodája Szatmár, Kazinczy-utca 7. szám. 254 5—
