Gazdák Lapja, 1910. január (9. évfolyam, 1–5. szám)
1910-01-16 / 3. szám
3-ik szám. GAZDÁK LAPJA 7-ik oldal mostanában valósággal tengődik, erőre jutna és jó haszonnal jutalmazná gazdája fáradozását, az is bizonyos. Tenyészállat kiválasztás. * Mindennemű állattenyésztés csak úgy vezethet biztos eredményre, ha biztos alapra rakjuk le, azaz, ha a beállításnál kiválasztjuk azokat az egyedeket, melyek úgy egészségi szempontból, mint gazdasági hasznukat tekintve a legjobbak, mert az átörökítés törvénye arra tanít, hogy csak egészséges és hasznosítás szempontjából kitűnő állatok lehetnek kifogástalan egészségű és jó haszonállatok. A haszonállat tenyésztésnek tehát első főfeltétele, hogy a gazda megtudja állapítani bizonyos számú állata közül, melyek azok, amelyek úgy fejlődésre, mint a haszonhajtásra a legkiválóbbak és hogy bizonyos tulajdonságuk milyen fokban vannak ezekben kifejlődve. És épen ez az első talán a legnagyobb nehézség, melybe a haszon- állattenyésztés ütközik. A kisgazda ugyanis a legtöbb esetben nem tudja biztosan, hogy mi állatainak haszonértéke, hanem csak következtetésekre alapítva, gyanítja, hogy például milyen a tehenének tejelőképessége. Hogy egy tehénnek tejhozamáról biztos képet nyerjünk, szükséges, hogy tejmirigyeinek a tejelési időszak különböző idejében való elválasztását tüzetesen ismerjük. A tejmirigyek tej elválasztóképességének fokozódása a tejelés első szakában, az állandó tej- választás a tejelés középszakában és a tejválasztás apadása a tejelés végszakában minden egyednél más és más épugy mint a tejelési időtartam maga is. Ezeknek ingadozásáról a gazda megbízható tiszta képet csak úgy nyerhet, ha rendes, tervszerű, előre megállapított próbafejéseket tart és ezen utón puhatolja ki állatainak tényleges hasznát. De még ez sem elég, még egy lépéssel tovább kell a gazdának menni. Nem csak a tényleges gazdasági hasznát kel! az állatnak ismerni, hanem az élősúlyát is, mert az évi tejelésnek és az élősúlynak összehasonlításából, arányba állításából következtethetünk az egyes egyedek takarmány értékesítésére. Hisz természetes dolog, hogy két különböző nagyságú állat közül, melyeknek évi te- jeiési átlaga egyforma, vagy legalább is megközelítőleg egyforma, a kisebb értékesíti a neki adott takarmányt jobban, mert általános szabályként állítható fel, hogy nagyobb állatnak aránylag több takarmányra van szüksége, mint a kisebbiknek. Ha tehát összehasonlítjuk az évi tejelést az állat élősúlyával, nem csak a tényleges gazdasági hasznot, hanem a takarmány értékesítést is megismerjük. E^en álláspontból tekintve, tehát a próba- fejés nem csak a tenyésztőre, mint legbiztosabb alapja az állatkiváiasztásnak, bir értékkel, hanem az állattartás szempontjából is, mint a haszonhozam megállapításának biztos mérlege igen nagy fontosságú. Ha a kisgazda a próbafejést bevezetné, igen gyakran arra a tapasztalatra jutna, hogy állatainak egy része gazdasági haszna által nemcsak hogy jövedelmet nem hajt neki, de még a feletetett takarmányt sem fizeti meg, különösen a takarmány mai magas ára mellett. Nem egy kisgazda jutna próbefejéssel arra az eredményre, hogy haszonállatainak etetését elhibázza, vagy az igen gyenge takarmányozás által úgy, hogy erőtakarmányok adagolásával még igen nagy haszonra tehetne szert, vagy a tultakarmányozás által, mikor is annyi takarmányt etet fel állataival, hogy a hasznot a fölöslegesen feletetett takarmány emészti fel, azaz a feletetett erőtakarmány nem hogy hasznot, hanem inkább kárt okoz. « £Ezen igazságokra a nagyobb birtokosok nagyobbára már rég rájöttek. Alig van nagyobb gazdaság, ahol a próbafejést nem végeznék, ha nem is annyira a állattenyésztési szempontból, hanem inkább hasznosítási szempontból, az egyedenként való haszon- hajtás és igy közvetve az egész állattartás hasznának a megállapítására. Csak a kisgazda nem akarja még a tervszerűen alkalmazott próbafejés által való egyedenkénti haszonhozam megállapításának jogosultságát, hasznát belátni. A kisgazdánál a próbafejés még mindig „Ne bánts _ virág“, melyhez egyik sem mer nyúlni. És mi a következménye ezen tartózkodásnak? Hogy az állatoknak a valódi haszonra való tenyésztése a kisgazdáknál még most is gyermekkorát éli. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kisgazda egyáltalán nem választja meg te-j nycszállatait, de ez a tenyészállatkiválasztás j egészen más alapon történik, más elvekből j indul ki. Nem lévén biztos alapja, melyből 1 a haszonértékre következtethetne, egész más j alapon igyekszik, legalább bizonyos fokig, | az állat hasznosíthatóságát megállapítani és; igy áll elő a külső, alak, szin, stb. után! való megítélése a haszonállatnak, igen sok! helyet és időt venne igénybe, ha tudomá-1 nyos alapon akarnám ezen a küllem után j való megítélés jogosultságát, vagy jogosulatlanságát megvitatni, bizonyítani. Most j csak rövidesen azon káros hatásokra akarok | rámutatni, amelyeket a hasznosíthatóságnak küllem után való megítélése vont maga után. Hogy, és nem teljesen jogtalanul, a színből következtettek egy állat fajtiszíaságára és igy közvetve képességeire, állott elő az a körülmény, hogy az idők folyamán a kereskedelem és a divat egy fajtáról bizonyos ponto- j san meghatározott színképet alkotott magá- i nak és ebből a mintegy fajtisztasági bizto- i sitékká vált színképből egy hajszálnyit sem I akar engedni. Amennyiben jogos — bizonyos mértékig — egy színkép felállítása, mégis megvan az a rossz hatása, hogy mintegy kényszert gyakorol a tenyésztőre amennyiben az szívesebben tart egy ennek megfelelő állatot, ha mindjárt bizonyosan tudja is, hogy jóval gyengébb a tejelőképessége, mint egy másiknak, amelyiknek talán véletlenül egykét folttal többje, vagy kevesebbje van a meghatározottnál. Hogy némely vidéken a tenyésztők kereskedelmi szempontból tisztán j csak színre és küllemre tenyésztenek,' töké-1 telesen eltekintve az állat hasznositási értékétől, ami tisztán fentieknek következménye, — az általánosan ismert dolog. Természetes, hogy ilyen körülmények között az állatok haszonhozamra való javítása teljesen lehetetlenné válik. Akármily benső is legyen háziállatainknál az alak, a szin, stb. és a hasznosítás közötti összefüggés, mégis annyi más mozzanat jön e mellett tekintetbe, hogy a gyakorlatom tisztán szemmel való, küllem utáni Ítélet igen gyakran vezet tévedésekre, igen gyakran csal. A küllem után való bírálattal háttérbe szorittatik a hasznosítás és a hogy az épen kisgazdáknál nagyátiagban látható, előtérbe lép az alak szépsége. Ezzel azonban épenséggel nem akarom az alakra való tenyésztést háttérbe szorítani, hanem csak azon nézetemnek akarok nyomatékot adni, hogy mennyire szükséges a hasznosításra való tenyésztésre többet adni, mint a mennyit ezen dologra eddig kisgazdáink adtak. Amit eddig a hasznosításra nézve mondottam anyaállatainkra, az még fokozottabb mértékben áll a hasznosításra való tenyésztésben az apaállatokra. Ez már a dolog természetében rejlik, amennyiben egy apaállat ugyanazon idő alatt sokkal több egyedre örökítheti át egyéni tulajdonságait, mint egy anyaállat. Épen ebből következik, hogy minden tenyésztési elv sokkal fontosabb az apaállatnál, mint az anyaállatnál. És épen ezek a nagyfoníosságu apaállatok azok — sajnos — melyeknél a gazdának nem lehet másról, mint a küllemről Ítélni, mert a legtöbb apaállat szüleinek a gazdasági haszonhozama nincs egyáltalán megállapítva. A mellett még számításba kel! vennünk, hogy épen az apaállatoknál az alak után való ítélés sokkal nehezebb, mint az anyaállatoknál, mert mig az anyaállatok külső jelei szorosabb összefüggésben vannak a hasznosíthatósággal, addig az apaállatnál a külső jelek sokkal elmosódottabbak és az apaállat megkívánt jellegzetes külsejében sokkal jobban elvesznek, mint az anyaállatnál. Ez a körülmény hozza magával, hogy az ápaállatok megválasztásánál sokkal gyakrabban fordulnak elő tévedések és sokkal több csalatko- zásnak van a gazda kitéve. A kisgazda egyáltalán nem is igen törődik az apaáilai szülőinek hasznosítási értékével, ami természetesen a legnagyobb oka, hogy kisgazdáink nem tudnak tenyészetükben a hasznositási érték magas fokára emelkedni. Mindebből láthatjuk, hogy bármily jogosultak legyenek is tudományos szempontból a küllem után való megítélések, a gyakorlatban igen gyakran vezethetik téves útra a gazdát. Épen ezért jogos, különösen ha még tekintetbe vesszük, hogy mily könnyen jut a gazda a tervszerűen átvitt próbafejések által biztos adatokhoz az állat hasznositási értékét tekintve, az anyaállatnál közvetlenül az apaállatnál pedig közvetve, hogy előnyben részesítsük az állatok hasznositási érték szerint való megítélését; természetesen anélkül, hogy szem elől tévesztenők az állat küllemét, mert a mily hibás dolog az állat tisztán küllem után váló megítélése, épen oly hibás lenne azt csakis hasznositási szempontból ítélni meg. Ezekkel azonban a hasznositási érték szerinti tenyésztés aiapelve nincs kimerítve, mert ehez még a kívánalmak egész sorozata tartozik, melyeket szem elől téveszteni nem szabad. Az első ezek között haszonállataink kihasználása. A nagy értékű anyaállatok, azaz az olyanok, melyeknek hasznositási értéke igen nagy, bármilyen tenyész irányt kövessünk is, mindig aránylag ritkák és keresettek fognak maradni, tehát pénzbelileg akkora értéket képviselnek, hogy a gazdának igyekezni kell az ilyen állatokat a lehetőségig kihasználni. Hogy az ilyen nagy értékű állatot igazán jól kihasználhassuk, szükséges, hogy megfelelő kezelés, megfelelő istáliózás, megfelelő takarmányozás által oda hassunk, hogy ezek mentő! tovább tenyészképesek legyenek. Ne sajnálja a fáradságot a gazda, hogy egy ilyen állatot esetleg külön, sőt jobban takarmányoz és soha semmi körülmények között se adjon el egy ilyen magas értékű állatot, mert tenyészetét fosztja meg ez által a jó alaptól. Ugyanez áll a bikákra is. Egy magas értékű tenyészbikát meg nem felelő tartás, meg nem felelő hágatás által idő előtt hágóképtelenné tenni, egyenértékű pénzünknek az ablakon való kidobásával. Sajnos, hogy ezen utóbbi igen fontos dolgokra adnak kisgazdáink legkevesebbet és ez az oka, hogy lépten nyomon találkozunk aránylag még fiatal és jól fejlett, de tenyésztésre már részben vagy teljesen alkalmatlanná vált állatokkal. És ebből az a tanulság, hogy tartsunk esetleg kevesebb, de nagyobb használati értékű állatokat és fordítsunk azok gondozására és takarmányozására nagyobb gondot. Állataink megfelelő jó takarmányozása sohasem jár kárral, mert jó takarmányozás mellett nem csak a hasznosítás lesz jobb, megfelelőbb, hanem az állatok trágyája is, közvetve a jó takarmányozás által javitjuk földeinket és ez által nagyobb gazdasági hasznot is idézünk elő. Kholen Ferenc, s. titkár.
