Gazdák Lapja, 1910. január (9. évfolyam, 1–5. szám)
1910-01-16 / 3. szám
3-ik szám. GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal Ennek a fele résznek a kiszámításánál a harmadik bekezdésben felsorolt területeket a tagosítást ellenzők birtokához kell számítani.“ Itt igen helyesen súly van fektetve arra, hogy a célszerű és hasznos tagosításnál a keresztülvitel feltételei lehetőleg megkönnyittessenek, más részről azonban meg van a mód adva arra is, hogy ha valamely községnek eltökélt szándéka a tagosítás, azt akkor is keresztül vihesse, ha a szakbizottság célszerűnek nem találta, ebben az esetben azonban megkívánja a törvény, hogy a tagositók határozottan többségben legyenek. Fontos ujitása a törvénynek, hogy a tagositók érdekeit a tagosítást végző mérnökkel szemben mindenképen biztosítja. E végből kizárólag oly mérnöknek ad a tagosításra felhatalmazást, a ki ebben való jártasságát és törvény ismeretét egy újonnan felállított vizsgáló bizottság előtt bebizonyította, a kit azután teendői lelkiismeretes végzésére felesket hites földmérői bizonyitványnyal lát el, ezeket állandóan felügyelete alatt tartja s felettük a fegyelmi hatóságot gyakorolja. A tagositók érdekében még egy fontos intézkedése a törvénynek, hogy a tagositó mérnök munkáját kizárólag ezen célra felállított kataszteri felmérési felügyelőséggel ellenőrizteti. E felügyelőségnek joga van a tagositó mérnök munkáját bármikor betekinteni és a tagositó mérnök csak a felügyelőség ellenőrzése és jóváhagyása mellett végezheti és fejezheti be munkáját. Nagy jelentőségű a tagosítás helyes és igazságos keresztülvitelénél az osztályozás és becslés. Az uj eljárás a tagositók érdekeit ezen ponton is minden lehető eszközzel biztosítani törekszik. Az osztályozást és becslést az eljárást vezető törvényszéki biró személyes vezetése mellett egy bizottság végzi, mely bizottság áll egy elnökből, két rendes és két póttagból. Az elnököt a biró nevezi ki a föld- mivelésügyi miniszter által kijelölt gazdasági szakértőkből, a bizottság tagjait az érdekcsoportok választják, úgy, hogy minden érdekcsoport választ egy rendes és egy póttagot. Hogy e bizottság eljárásának megbízhatóságához és lelkiismeretességéhez szó ne férhessen, arra nézve a rendelet szigorú intézkedéseket tartalmaz. Egyáltalán a rendelet széleskörű jogot ád az eljáró bírónak valamint a tagositás műszaki részét ellenőrző kataszteri felügyelőségnek és sok lehetőséget az érdekelteknek, hogy a legcsekélyebb hiba észrevételénél az orvoslásról és szándékosság esetén vétővel szemben a kellő megtorlásról gondoskodhassanak. Költségek dolgában az uj törvény szintén igen kedvez a tagositóknak, a mennyiben elrendelt tagosításnál a költségeket a kir. kincstár előlegezi s azt utólag nyolc, illetve pótköltségek esetében 10 évre kivetve közadók módjára hajtja be. Azonban még ebből is ád kedvezményt az állam, a mennyiben a ki 3 hónapon belül a kivetési időt véve számításba — tartozását hajlandó kiegyenlíteni, tartozá-; sának 15 százalékát a kincstár leírja, egy éven belül való fizetés esetén pe\ dig 10 százalékát. Ezen felül az állam maga is hozzájárul 10 százalékkal a költségek viseléséhez, sőt oly esetekben, mikor kataszteri nyilvántartás céljaira a tagositók a földmérő- ; vei a község belsőségének térképét is, elkészíttetik, a hozzájárulás felemelhető a költségek 20 százalékára. Nagy vonásokban és általánosságokban ezek ;az uj eljárásnál életbe léptetett változtatások. Ebből is látható, hogy az állam felismerve a tagosításnak a mezőgazdaság szempontjából való rendkívüli jelentőségét, anyagilag is támogatására siet és a mennyire emberileg előre látható, igyekszik megtisztítani az eddigi ferdeségektől és visszaélésektől és igyekszik beleterelni az okszerű mederbe, mert az állam és a közérdek szempontjából csak az ok- | szerűen keresztül vitt tagosításoknak van haszna. Dechy Ferenc, ok!, mérnök. Az állatok védelme télen. Hasznos házi áilaíaink épugy, mint hasznos vad állataink is, kivált télviz idején szorulnak a mi védelmünkre; tegyük meg hát értük, amit tennünk lehet, nemcsak azért, mivel ez emberségi köteleségünk, hanem azért is, mivel akármily rendű hasznos állat az emberi érdekeknek kimagasló munkása. Rövidre fogva a teendőket, igyekezzünk télen, kivált síkos ut esetén lovat, ökröt úgy patkóitatni, hogy kisikamodásuk s felbukásuknak, megsérülésüknek útját vágjuk és ne feledjük, hogy munkás állataink a nehéz havas, sikos utón csak alig fél akember azon is boldogulhat, .. . hanem akkor öcsém visszavonom a szavamat, a gyámkodás alól nem mentetlek fel és a gazdasági tanintézet elvégzése után még egyszer megcenziállak. Ez a cenzúra volt az, aminek hatása egész életemen át végighúzódott s amiről most írni akarok. Bevégezve a gazdasági tanintézetet, s miként nem egy jó ismerősünk mondá, kiváló jó végbizonyítványt vittem haza, ugy- annyira, hogy még az öreg urnák is bátran nyújtottam át. Rettenetes volt meglepetésem, mikor az öreg ur bepillantás nélkül ezen szavakkal adta vissza: „Csak tedd el fiam, hogy mit tanultál, azt majd megtudom én, ha ki- cenziállak!“ Nap nap után múlt, mindenről volt szó, kocsizni, vadászni jártunk, a szomszédoknál viziteltünk, a Pákóci lányokat még ozsonnára is meghívták, sőt még tarokkozni is meghívtak, csak a cenzúra, az az any- nyira rettegett esemény, az nem került napirendre. Egy reggel, egy olyan nap reggelén, amikor vendéget nem vártunk, az öreg ur, kinek vállán puska s kezében egy tejesköcsög volt, szóllitott, hogy menjek vele a gyümölcsös végében levő kukoricaföldre s a tejesköcsögöt a kezembe nyomta. Már körülbelül a negyven holdas gyümölcsös derekára értünk, mikor az öreg ur lehetőleg röviden azt kérdezte tőllem: — Mi van abban a köcsögben ? Majd elejtettem a köcsögét, úgy megijedtem s addig a szép Masanszki, Batul almákon tévedező szemeimet a köcsög és tartalma felé irányítottam. — Kukoricaliszt gólyahagymával keverve — feleltem. — Jól van édes fiam! Tudod-e mire való az? — Hogy mire való, azt nem tudom, csak annyit tudok, hogy a gólyahagyma mérges s ha azt az állatok megeszik, elpusztulnak tőle. — Nagyon helyes . . . nagyon helyes. Látod én is azért viszem ki a kukoricaföldre, hogy ott majd töklevelekre szétrakjuk s ha a kóborgó kutyák oda jönnek, megeszik s elpusztulnak anélkül, hogy a kukoricacsövekben nagyobb kárt tehetnének. Amit mondott az öreg ur, azt meg is cselekedtük s ezután az üres köcsögöt újra a kezembe nyomta s ugyanazon az utón, ahol jöttünk, ismét hazafelé ballagtunk. Útközben az öreg ur nem szólt semmit, csak szokása szerint hol egy, hol más, de leginkább „Beatus ille qui“ kedvenc versét mormolta; csak mikor már a kertajtót is becsuktuk, akkor fordult felém és el nem feledhető hangon a következőket mondotta : — No fiam, megcenziáltalak és mondhatom, hogy abban az intézetben kevésre tanítottak tégedet s nem is lesz te belőled jó gazda soha ! Az ámulattól szólni sem bírtam s mikor az öreg efeltetti zavaromat látta, a kertajtót újra kinyitotta s igy folytatta: — Hogy miért? Azt megmagyarázom mindjárt. Nézz csak itt széjjel s vezetett azon az utón, amelyiken kimentünk és visz- szajöttünk. — Mi ez fiam ? Felvágott fadarabok ugye! Látod ezeket reggel egész a kukoricásig én szórattam ide a Gergely kocsissal s ezeken mi végigmentünk és vissza is jöttünk, te egyik-másikba meg is botlottál, A Magyar Nyugdíjbiztosító Részvénytársaság árszabását mélyen leszállította. Az uj, rendkívül előnyös árszabás alapján nyugdíjbiztosításokat közvetít a Szatmármegyei Vezérképviselet Szatmáron, Kazinczy-utca 7. sz. alatt: POSZVÉK NÁNDOR gazdasági szakirodája.
