Gazdák Lapja, 1909. december (8. évfolyam, 49–52. szám)
1909-12-12 / 50. szám
4-ik oldal. GAZDÁK LAPJA 50-ik szám. cognacnak kellene lennie, mivel hogy borból készül. Ezzel a törkölykészitési móddal tehát szakítani kell és föl kell cserélni egy modern és a külföldön már régidők óta követett és jól bevált más törkölykészitési eljárással. Evégből tehát a pálinkafőzésre szánt törkölyt kádba kell dörzsölni és vizet önteni rá, akár csak a csiger készítésénél. Három nap múlva az erjedés megindulása után kipréseljük és úgy kezeljük tovább, mint a mustot szokás kezelni, tehát kierjesztjük. Ezt a kilúgozott bort pároljuk azután le. Ebből azután valóságos cognac lesz és mentes a törkölypálinka hibáitól. Olaszországban és Franciaországban a nagy szőlődominiumokban, ahol több száz hekíóliter a törkölytermés, a macerációs eljárás szokásos. Azonos módon, amint ez a répaszeszgyárakban szokásos, egymás fölé helyezett kádak egész sorazatát állítják föl és a vizet ezeken végigeresztve, az utolsó! kádból egészen tömény must jön ki, amelyből még meglehetős bor készül. A franciák használnak egy „autoverseur“ néven ösmert készüléket a törköly mustjának kivonására, a lényege azonban énnek az eljárásnak is azonos a macerációéval. A kilúgozott vagy kiégetett törköly még felhasználható marhatakarmányul és trágyául is. Müntz szerint 0‘70°/o nitrogén, 02% foszforsav és 05% káli van benne. Más takarmányokkal vegyesen a törkölyt a szarvas- marha szívesen eszi és jól értékesíti, rudassal keverve pedig valóban izes, tápláló és jól eltartható takarmány készíthető belőle, amit jármos és hizóállatokkal haszonnal etethetünk. Trágyázási célra a törkölyt 6—8 hónapig komposztirozni kell, amikor azután értékes trágya válik belőle. Egyébként a szőlőmag is értékes melléktermény, ami iparilag lesz feldolgozva. Csinálhatunk a törkölyből borecetet is. Éhez azonban kell egy olyan helyiség, amelyben állandóan 25—30° -C. a temperatura. Ecetkészitési célra a törköly földbe sülyesz- tett hordókban gyúrandó be. Kevés idő hanem a szűk, piszkos, sötét pincelakásba, és házbért fog fizetni a pincelyukakért másoknak. Újból káromlásba fogott. Nem fejezte be. Úgy érezte, hogy valami hatalmas érzés támadt fel benne, hogy valami összetörik, megszakad a szivében és hirtelen a reménynek valami hatalmas, fényes, vakító sugara ragyog be egyenesen a szivébe. — Ma igy, holnap úgy, — suttogta most már nyugodtabban és ásóját mélyen belenyomva a kemény talajba, akkora darab földet emelt föl, hogy az ásónyél recsegve ketté tört; az épen arra járó felügyelő pedig a nem mindennapi erőmutatvány láttára bámulatában egy hosszút füttyentett. Ne hagyd magad, Barta Dani, ne hagyd magad! múlva — főleg tényleg jó magas hőfokú helyiségben — a tömeg belseje fölmelegszik. Ekkor bort kell rá tölteni és 24 óra múlva kész az értékes és pompás borecet, amelyet le kell fejteni a törkölyről. A bor- felöntés és az ecetkészités igy a törkölyön 4—5 Ízben is megismételhető. Az igy kihasznált törköly azonban már csak trágyára alkalmas. Magától érthetőleg, az ilyen ecetké- szitőhelyiség jó távol legyen a borpincétől. Hogy miért, azt talán nem is kell fejtegetni. Erdélyi Gazda. A dohány csomózása. A csomózásnál mindig a gyakorlati eredményt illetőleg a beváltásnál megnyilvánult kívánságokat kell szem előtt tartani. Ezek közé tartozik az egyes csomók megfelelő vastagsága is. Hajdanába az volt a virtus, ha a kertész a csomókat egészen vékony kártyaalaku csinos formában állította össze, a mely csomók szemre nézve mindenesetre igen tetszősek voltak, de volt ennek az akkori fogalmak szerint még egy másik előnye is, még pedig az, hogy a sok vékony csomóhoz sok kötelék is kellett, az pedig nagy mennyiségben állott rendelkezésre, mert a sok mindenféle rongyos, ösz- szeszaggatott, jégvert levelet és még az egészen tönkrement levelek kocsányait is felhasználták a kötéshez oly módon, hogy ezeket egy kis ép levélbe göngyölték és úgy kötözték az egyes csomókat. Ez a célnak annyiban felelt meg, hogy a silány levelet nyelte, de másrészt igen sok anyagot pusztított, mert a vékony, ö sszezsuffolt levelek, melyek úgyszólván egymásba voltak vasalva, összepállottak és megromlottak. Ehhez járult, hogy a kötéshez használt ringy-rongy levelek gyakran még vizesek is voltak és igy csakhamar rothadást idéztek elő, a mivel az egész anyagot végtelenül megkárosították. Nem voltak praktikusak ezek a vékony cso- mócskák már csak azért sem, mert hiszen a kezelésnél minden egyes csomót többször kell kézbe venni és mennél több a csomó, annál több a munka is. Az okszerű termelő ma már úgy előzi meg ezeket a hátrányokat, hogy mindenekelőtt tényleg csak csomózza és nem simítja a leveleket, tehát nem vasalja le, hanem csak szépen egymásra lapítja a leveleket és vastagabb formába összeköti, hiszen a tetszetős formát igy is meg lehet, sőt meg is kell tartani. Igen természetes, hogy ha a csomó kétszer olyan vastag lesz, mint azelőtt, a munka is csak félannyi lesz, de nem sok munkát takarítanak meg a vastagabb csomózással, hanem azt is elérjük, hogy a dohánylevelek a kiképzés alatt a rongálásnak kevésbé vannak kitéve. Középszerű nagyságú, mintegy 35—40 centiméter hosszú levelekből hajdan mintegy 25 levelet tettek egy csomóba. Jelenleg bátran tehetünk egy-egy ilyen csomagba 50—60 levelet, a mivel a jobb minőséget is elősegitjíik. Nem szabad megengedni, hogy a csomózó a simító helyiségben a kész csomókat maga alá tegye és rájuk üljön. Hajdan azt is megtették, hogy a simító helyiségben nehéz deszkát, vagy más nehéz tárgyakat raktak a kész csomókra, már pedig ez nagyon káros és okvetlenül megtiltandó. Nem szabad megengedni azt sem, hogy az összecsomagolt dohányok batyuformába spárgával összekötve, a pajtába való szállításig összeszoriítassanak. Legjobb a dohányt lazán rakni és a kész dohányt a simitó helyiségből lehetőleg gyakran sarog- lyára rakva a pajtába ^vitetni és ott keskeny bálákba asztagolni. Ez alkalommal ismételten utalok arra a kedvező helyzetre, melyben a dohány- termelők az idén a sikerült termés következtében vannak, mert az úgy mennyiség, mint minőség tekintetében teljesen kielégítő és különösen azok a termelők, a kik a jó időjárásnak köszönhető kedvező eredményeket rendes kezeléssel még elő is mozdították és most az utolsó munkálatokat is úgy végzik, hogy az a dohány értékét csak emelje, akkor nyugodtan vihetik dohányaikat a beváltó hivatalba. Mert bizony már közel van az az idő, mikor a termelő be fogja mutatni dohány- termését. Ez az évenként ismétlődő ténykedés olyan, mint egy tanulóra nézve a tanév befejezése, amikor egész évi szorgalmának eredményét büszkén mutatja és joggal várja kitüntetését, a minek jó átlagárak formájában az idei sikeres termés mellett remélhetőleg számos termelőnek része lesz. A dohány átadásának színhelyén, a beváltó hivatalban, már nem lehet szóval és kifogásokkal mentegetőzni, ott csak egy dolog beszél: az átadásra kerülő dohányanyag. Ekkor már határozott Ítéletet lehet mondani a jó és rossz anyag között és legjobban szemügyre lehet venni a végzett munkát, mert ott minden bál dohány a maga meztelen valóságában tárul fel a jövedéki tisztviselő előtt, a ki megbírálja a dohányanyag színét, tapintatát, egyenletes összeállítását, felismeri a a helyesen kezelt anyagot ép úgy, mint a durva, nedves, romlásnak induló, hibás dohányokat és mindezeket érdemük szerint osztályozza. Országszerte el van ismerve a dohánybeváltó hivatalok méltányos és igazságos eljárása és ezért a termelők is igyekezzenek úgy összeállítani dohányaikat, hogy a beváltásnál az anyag vita tárgyát ne képezhesse. Daróczi Vilmos. A Magyar Nyugdíjbiztosító Részvénytársaság árszabását mélyen leszállította. Az uj, rendkívül előnyös árszabás alapján nyugdíjbiztosításokat közvetít a Szatmármegyei Vezérképviselet Szatmáron, Kazinczy-utca 7. sz. alatt: POSZVÉK NÁNDOR gazdasági szakirodája.
