Gazdák Lapja, 1909. december (8. évfolyam, 49–52. szám)
1909-12-12 / 50. szám
2-ik oldal. GAZDÁK LAPJA 50-ik szám. tetőt megcsinálni, hogy az eső be ne csurogjon a nyakunk közé; vagy rendben tartani a háztájékát, avagy a jószágnak helyesen gondját viselni: ám a világ folyását még oly keserves panaszainkkal sem tudjuk megváltoztatni; ellenben szorgos munkával annál bizonyosabban. Miért vannak nálunk hatalmasabb nemzetek is? Mert azoknak fiai szorgalmasan tanulnak, s a mit tanulnak, azt szakadatlan munkássággal értékesítik is a maguk gazdaságában, a magok és nemzetük javára. Ott nem restell tanulni az sem, a ki már közelebb van a sirhoz, mint a bölcsőhöz: nálunk még az elemi iskolából is visszatartjuk fiainkat, leányainkat, mert talán őrizni kell azt az egynéhány libánkat, vagy sietni kell a krumpliásással, mert már közeleg az ősz. Persze, hogy igy mi tudatlanságunkban elmaradunk a világ folyásá-j tói s csak gazdasági tudatlanságunk miatt is kész prédája vagynnk a tanultabb, dolgosabb külföldinek. Pedig lehetne ám ezen segíteni ! Vannak már a mi gazdatársadalmunknak is segítő eszközei: gazdakörök, szövetkezetek, házi ipari tanfolyamok, gazdasági felolvasó esték és gazdasági lapok, könyvek, vándor gazdasági tanítók stbi, mind oly eszközök, melyeket csak gondosan kellene felhasználnunk s ismét boldog volna a magyar. Természetes, hogy ezek megválasztása a vezetésre hivatottak dolga és kötelessége; gazdáinknak pedig kötelessége, hogy saját érdekűkben a vezetőiket támogassák, saját érdekeiket e segítő eszközök utján szorgalmasan munkálják. És még egyet! Ne vessük meg a fillért sem, melyet tisztességes munkával megszerezhetünk. Fillérből lesznek a koronák; de csak úgy, ha azokat nem a torkunkon eregetjük le, hanem a nélkülözhetlen kiadások után megmaradó pénzünket tegyük félre kamatozni s nem a ládafiába, a honnan hamar elővesszük, mikor nem is kellene; vagy elviszik a szegénylegények. Dolgozzunk szakadatlanul, költ- sünk kevesebbet, mint a mennyit megkeresünk s akkor megtaláltuk biztosan a gazdagság útját. A ki igy tesz, annak nincs oka a csüggedésre. G. A fűzvesszők lehéjazása. Ámbár a gazdaságban, kertészetben és háztartásban közönségesebb kétfülü kosarakra kocsikasokra, fonott kerítésekre stb. használható a levágott vessző természetes, tehát héjazatlan — állapotban is, mégis a füzvessző legjobb értékesítése csak akkor történhetik, ha az le van héjazva; mert akár eladjuk a vesszőt, akár kosaraknak magunk dolgozzuk fel, e héjazott vesszők mellett sokkal nagyobb hasznunk lesz, mint a hé- jazatlanoknál. Ezen okból nagy hiba az, hogy morva és szászországi nagyobb vállalkozók a Vág mentében magától előállt füzesek vesszőtermését olcsón összevásárolva vaggonszámra viszik ki és pedig csak 1—2 koronájával fizetik métermázsáját: inig lehéjazva ugyanazt 20—30 koronájával hozzák vissza. Mintha bizony nálunk télen nem akadna munkás kéz a vessző lehélyazására és tisztességes mellékkeresetre. Mindenütt tehát ott, hol nemes füzest telepitünk és kosárfonással foglalkozunk, igyekezzünk a finomabb vesszőanyagot le- héjazni és igy dolgozni fel, hogy eképpen a füzvesszőtermelésből származó minden haszon magunknak maradjon meg. Ami a füzvesszők lehéjazási idejét illeti, lehet azt nyár végén, tavasszal és télen is eszközölni, csak az a kérdés, melyik időben lesz az legcélszerűbb a füztelep tartóssága szempontjából. Azelőtt különös előszeretettel héjazták a füzvesszőket augusztus hó elején. Oly időben tehát, midőn a héj még a fára nőtt közvetlenül reá, amidőn tehát a lehéjazás igen könnyen eszközölhető. Hogy ezen eljárás a füztöveket pár év alatt tönkreteszi — az kézen fekvő dolog. Ugyanis az augusztusi Iemetszéssel a füztövek nedvkeringése megakasztatik; a levágás után még póthajtások jönnek elő, a melyek jól ki nem érvén, télre elfagynak és a következő években könnyű lesz lemérni a terméshozamot, mely satnya, fejletlen és kevés vesszőben nyer kifejezést. Több évi ily kínzó eljárás után a fűztő sárgulásba esik és ki is pusztul. Ez okból az augusztusi héjazás ma már igen ritkán található fel, s remélhető, hogy ki is fog a gyakorlatból maradni egészen. Az TÁRCA. Túl az Óceánon. — A „Gazdák Lapja“ eredeti tárcája. — Lengyelből átdolgozta: Csáky Gusztáv. (Folytatás és vége.) — Nem maga az első és nem is az utolsó, — mondta tovább egykedvűen a korcsmáros, anélkül, hogy félbenhagyná a foglalkozását. De a vendég már nem hallotta ezeket az utolsó szavakat, a kétségbeesés visszaadta erejét és futva rohant ki az utcára. Mikor egy alkalommal a formalitásokat intézték el a föld és a ház dolgában, akkor Darvassal együtt fenn volt a társaság irodájában, mely társaság tulajdonosa volt a Jackson Parknak. Lihegve érkezett egy húszemeletes ház elé. Feltekintett az ismerős ablakokra. Onnan is eltűntek a díszes plakátok. Az ablakok mozdulatlanul, hidegen, érzéketlenül bámultak le az óriási épület lábánál elvonuló járdára, melyen szüntelenül ott nyüsgött, tülekedett, lármázott, rohant a tarka, színes, elfoglalt tömeg az élet és megélhetés könyörtelen ostorától hajtatva; bámult a kocsik, igás szekerek, automobilok, villanyosok szüntelenül keresztül-kasul száguldó seregére. Milyen kicsiny pont volt ebben a hatalmas tömegben a mi tiszaparti kivándorlónk, aki kétségbeesett erőlködéssel iparkodott most, könyökeivel nyitva magának utat, a házóriáshoz jutni, amely olyan egyhangúan, olyan nyugodt méltósággal nézett le a gazdagra és szegényre .., Pedig ez a Dani is egy lélek, önmagában egy egész külön világ, akinek épen olyan elvitathatatlan joga van nemcsak a nehéz munkához, hanem a szerencséhez, jóléthez, pihenéshez, mint azoknak, akik ebben élnek és akik ezt arcátlanul egyedüli, kizárólagos joguknak és tulajdonuknak tekintve, minden-jót és kellemeset maguk elé akarnának halmozni, jogos vagy jogtalan utón ... Dani betántorgott a bábeli épületbe és nem is várva, hogy helyet kapjon a liftben, neki esett a márvány lépcsőknek. Végre a társaság irodájának ajtaja előtt állott meg. Az ajtó, sajnos, itt is zárva volt, az ablakon pedig egy gépírással teleirt papír fityegett, melynek alján hatalmas piros pecsét lógott, megadva ezzel a hivatalos jelleget. Dani nem tudott angolul olvasni és tanácstalanul bámult maga elé. Minden gazdaságban s Európaszerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolcsóbb, nélkülözhetetlennek ismert, a gazda minden követelményének legjobban megfelelő : : „Eredeti Kalmár-rosták“ Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni. Kalmár Zs. és T., Hódmezővásárhely különleges terménytisztító gépgyár és vasöntöde. Vezérképviselet: A Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának Vezérügynöksége BUDAPEST, V., Váci-körut 32. 52—50
