Gazdák Lapja, 1909. november (8. évfolyam, 45–48. szám)
1909-11-14 / 46. szám
6-ik oldal. GAZDÁK LAPJA nov. 14. igazgató által végzett kísérleteknél a korai tengeri után vetett schlamstädti rozs 1220 kg., a csillagfürt után vetett 1412 kg. szemtermést adott kát. holdanként, vagyis 192 kg.-mal többet. Ugyanott 1906-ban a mag csillagfürt után 1520 kg. termés volt. Megjegyzendő azonban, hogy a rósz futóhomokon az először tér* mesztett csillagfürt rendesen nem jól sikerül. Ez azonban ne riassza el a gazdát, mert a következő vetések, hovatovább jobban fognak sikerülni. Nagyon nagy eredményeket a zöldtrágyának is csak következetes alkalmazásával idők folytán lehet elérni, de bizonyosan. Kovácsy Béla. Szénsav az erjesztő-pincékben. Nem múlik el év, hogy ne olvasnánk a napilapokban oly szerencsétlenekről, kik vigyázatlanságból, vagy tudatlanságból az erjedés alkalmával a szénsav által lelik halálukat. Ez okból mintegy kötelességünk, hogy rámutassunk arra a veszélyre, mely a szénsav belehelésével jár, és megemlékezzünk e fojtó gáz minőségéről, sajátságáról és romboló hatásának mikénti kikerüléséről. Amint tudva van, a szénsav nehezebb a levegőnél s ezért, miként a viz az olaj alatt, a pince fenekén gyülemlik össze. Az égő gyertya rosszul szelőztethető pincében mélyebbre és mélyebbre tartva, mindig homályosabban fog égni, mig végre a pincetalaj közelében egészen elalszik, mivel itt már annyi a szénsav, hogy az égés már nem mehet végbe. mozognak. Csúnya, fekete zsizsik kerül ki csak, búza egy szem sem. A kétségbeesett nép úgy, ahogy összeszedte, zsákokkal, kosarakkal, ládákban vitte ki a leapadt, zavaros habarékká vált folyóhoz és beledobálta mind. A csúnya, fekete kis bogarakat nem vette be a viz, még az is irtózott tőlük. Ott himbálózott a felületen, egészen feketévé változtatva a máskor szép, szőke folyamot. Amit még ott hagyott a nép dühe, az lábra kelt, el mászott. A gazdag, hatalmas ember pedig megindult fedetlen fejjel, üres, merev tekintettel, kezében koldusbottal a világba. És így teljesült az átok: tűz égesse fel, de még az se eméssze meg. Viz vigye el, de még az se fogadja magába. Keljen lába az átkos istenáldásának, mi a rideg, szívtelen ember birtokában van. Ő maga koldú- lással keresse a mindennapi kenyeret, mit a szükségben mástól megtagadott. Boér Margit. Ámde már oly levegő is, mely csak kevéssel több, mint 2 százalék szénsavat tartalmaz, nem alkalmas a belélegzésre és szédülést, vagy ájulást idéz elő. Ha ily esetekben a pincébe lépő összerogy, menthetetlenül el van veszve, hacsak hirtelen szabad levegőre nem viszik, mert a földön fekve, a legközelebbi lélegzetvétel alkalmával már a pince fenekén összegyűlt és még több szénsavat tartalmazó levegőt szívja be. A szénsav belélegzése ugyanis nemcsak fojtó- lag hat a szervezetre, — az éleny hiánya miatt — hanem egyenesen mérgező hatású, és pedig gyorsan ölő méregnek tekintendő. Dr. Müller kísérleteiből kitűnt, hogy 21 75 százalék cukrot tartalmazó 100 liter mustból 24 óra alatt 660 liter szénsav fejlődött. Ha tehát egy pincében pl. 10 erjedő edény van, melyek összesen 100 hl. mustot foglalnak magukban, ez esetben 24 óra alatt 66.000 liter, vagyis 66 köbméter szénsav válik szabaddá s e mennyiség elegendő arra, hogy általa harmincannyi levegő, tehát körülbelől 2000 köbméter körlég tétessék a lélegzésre alkalmatlanná. E számok elég világosan bizonyítanak amellett, hogy minden erjesztő helyiségben gondoskodnunk kell a szénsav elvezetéséről. Ha az erjesztő-pincéből ajtó vezet a szabadba s igy a pince feneke, mint az a sziklába vájt pincéknél fordul elő, magasabban fekszik a külső talajnál^ ez esetben kevés bajjal jár a szénsav elvezetése, mert a nyitott ajtón át a mélyen fekvő gáz, mint valamely folyadék, ömlik a talaj mentén ki a szabadba. Mihelyt azomban a pince feneke a külső talajnál mélyebben fekszik, okvetlenül gondoskodnunk kell kellő szellőztetésről. Mellőzve az e részben tett különféle cél- és eredmény nélküli kísérleteket, mint a minők a szénsavnak a pince talaján elhelyezett maró mész által való megkötése, vagy annak pisztolylövésekkel a pincéből való kihajtása — megemlítjük a szivattyuzási eljárást is és ehhez hasonló ama második módot, midőn t. i. egy, a pince fenekére érő s a szabadban égő tűz fölött torkoló tömlő által szivatik ki a szénsav. E két eljárás, igaz ugyan, hogy célhoz vezet, de sok munkába és költségbe kerül, s emellett még azzal a hátránynyal is bírhat, hogy a külső hideg levegő, mely kívülről a belső, meleg, szénsavtartalmu levegő helyére ömlik, annyira lehűtheti az erjedő folyadékot, hogy ezáltal az erjedés folyamának nagy ártalmára lehet, vagy legalább is késleltetheti. A szénsav ártalmatlanná tevésére más eljárást ajánlunk, mely sok pénzbe nem kerül, s a veszély ellen biztosan megóv. Ez abból áll, hogy a szénsavat általában nem is engedjük a pincében szétömleni, hanem egyenesen a szabadba vezetjük. A hordó száját átfúrt parafadugóval zárjuk el, amelybe rövid üvegcsövet dugunk; az
