Gazdák Lapja, 1909. október (8. évfolyam, 40–44. szám)
1909-10-15 / 42. szám
okt. 8. GAZDIK LAPJA 5-ik oldal. százalékig az állománynak mindig pusztulással jár. Betegség ideje alatt a termelt váladék, ürülék telve van a bacillusok milliárdjaival s az összes ólak ivóedények, udvarok, mind fertőzöttekké válnak, A tél, nagyon természetes, a teljesen szabadon lévők nagyrészét el is öli, de megjegyezni kívánom, hogy e betegség baeilusa a hidegnek igen eilentáll, legfeljebb a fertőzés virulensségéből vészit, de mindenesetre fertőző volta a bucillusnak jövő évre is megmarad, ügy ennek, mint minden fertőző betegség ragályanyagának és az élösdieknek is a természetben csak egy kérlelhetetlen ellensége van, a napsugár. Miért is úgy a lakásokon, mint az ólakon is nem lehet eléggé hangsúlyozva a nagy ablakok fontosságát vitatni. Fertőző betegség még a tyuknátha, ugyan azt állítják róla, hogy a meghűlés idézi eiő, pedig ezt is a ragályanyag szüli, a meghűlés csak elősegíti a be- tfgség elterjedését, hajlamossá teszi az állatot a könnyebb fertőzésre különösen akkor, ha még hozzá a szervezet gyenge. E kór a légzőszervek hurut bántalma. Ragályozás a légzőszerveken történik. Ragályanyag fellelhető a légzőszervek váladékában, mindenütt, hol a baromfi megfordul. Gümőkór a lassú kimúlás biztos előidézője. Ezt, a baromfiakra nézve talán egyikét a leveszedelmesebb betegségeknek, mint olyant, amelyik a jövő generációt, egész törzseket pmsztit, ugyanc-ak figyelemre keli méltatnunk. A ragályanyag megtámadja a légző- és emész— Tuggya a fene! Azt tudom, hogy elmöntéi, de hogy miért gyüttél mög, azt csak te tudod. Az asszony pityeregni kezdett. — Nem bántottam én kendet. — Hát én bántottalak ? — Kend se bántott. — Hát akkor mit pityeregsz ? — Csak. Mert jól esik. — Hát akkor ereggy, ötesd meg azt a disznót. Az asszony főikéit, odament az emberhez, megfogta a kezét. — Hát nem haragszik kee ? — Ha haragudnék, be se eresztettelek véna. — Hát ne úgy mongya ke, aptyuka. — Hát hogyan? — Hogyan ? ügy mint máskor. — Ereggy, ereggy, nem hallod, hogy ri az a disznó ! Aggy neki önni. Oszt’ főzz valami ebédet, mer ón is éhös vagyok. Pálffy István. tőszervek mellett a csontot is ; elgörbült hát, mell mind e baj mellett tanúskodik. E ragályos betegság azonban a többiektől elté- rőleg kétféle módon terjedhet : első esetben úgy, mint a többi fertőző betegség, a ragályanyaggal leendő fertőzés folytán ; második esetben a beteg szülők átörökítik ivadékaikra, azaz .átörökítés utján már fertőzve jönnek a világra az utódok. Szimptómája : borzas tollazat, sárga fejletlen taréj és szakáilebeny, kakasoknál a bágyadtság mellett a nőszösztön hiánya, napos helyeken való tartózkodás, a többiektől való elmaradozás, a betegség előrehaladottságával beáll a teljes étvágytalansággal egybekötött lesoványodás mellett a kimúlás. Mivel leírásom keretén túl vezetne a betegséggel tovább foglalkozni, csak annyit hoztam fel, ami a dolog megvilágításához szükséges. A gnrnőkóros egyed betegsége lassú lefolyású, tehát betegsége alatt szaporodik is, különösen a betegség első felében, miért is ez ellen csakis egy óvszer van : a beteg állatokat, mihelyt a baj nyilvánvaló lett, azonnal a tenyészetből ki kell zárni és a tenyészetet magát igen éber szemmel kisérni ; igy a betegség átörökítés utján nem terjedhet, inig azonban ezen eljárás melleit is az egészségeseknek az érintkezés utjani fertőzése fennáll. A tisztátalanság folytán elszaporodott élősdiek ugyancsak az érintkezés utján terjednek. Rövid leírásom kapcsán is látható, hogy bizony a baromfiaknak is épen úgy megvannak a maguk ragályos betegségeik, mint más állatfajoknak. Vélem, hogy az egész ország tenyésztői igazat adnak nekem, midőn azt hangsúlyozom, hogy amit az állategészségügyi törvény a baromfiakra., nézve nem tesz törvényszerüleg kötelezővé ragályos betegségek esetén, azt magunknak kell tenni és védekezzünk ellene úgy saját magunk, mint nemzetgazdasági érdekeinkből, mert aki a ragadós betegségek ellen védekezik, nemcsak a tulajdonát óvja, hanem óvja a másét is, mig aki mulasztást követ el, nemcsak a sajátját veszélyezteti, hanem másokét is s igy az egész országét. Ez közös érdek, aminek, sajnos, a megóvására bizony törvényes intézkedések lennének szükségesek. Egy piaci napon hivatalos ügyben mentein egy községbe, 3 kilométeres utón 22 baromfihullát leltem, amit a havas mezön a varjak lakmározása jelzett. Ilyen s ehhez hasonló esetek bizony törvényes intézkedést vindikálnak és pedig olyformán, hogy aki beteg baromfit elad I fesoi*t«=»sJ3Ll5!>;la,lc>l5:! -A.Isii akarja., hogy sertéseinek mindenkor kitűnő étvágya legyen ; hogy sertései a felvett táplálékot tökéletesen feldolgozzák és hasznosítsák; hogy sertései jól és hamar hízzanak; hogy sertéseit, akármeddig hizlalja, sohase legyenek rossz evők; hogy sertéseit félhizottan, — mert nem esznek, — ne kelljen leölni; hogy sertéseit óriási nagyra hizlalja; hogy sertéseitől mindig több zsirt kapjon, mint a mennyire számit; hogy sertéseinek haszna jelentékenyen emei- kedjék, használja kizárólag a csak védjegygyei valódi V’ X T -A. L I Sä-f ©1© ■ b<: b»«» gus8rM'' Igen csekély költségért nagy haszon. Egy sertésnek az egész hizlalás alatt 150—200 fillér áiu por szükséges, minek révén a súlytöbblet 15—50 kilóra is felmegy. Tehát használatban a legolcsóbb. Kapható 80 filléres csomagokban. A hol nem kapható, rendelje utánvéttel e címen : Vitális-féle sertés tápporgyár Kovács F. és Társa céghez Nagykanizsára (Zalamegye) 53—32
