Gazdák Lapja, 1909. szeptember (8. évfolyam, 36–39. szám)
1909-09-24 / 39. szám
6-ik oldal GAZDAK LAPJÁ l szept. 24, el vele oly nagymérvű szellőzést, mint szükséges és mint elérhető volna. A hiba legtöbb esetben abban rejlik, hogy a szellőzőkéményeket csak egyszerű deszkafallal készítik s ennek következtében azoknak nincsen kellő huzatjuk s azonkívül a meleg levegő pára- tartalma a hideg deszkafalon lecsapódván, visszacsepeg az istállóba. Jó szellőzökémények kettős deszkafallal készülnek, melyek közül a belső deszkafal hornyolt deszkáinak a kéménycsatorna felüli lapja simára lesz gyalulva és karboliaeummal itatva, a két deszkafal közli 10 cm.-es köz pedig jól izoláló anyaggal (tőzeg, törek stb.) lesz kitöltve. Szükséges végül, hogy a kémény egy szabályozható elzáróval legyen felszerelve. A négyszögletes szellőzökémények oldalhosszát 40 cm.-nél nagyobbra nem célszerű felvenni. Számuk az állatállomány nagyságától függ. A tiszta levegő bevezetésére szolgáló csatornák vagy közvetlen a födém alatt 2—3 méter távolságban lesznek elhelyezve s 10—12 cm. élhosszuságu négyzet- kereszmetszettel készülnek, vagy pedig a bevezető csatornákat, mint újabban a levegő előmelegítése céljából szokásos, a falban helyezik el olyképpen, hogy a beömlőnyilás a földszintől mintegy 1 méter magasságban a fal külső felületén van, a kiömlőnyilás pedig az ablakfülke oldalfalaiban nyer elhelyezést. G. G Vélemények a méhtetürol. A méhtetü (méhcsimbe, Braula coeca Nitzsch) a méheken élősködő korcslégy. Bár életmódjának sajátossága miatt sokszor tűnhetett fel temészetvizsgáló és méhészgazda előtt egyaránt, másrészt élősködő életmódja következtében beállott szervi elváltozásai is megérdemelték volna a külön természetrajzi, a monografikus leírást, mégis ezt az állatot csak Meinert Frigyes kutatásai óta ismerjük és teljes, szabatos képet erről a csodálatos állatról és különösen életmódjáról még manapság sem tudunk magunknak alkotni. Életmódjára nézve két merően ellentétes vélemény áll szemben egymással. Egyrészről kártékonynak, másrészről ártalmatlannak mondják. Az első vélemény szerint élősdije, parazitája volna a mébnek és igy árt neki; de hogy miféle módon és milyen eszközzel árt gazdájának, a mébnek, azt nem látták, csak föltételezték. Első leirója és lerajzolója Reaumur 1740 ben aprazitának fogja fel, szúró szájrészeket tételez fel, j mely Ível gazdáját megsebzi. Reaumur mégis megütközik azon, hogy a méhet a méhtetü nem zavarja, nem teszi oly fokban ingerültté, mint azt feltételezni lehetne. Azt hiszi, a méhet lágy ízületeiben sérti meg az élősködő, a mi a mébnek — különös, de tény — nagy fájdalmat nem okoz. Mások is az élős- ködés módjáról hasonló véleméaynyel voltak, de a méhet nyugtalannak, ingerültnek mondják és ebből azt következtetik, hogy az élősködő az ő gazdaállatjának fájdalmat okoz. A méh alig tud szabadulni a méhtetütöl, de ha levesszük róla, a lábával segíteni igyekszik e munkánkban. Dr. Taschenberg E. igy ir róla: „A méh torján ülve, szúró sortéit a gazdaállatba mélyesztve, órák hosszáig szívja annak életnedveit“; ez a vélemény hibás megfigyelésen alapult. A méhészgazdák is, a méhtetüktöl ellepett méhek magaviseletéből ítélve, általában parazitáknak tartják, bár a parazitizmus módjára nézve csak föltevésekkel szolgálhatnak, mégis védekeznek ellene. Vogel W Fr. I a Braula életmódjára nézve föltevéssel sem szolgál, de megírja, hogy a megtámadott anyák elgyengülnek és télen elpusztulnak miattuk. Kühne Ferenc „Méhészeti Káté“-jában megírja, hogy az anyák sokat szenvednek a tetvektöl és hogy a dolgozókban nem | igen tesz kárt. De mi módon és miképpen árthat a Braula, arról nem tudott írni. Hess W. azt Írja : A j méhen parazitám ódon ál és nedveiből táplálkozik. Közelebbi magyarázattal nem szolgált, Mögganburg Fr. H. 1892 ben azt Írja, hogy a méhtetü a méh Ízületeiben levő lágy részeket támadja meg; de a mód, melylyel ezt tenné, az ő saját megfigyeléseinek tárgyilagos eredményeivel homlokegyenest ellentétben áll. Életmódjának felismerése, szervezetének ismerete nélkül lehetetlen volt. Az állat külső alakjáról sem volt megállapított és tisztázott fogalom. Első leirója és jellemzője Nitzsch is, mint uj légyfajt vezette be az állatrendszer sorai közé, tévesen ir lábának szerkezetéről és első sorban jellemző szájalkotásáról, de mert ezek a szervek az életmód céljaira a legszembetűnőbben alakulnak át, e hiba és hiány az, amely nem engedte meg, hogy a Braula életmódját megismerjék. A láb szerkezetét nem bírja felismerni a többi vizsgáló sem, a szájszervekről pedig csak általában és hibásan esik szó. Szipókát tételeznek fel és fogyatékos vizsgáló módszerük miatt összezsugorodott állapotában hevesen szúró száj résznek h itték. így a legáltalánosabban ismert tekintély, Taschen1 Serteatiizlalóíí:! jíAlvt a.’Z't j-xIsustiX-j a. hogy sertéseinek mindenkor kitűnő étvágya legyen ; hogy sertései a felvett táplálékot tökéletesen feldolgozzák és hasznosítsák ; hogy sertései jól és hamar hízzanak ; hogy sertéseit, akármeddig hizlalja, sohase legyenek rossz evők ; hogy sertéseit félhizottan, — mert nem esznek, — ne kelljen leölni; hogy sertéseit óriási nagyra hizlalja; hogy sertéseitől mindig több zsírt kapjon, mint a mennyire számit; hogy sertéseinek haszna jelentékenyen emelkedjék, használja kizárólag a csak védjegygyei valódi VITÁLIS'lóle és adagolja utasítás szerint. Igen csekély költségért nagy haszon. Egy sertésnek az egész hizlalás alatt 150—200 fillér áru por szükséges, minek révén a súlytöbblet 15—50 kilóra is felmegy. Tehát használatban a legolcsóbb. Kapható 80 filléres csomagokban. A hol nem kapható, rendelje utánvéttel e címen : Vitális-féle sertés tápporgyár Kovács F. és Társa céghez Nagykanizsára (Zalamegye) 53—32
