Gazdák Lapja, 1909. július (8. évfolyam, 27–31. szám)
1909-07-30 / 31. szám
julius 30 GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal Te!ivér tenyésztésünk. Egy budapesti napilap nem régiben fenti óim alatt hasábos cikket szentelt ennek a témának s kimutatta, hogy telivér-tenyésztésünk az utóbbi időben hanyatlást mutat. Én egy cseppet sem ütközöm meg ezen a hanyatláson, mert el végre is rusztikus gazda szememmel és érzékemmel nem találok ebben a hanyatlásban olyan jelenségeket, amelyek ló- tenyésztésünkre hátrányt jelentenének, értem, természetesen lótenyésztésünk egyéb ágazatait. Sőt, ha az okokat kutatjuk, ezek az egyéb irányok, épen a telivér tenyésztés túlságos dédelgeíése miatt nem fejlődhettek és nem fejlődhetnek. Nálunk általánosan elfogadott elv mindenki részéről, hogy mindent az államtól várjunk. Az államtól várjuk a megzőgazdaság fellendítését, de azért magunk annak érdekében semmit sem teszünk. Az államtól várjuk az ipar és kereskedelem istápoiását, de magunk mindent elkövetünk arra, hogy az pártolás hiányában — ne fejlődhessék. A gazdag Lovaregylet is az államtól várja, hogy millióval segitse a telivér tenyésztést, csakhogy ők többet nyerhessenek a lóversenyen. Angol-, Francia- és Németország telivér tenyészete nem azért áll olyan magas fokon, mintha ezek az államok minden igyekezetüket csak a telivér tenyésztés emelésére fordították volna. Épen nem, hanem ott a magántenyósztók fejtettek ki óriási igyekezetét, hogy azt ilyen magas fokra emeljék. Ezzel szemben mit tapasztalunk nálunk ? Alig egy-két tenyésztőnk van, aki telivértenyésztéssei foglalkozik s ezek közül még kevesebb olyan, aki milliókat áldozna megfelelő tenyészanyag vásárlásra. Ezek is az állami — sokszor nem a legszerencsésebb kezek által vásárolt — méneket használják fedeztetésre. Elhibázott gazdasági politikának tartom tehát, hogy akkor, amikor ezer fájó sebet kellane gyógyi- tanuuk, csak azért, hogy a külföldön telivéreink révén hírnevet szerezzünk, ezeket a sebeket gyógyitatlanul hagyjuk, holott tudjuk, hogy ezekbe az ország belé fog pusztulni. Addig, mig azt hangoztatjuk, hogy nincsen pénzünk vizszabályozásra, iskolák államosítására stbre, könyelmŐségnek, sőt véteknek tartok minden fillér kiadást csak azért, hogy az állam áldozatkészsége mellett X. X. gróf lovával az an- i goi derbit megnyerje. Ám tessék ezt a passzió- ! ját a saját pénze feláldozásával kielégíteni. Nálunk mindenben a külföldet majmolják. De nem tesszük ezt azokban a dologokban, amelyek viszonyainknak is megfelelők volnának, hanem csak ott fog el bennünket ez a szenvedély, ahol és aminek megvalósítása rengeteg pénzünkbe kerül. moha, oldalfalait befutotta a szomszédban viruló ja- páni komló s az ősszel is csak akkor kandikált elő, amikor a hűvös őszi szél a japáni komló megsárgult leveleit zörögve hordotta szét a kertben. És jött a tél. A zord tél s hóval borította el a kert száraz virágait, a néptelen kaptárt, melyben az ég tudja, miféle állatocskák húzhatták meg magukat a tél .hidege ellen, hogy a külső hidegtől védve, egy örök tavasz álmaiban szenderegve, várják az igazi tavasz első éltető sugarát, mely megtöri a csacsogó csermely kemény jégpáncélját, a szunnyadó növényzet újra virul, kicsalja a virágok mosolygó kelyhét s a pusztulás, a halál nyomában uj életet ébreszt. Az egyhe tavaszi szél lágy fuvalmától elolvadott a hó. A kikelet első hírnöke a tavaszi hóvirág, a szőrme öltözetű kökörcsin, megjelentek. A fokozottan emelkedő meleg kifakasztotta a növényeket, az elpusztult japáni kolmó száraz indái között megjelentek a gyenge ifjú hajtások is, amelyek oly félénken kapaszkodnak a kiaszott, kemény indákhoz, miként az él e küzdelmeibe induló ifjú atyja sírkövét átkarolva kér Istentől erőt, segélyt a sors viharai ellen. A lakatlan, néma Jkaptárt újra befutotta a japáni komló most már ismét viruló, zöld indája, mint elhagyott sirhantot a repkény, mint a jelen a múlt emlékeit, mint az élet a múlandóságot. Vasárnap volt. Szép, derült vasárnap. Sétálok a kertben egyedül. Megállók a kaptár előtt s eszembe jutnak egy letűnt szebb idő édes, de töredezett emlékei. Igen, a múlt emlékei, melyek úgy tapadnak lelkűnkhöz, mint a száraz indák a lakatlan kaptárhoz, melyekből egy-egy kis részt tördel le az idő, de egészen nem pusztítja el soha, s a melyet úgy igyekszik elfödni a jelen valóélet ezerféle bánata, öröme, mint az elszáradt indákat a zölden mosolygó idei uj levél, mint az er- nyedő erőt a remény. Az elhagyott, üres kaptár felől vidám méhzüm- mögés hallszik. Röpülő nyilasa előtt fürge méhek 5f,* J^c Felülvizsgálva és sokszorosan kipróbálva! A sertésnevelés és hizlalás terén felülmúlhatatlan segiiőszer a Vifáiis-íéíe r$ Az állat gyomrát erősíti, emésztését étvágyát rendben tartja, tehát az állatot egészségesebbé és a betegséggel szemben ellcnállóbbá teszi. Rendkívüli jó hatással van az állat növekedésére és hizására. Kezelése egyszerű, használati utasítás minden csomagon van. Csak ezen védjegygyei valódi! Kapható a legtöbb kereskedésben. Kis csomag ára 40, nagy csomagé 80 fillér. Közvetlen megrendelések: Vitális-féle ser- Csagye?vaildne!gy' tés tápporgyárKovács F. és Társa céghez Nagykanizsára (Zalamegye) intézendők. 53—32
