Gazdák Lapja, 1909. július (8. évfolyam, 27–31. szám)

1909-07-16 / 29. szám

julius 16. GAZDÁK LAPJA 5-ik »Ida pitása tágyában annak idején összehívott ankétről a jegyzőkönyvet illetve tárgyalási iratokat közzétenni, lássuk, benne van e abban, hogy az egész országban tyúkokból csak sárga orpingtont szabad az állam pénzén kiosztásra vásárolni a B. 0. E. közegeinek, vagy az állam megbízottjának az adózók filléreiből és hogy csak ezt szabad kiosztani, s hogy a többi nem jó szin és fuj, hogy az nem felel meg nálunk ! Tessék továbbá közzétenni név szerint megne­vezve, hogy kitől, mely évben, minőt és mennyit vá­sároltak az állami bevásárlással megbízott közegek, hisz az állam adózó polgárainak filléreiből történik az, hát ez titkot csak nem képezhet. Ezek az okmá­nyok majd maguktól beszélnek azután. Kérdezem végül az intéző körök ezen közegeit, hogy hát hol látható, mely piacon és falvakban az eddig elosztott sok sárga orpingtoubó! származó egy­öntetű szin és nagyságú, az általuk nagyon szeretett csupa sárga tollú baromfi keresztezés, piaci áruban, mert én magam a fővárosi piacoktól kezdve megfor­dulok érdeklődésből is nagyon sok város és falu pia­cán és egyes nagyobb baromfi kereskedők telepein is, de biz én azokat nem találom sehol, pedig a tenyész­tési irány megállapításától eltelt évek óta már csak kel­lene valami eredményt látni. Most nézzük a statisztikát és hasonlítsuk össze magát az évi kormány jelentéseket az előző éviekkel, mi és mennyi ezekből a tiz év alatti kivitel évről évre és mennyi a behozatal, s hasonlítsuk ezt össze más államok hasonló behozatalával és kivitelével. Ha pedig egy fajtát egyszer bevontak a köztenyésztésből, azért mert nem vált be, minden átment és indokolás nél­kül a tenyésztő közönség kárára abból nem kellett volna újból kidobni. Ha pedig a kiviteli piacot is változtatni kell és oda más anyag kell mint az eddigi piacainkra, tessék ceruzát a kézbe venni és kiszámítani mibe ke­rül a gazdának az előállítás, mibe a kiszállítás és ehhez hozzáadva a közvetítő kereskedelem tisztes, — de nem túlzott — hasznát, látni fogják, hogy nem e a gazda bőrére, illetve zsebjére menne-e ez az irány­változtatás igy. Ezzel az angliába való kiviteli spe­kulációkkal úgy jártunk a tyúkoknál is, de a tenyész­tők rovására, mint a szubvencionált Harmann és Conen szabadkai cég jorksehierii sertésből előállítandó „Baczon sertés husw kivitelükkel, melyet már a „Gaz­dasági Lapok„ szellőztettek; tehát egyik sem sikerült, csak az állam és a gazda közönség dobott ki egy csomó pénzt e célra ok és alap nélkül, s illetve annak fejlődésével látni fogjuk, hogy sem tojásban, sem baromfiban megközelítőleg sem mutattunk fel olyan fejlődést, mint más államok. A jelenlegi drágább árak ugyanis nem a minőség javulása mellett, hanem az általános drágaság és a takarmány árak magassága, te- hátazelőállítási költség növekedésemellett bizonyítanak. Bizon alaposabban és az irány változtatásánál nagyobb körültekintéssel kellett volna eljárni, nem pedig a gazda és tenyésztő közönség kárára az irá­nyokat csereberélni, hanem először a fajt kipróbálni és csak azután a köztenyésztésbe bevonni. Mi Angliába csak pulykát szállítunk ; igen, mert ez ennek kitűnő piaca, jel fizetik, ez tehát a szállítási költséget elbírja, de csibe félét és más szárnyast a jelenlegi ár és nagy szállítási költség miatt nem szállíthatunk ; ezt már egy 1905. évben irt cik­kemben is kimutattam, hogy pedig a pulykában is inkább a fehértollut szereti, a kereskedelem hivatkozom Hreblay Emil állami gazdasági felügyelő lapjára a Baromfitenyésztésre, dr. Mády Gyuláné úrnő cikkére Fülöpszállásról, melyben igazolja, hogy onnét a vi­dékről 8—10 vaggon fehér pulyka megy Angliába és az ő bronz pulykáit sehogy se akarták megvenni, mert mig a fehérért 7 frt 30 krt adott a kereskedő, az ő ugyanoly súlyú bronz pulykájáért 6 forintot sem akart adni. Itt van nagy Németország, Ausztria, ezek a mi főfagyasztó piacaink, továbbá itt van Schwaic, ez utóbbi általunk még kihasználatlan terület, ezen piacokra kell vetni a súlyt, ide kell a kereskedelmet segíteni, mig piacán meg nem erősödünk. De még Pa­risban is közelebb találunk jó piacot, mint Angliában, erre nézve hivatkozom az osztrák kereskedelemi ka­mara Párisi kiküldöttjének az osztrák kereskedelmi kamara részére 1906-ban a baromfinak oda való kivi­teléről tett jelentésére, melynek Parisban eszközölt fordítását szívesen bocsátom, ha kívánják, az intéző körök rendelkezésére; de itt ezen piacokon nem kere­sik ám a sárga orpington keresztezést ! A kereskedelem nem nélkülözhető kiviteli piac biztosítás, szerzésnél és fentartásnál ezért, tessék an­nak a szavát is meghallgatni, de ne csak egy két érdekelt céget, hanem lehetőleg valamennyit, hogy az ö érdekében mi vol ia kívánatos a terjesztés és kivi­tel szempontjából az általa szerzett piacokra, és mily piacokat, mily áru szükséglettel tudnának még sze­rezni, s mi az ő jelenlegi és a szerzendő piac kívá­nalma az árut illetőleg toll, hús és tojás minőségre nézve, ha azután ezek felelnek, ki lehet belőle há­mozni a szükséges jót. A kereskedelem bevonása nél­kül ezt a kérdést jói megoldani nem lehet; itt lehetne szerepe a szövetkezeteknek az anyag össze gyűjtése körül ; a sok ablézer kofát a nagy kereskedő is szí­vesen mellőzné, ha a gyűjtést, osztályozást a szövet­kezetek eszközölnek. Szathmári Miklós. A gyümölcs konzerválása. Mutatvány dr. Tunner Károly főreálisk. tanárnak .Kémia a ház­tartásban* cimii könyvéből. Mivel a legtöbb főzelékféle, az éretlen termés, különösen pedig a gyümölcs, aránylag csak rövid ideig tartható el megromlás nélkül, ezeket különféle utoa- módon konzerválni igyekeztek. Régebben a főzelék­féléknél a száritási módszert használták. Száritó kama­rákban, 50-60 fok C hőmérsék mellett egyszerűen kiűzték a zöld növényi részekből a vizet. De az ilyen főzelék aztán füizü volt, mert arómás anyagának jó- része veszendőbe ment. Ma vízgőzzel előbb leforrázzák

Next

/
Oldalképek
Tartalom