Gazdák Lapja, 1909. június (8. évfolyam, 23–26. szám)

1909-06-25 / 26. szám

junius 25

6 ik ekkü GAZDAK LAPJA

sának csökkentéséhez, de a legtöbb hibát a termelők maguk követik el az által, hogy kevésszer, vagy helytelen módon végzik a permetezést. Ez a ritka és tökéletlen locsolás sok esetben azért elegendő, mert az infekció veszélye amúgy is csekély volt s igy talán permetezés nélkül is meglehettünk volna, de megbosszulja magát, mihelyt a ragályozás mérve emelkedik.

Általában a rézpreparátumok hatása preventív jellegű, vagyis arra szolgál, hogy a fertőzést megakadályozza, de azért tévedés volna azt hinni, hogy bizo nyos fokig ne volna a permetezésnek némi kedvező hatása a már fertőzött levelekre is. Igaz, hogy e rézgá- lic perméje csak a lombozat felületén marad és nem képes behatolni a szövetekbe, ahol a peronoszpora mi- celiuma mindent behálóz. De a külső fehér foltok keletkezését meg bírja akadályozni s meg is akadályozza a baj terjedését.

Épen ezért az első permetezés a legfontosabb, nemcsak azért, mert akkor a szőlő egész védtelenül áll a ragálylyal szemben, mig később az előzetes permetezések mégis nyújtanak, bár egyre csökkenő erejű védelmet, hanem azért is, mert a fiatal, zsenge hajtások szövete kényesebb az infekcióval szemben, mint az öregebb vesszőkké. Az első permetezést azért nem lehet elég korán végrehajtani. Igaz, hogy ilyenkor még minden rügy ki sem fakadt s igy az ezekből származó hajtásoknak védelmet nem nyújthatunk, de legalább azt biztosítjuk, ami már megvan, s amire épen fejlettségénél fogva úgy levélzet, mint termés tekintetében első sorban kell számitanunk.

A francia szakemberek a múlt évi szomorú tapasztalatokból főleg ezt a tanulságot szűrték le. Mindenütt, ahol az első permetezés ily időben történt, ahol az első permetezést megejtették, mikor a hajtások többsége 10-12 cm.-es hosszúságot ért el, sokkal kissebb volt a kár, mint ott, ahol ez első permetezéssel vártak, mire „már érdemes volt locsolni.“ S ez természetes is. Azon szigorú felügyelet mellett, melyet ugv Francia-, mint Németországban a peronoszpora első jelentkezésére fordítanak, azok a gazdák, akik az első permetezést korán végezték, már másodszor fecskendezhetik szőlőiket, mikor a késlekedők csak először. Az előbbieknél tehát a baj egy védett, az utóbbiaknál védtelen területre bukkant}

Nálunk a peronoszpora tényleg rendszerint csak junius elején, vagy közepén szokott először jelentkezni. Elvétve azonban május 20—25 én is találhatók inficiált levelek. Aki tehát csak akkor fog hozzá a locsoláshoz, eltagadhatlanul hátrányban van azokkal a gazdákkal szemben, akik már május elején végezték el az első locsolást. A második permetezésnek ideje elérkezett, ha peronoszpora a határban már mutatkozik, de legkésőbben közvetlenül a szőlő virágzása után, a harmadik permetezésnek pedig akkor van helye, ha a szőlőbogyók félnagyságukat elérték.

Természetes, hogy ez a háromszori (egyes vidékeken, ahol a baj csak igen kis mértékben szokott

fellépni, talán kétszeri permetezés csakis normális évek közt elegendő. Mihelyt az időjárás nagyon ingadozó, hűvös, esős, szeles napok gyakoriak és kitartanak, úgy előáll a 4, 5. sőt többszöri permetezés szüksége.

A permetezések módjára nézve fontos kiemelni, hogy a munkások ne csak a levelek felső, de azok alsó lapját is locsolják meg, mert a ragály felléphet alulról is. Azonkívül pedig ne mulasszák el a fürtök locsolását. Erre különösen a második permetezésnél kell a munkásokat figyelmeztetni. Mint ismeretes, az uto'ső években a peronoszpora főleg a fünökön tört ki, ami annak tulajdonítható, hogy a gazdák nagyrésze a betegségnek ezt a fajtáját nem ismerte s igy még akkor sem sietett a mulasztást pótolni, mikor már a fürtök itt-ott meg voltak támadva.

Legtöbbet vétenek azonbin gazdáink a permetező folyadék elkészítésénél, melyet a legtöbb napszámos, sőt vincellér rendszerint csak úgy találomra készít el. Ennek egyik oka az, hogy a mész minőségét teljesen figyelmen kivül hagyják, s egyszer ugyanannyit vesznek belőle, súly vág}' iirmerték szerint, mint máskor. Pedig aki tudja, hogy a kereskedelemben szereplő mészféleségek tisztasága mennyire különböző, az elképzelheti, hogy épenséggel nem mellékes, hogy mennyit veszünk az egyik és mennyit más alkalommal, így történik azután, hogy helyes összetételű permee- zőoldat csak véletlenül jön létre és a legtöben vagv kevés, vagy sok a mész. Első esetben túisok oldható réz marad az oldatban szulfát alakjában és könnyen megpörköli a levelet, másik esetben semmi oldható ráz sincs többé a folyadékban s igy közvetlen hatása jóformán semmi, sőt mi több, a megszáradt permében felesleges mennyiségben lévén a mész, az oldhatlan rézhidrát oldhatósága is többé-kevésbbé meg lesz akadályozva, mert a légpárák savtartalmát is elnyeli a feleslegben levő mész, amint azt Gouthiére francia vegyész beható kísérletek után kimutatta. Ennek folytán az ily oldat hosszú ideig, mely idő ismét a mésa- többlettöl függ, iiatástaian marad. Az ily túlságosan „bemeszelt“ szőlőt azután, a szőlészek nagy bámulatára, a peronoszpora mégis csak tönkreteszi, mert az oldhatlan réz nem bírt elég gyorsan oldhatóvá átalakulni.

Az oldat elkészítését tehát nem szabad empirikus módon a szerzett „gyakorlatra“ bízni, hanem esetről-esetre lakmuszpapírral ellenőrizni kell, vájjon mily aránkban van a sav az aljjal (a kénsav a mésszel)? Ha az oldat egy kevéssé savanyu hatású, úgy az annak a jele, hogy az oldatban egy kevés oldható réz van rézsó alakjában s igy azonnal képes hatni. Ha a ragály már fellépett szőlőnkben, illetve a szomszédban s igy az infekció veszedelme a legközvetlenebb, úgy egy igen kissé savanykás oldatot fogunk készíteni. Ha viszont előreláthatólag egyhamar nem forog fenn a fertőzés veszélye, úgy egészen közömbösített oldatot vegyünk, melynél a réz ráér oldhatóvá átalakulni. Kifejezetten aljhatásu oldatot azonban sohase alkalmazzunk.

Aki egyrészt maga nem ér rá a permetezőoldatot