Gazdák Lapja, 1909. május (8. évfolyam, 19–22. szám)
1909-05-21 / 21. szám
május 21 GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal ■ vetkezőket emeljük ki. Az 1907. évről beterjesztett mérleg még negyed milliónyi forgalomról számolt be s 4000 K osztalék került .kiosztásra, úgy hogy ily szép eredmény után senki sem számított arra, hogy egy év leforgása alatt a felszámolást kimondani kénytelenek leszünk. Hogy a szövetkezet bekövetkezett vátsága nem szervezetében elkövetett hibák következménye, igazolja az 1908. év tavaszáig felmutatott haladás. Domahidy Sándor nagy emlékű elnö künk halála után azonban a Gazdasági Egyesület megvonta a szövetkezettől addigi jóindulatát, amely körülmény a szövetkezettel szembeni bizalmat lassanként annyira megszüntette, hogy már ez ősz 'folyamán erős fizetési zavarokkal küzdött. Bár az igazgatóság támogatásért fordult a főispán úrhoz, a Hangyához, a földmivelési miniszter úrhoz is fordult, teljesen magára hagyatva nem volt képes többé megakadályozni a szövetkezet anyagi romlását. Hogy az igazgatóság a felszámolással falusi üzleteit megmenthesse, nagy erővél hozzáfogott ezek önnállósitásához, ugv, hogy a 13 fiók közül ma már csak 4-nek nincs önnálló szervezete. A Szövetkezet fizetéseit a legnagyobb erőfeszítéssel teljesítette egész az utolsó hetekig, minthogy azonban a Szövetkezet támogatása mindinkább csökkent, előállt végre az a helyzet, hogy a Szövetkezet közel 60.000 koronás áruraktárával a csőd szélére jutott nem egészen 20.000 korona áruhitellel szemben. — Nagy részben terheli a felelősség e tekintetben i az önállósított szövetkezeteket is, melyek szer- i ződéses kötelezettségük dacára is kevés kivé- j tellel nem igyekeztek a Szövetkezet raktárait i igénybevenni s igy saját üzletrészeiket is meg- ; menteni. A helyzet ma annyira váltságos, hogy ; a földmi. elésügyi minisztérium sürgős beavatkozása nélkül a csőd kikerülhetetlen, s ezeset- : ben kiszámíthatatlan anyagi és erkölcsi kár fog i bekövetkezni. Ezután ismertette a múlt évi zárszáma- dást, valamint a Szövetkezet mai vagyoni hely- : zetét s egyes érdeklődők részlet kérdéseire adott ■i kimerítő felvilágosítást. Erre Magoss Ferencz ref. lelkész szólalt fel, előadván, hogy a vidéki szövetkezetek érte- j kezletet tartottak, melyből felterjesztést intéztek a Gazdasági Egyesülethez, kérvén támogatását akkor, amidőn a Gazdasági Egyesület által létesített szövetkezetek erkölcsi felelősségét el- I vitatni nem lehet s miután a szövetkezetét az Egyesület alakította, a kis emberek az Egyesület iránti bizalomból lettek tagjai, a Gazdasági Egyesületre is kiszámíthatatlan erkölcsi kárt fog okozni, ha a Szövetkezetei továbbra is sorsára bízza s mindent el nem követ még az utolsó órában annak esetleg lehető megmentésére. Védekezés a peronospera ellen. A peronospóra elleni védekezés sokkal nagyobh és gondosabb munkát igényel, mint azt a gyakorlati gazda általánosan hiszi. Igen sok védekezésnél a siker nem annyira a munkának, mint inkább az időjá azért is, hogy elégtételt szerezzek magamnak eddigi nemtörődömségemért. Egy szép téli nap volt. Tarlót, szántót és vetést oly magas hótakaró borított be, hogy a mély szántás rögei sem látszottak ki. Szánnal bolyongtam kint, keresve ellenségünket és ellenségemet. Nagy gazos tábla mellett kellett cl mennem, melyen tiz hűld nádas is van. Azon reményben, hogy ott portyazhatik — anélkül, hogy ón meglátnám — megindultam a tábla közepe felé. Alig érek egy harmadára a táblának megláttam az oly nagyon rógeu keresett róka komát. Portyázott. Zavartalanul egerészett, nagyot ugrott és úgy csapott le nálánál ügyetlenebb áldozatára. Közeledésem nem zavarta gyilkos munkájában. Tudtam azt, hogy a róka sok esetben nem az a furfangos, találékony ragadozó, mint amilyennek ismerik, hanem együgyű; a fiatalabbak pedig tapasztalatlanok és emiatt szánnal is megközelíthetők. Mit cselekedtem tehát ? Megpróbáltam és sikerült. Először is a vadtól más irányt vettem, aztán pedig erős vágtatásban nagy kört Írva szánnal a róka körül hajtattam. Már egy teljes kört tettem meg, mikor figyelmes lett rám. Ezentúl minden mozdulatomat figyelte. Hol a farkára ült s úgy nézett farkasszemet velem, majd megindult lassan s úgy mozgott a körből kifelé. Szánom haladt ez idő alatt és minden lépés- I nél egy parányival közelebb értem. Három fordulatot tettem meg mikor már lőtá- volra inegközeütettem. Meglapulva egy gazcsomó j mellé várta a történendőket. A szánt megállítottam. ! Izgatottan reménykedve, tépelödve emelem rá a lan- castert. Ehhez hasonló izgalmat csak egy szerelmes diák áll ki, mikor egy szebb és boldogabb jövő reményében csókot vár. A fegyver eldördült és a szívós természetű vadat mintegy 5 percnyi vonaglás után birtokomba vettem. Fáradságom jutalmazva. — Vágyam kielégítve. Sajnos ez örömöm csak pünkösdi királyság volt. A sok oldalú tapasztalástól furfangossá vált vénebbjei és a már körből elmenekült, vagy megsréte- zett rókák már nem vártak. Mindössze 5 drb.-ot tudtam ily módszerrel puskacsöre hozni. Tehát módot kellett keresnem a további irtásra és lehetőleg alkalmasat.
