Gazdák Lapja, 1909. április (8. évfolyam, 14–18. szám)
1909-04-30 / 18. szám
április 30. GAZDÁK LAPJA 7-ik old«J. részének okszerű üzemeiben ma már szénán kivül más takarmányfélét nem kaszálnak. Mindenekelőtt tény az, hogy a szarvasmarha egészségének fenntartására és erősítésére a szabadban való tartózkodás még télen is nagyon használ. Ez a szarvasmarhának annyira szükségletét képezi, hogy magára hagyatva még a legrosszabb időben is kimegy a szabadba. Ellenben az istállókényszer elpuhitja a szarvasmarhát és számos betegséget, leginkább pedig tuberkulózist okoz. De a tejelés fokozódása mellett a legeltetés ínég a takarmány javításához is hozzájárul ; a különféle gaz növényeket (őszike stb.) a szarvas- marha letapossa s ezzel a haszonnövények erősödését elősegíti, úgy hogy pl, egv és ugyanazon rétnek négyszöglábán 1076 növény találtatott a legeltetett részen és ezzel szemben csak 666 a nem legeltetett részen. Hogy azonban a legelőt eredményesen kihasználhassuk, az állatokat nem szabad arra közvetlenül ráhajtani. A szabad levegőhöz való naponkénti szoktatás, elkezdve azt kedvező időjárásnál, folytatva rossz időnél és télen is. az előkészítésnek legjobb módja. Azalatt, míg az állatok künn vannak, egy fecskendő- készülék segítségével az istállót a bacillusoktól és egyáltalában alaposan megtisztíthatjuk. Fontos az is, hogy a körmöket (pata), amelyek néha tulhosszura nőnek, kellően kezeljük. A körmök levágása növeli az állat jólérzését és ezáltal a tejho- zamot is. Tudják ezt a svájciak és épen ezért mező- gazdasági egyesületeikben a körömkezelesről tanfolyamokat rendeznek. Nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy a szarvasmarhát a legelőhöz alkalmas módon hozzá kell szoktatni, ami semmiesetre sem történhetik úgy, hogy a száraz takarmányt tőle egyszerűen elvonjuk és a zöldtakarmányt reákényszeritjük, mert ez hasmenést okoz. Adjuk meg a szarvasmarhának a szokásos száraz takarmányadagot s azután ereszszük ki a legelőre, hogy lassanként maga szokjék rá a zöldtakarmányra. Legeltetés mellett a trágyának sem kell szükségképen elvesznie. A kérődző állatnak megfelel az, ha reggel és este legel, napközben pedig pihen. Az éjjeli fekvőhelyeken, karámokon így azután gyűjthet)ük a trágyát. Napközben a szarvasmarhát, tekintet nélkül az idő jó vagy rossz voltára, be kell állítani az istállóba, hogy pihenjen és a legyek s a hőség ellen védve legyen. A legelő okszerű kihasználása végett azt j forgó-üzemben tartjuk és pedig akként, hogy az egész j legelőt 2—3 részre osztjuk s az egyes részeket leg- j célszerűbben sodronykeritéssel egymástól elkülönítjük s igv teszszük lehetővé, hogy ainig egy részen a marha legel, addig a másik részen a fii kinőhet. Ugyanazon területet egyik évben legelőnek, másikban kaszálónak kell használni. Nagyon ajánlatos ezért mindenütt, ahoi a viszonyok megengedik, a legeltetésre való áttérés s különösen a tenyésztőkre fontos, hogy marhaállományukat istállózással ne engedjék elcsenevészesedni. A borok természetes apadása. A pincében ászokon tartott boroknál a donga fáján keresztül való elpárolgás nem egyenlő, sőt nagyon is változó ; főképen a pince és bor hőmérsékletétől, a pince levegőjének pára-, vagyis nedvességtartalmától, a hordók nagyságától és minőségétől, valamint a bor minősége, természete és korától függ. Az elpárolgás miatti apadás nagyobb fiatal boroknál, száraz és meleg pincékben, valamint kisebb hordókban, különösen ha a dongafa nagyon likacsos. Ellenben ó-boroknál, ha azokat nedves és hideg pincékben, keményfa dongáju nagy hordókban tartjuk, vagy ha a donga likacsait valamely olajos festékkel elzárjuk, akkor az apadás csekélyebb. Édes, asszu- és likőrboroknál az apadás természetszerűen kevesebb, mint gyenge boroknál. Darabban tartott vagy csapon lévő bornál az apadás alig nagyobb és számításba sem vehető, mint ugyanolyan nagyságú és mennyiségű telt hordónál, ha a darabban levő hordó nem hosszú ideig áll félben. Az okszerű és helyes pincekezelésnél a megkezdett hordó úgy sem állhat soká félben, mert azt megfelelő nagyságú más hordóba átfejtjük, vagy pedig a fogyasztásra szánt bort kis hordókban tartjuk és egyenként csapoljuk meg. Az apadásnál tekintetbe kell vennünk azon látszólagos apadást is, mely a hőfok süllyedésével áll elő, amidőn a bor összehuződik. Ezen látszólagos apadás hosszú idő, például egy évi ászokolásnál tekintetbe nem jöhet, mivel a hőmérséklet emelkedésével ezen apadás a bor terjeszkedésével ismét kiegyenlítődik. Az elmondottakból láthatjuk, hogy megfelelő viszonyok és körülmények között az elpárolgás által okozott természetes apadás egy év alatt 1—6% lehet, sőt még enné! is több. Jó! épített cementhordóknál az elpárolgás által okozott természetes apadás majdnem semmi. CSARNOK. Színház. Színészeink pénteken utaznak el s a még hátralevő időben egymást követik a főbb szereplők jutalomjátékai. Csütörtökön „A dolovai nábob leánya“ ment, mint Kendi Boriska jutalomjátéka. A művésznő magas szinvonalou álló játékával sok kellemes estét szerzett a szezonban a közönségnek, mely viszont a csütörtökesti előadáson elismerésének sűrűn felhangzó tapssal és virágokkal adott kifejezést. Igazán kár, hogy az örökszép színmű nem ment méltó előadásban s a jutal- mazottan és Görnöri Vilmán kivül senki sem állt a helyes alakításnak és a szereptudásnak magaslatán. Pénteken a „Nincs elvámolni valójá“-t adták jó- előadásban fél ház előtt. Szombaton este a Kölcsey-kör tartott a színházban ismertető előadást Petőfi életéről és költészetéről a Petőfi ház javára. Áz egyes számok, úgy halljuk,
