Gazdák Lapja, 1909. április (8. évfolyam, 14–18. szám)

1909-04-30 / 18. szám

2-ik oldal GAZDÁK LAPJA Mihály gróftól maradt rá mintegy örökségké- j pen s a gazdatársadalom őt tekinti hivatottnak arra, hogy a kisemberek érdekében való moz­galom terén boldogult nagybátyja működését folytassa. Mindenesetre nagy fontosságú az, hogy mezőgazdasági ügyeink egyik legelső őre oly férfiú lett, ki az alsó néposztályok érdekeinek gondozását tekintette eddig is kötelességének s székfoglaló beszédében is azt a szempontot domborította ki, hogy a nagyvagyonu és va­gyontalan osztályok között fenálló ellentétet enyhíteni kell s az utóbbiak jogos védelmében a vezetése alatt álló egyesületnek is részt kell j venni. Másirányban is erőteljes folytatását hirdeti a mezőgazdasági politikának és pedig oly ala­pon, hogy az állam segítségét lehetőleg mel­lőzve egész agrárpolitikánkat az önsegitségre ! alapítsuk. Lapunk is mindenkor ezt az állás- j pontot tartotta magáénak többször hirdetvén, hogy helyes intézménynek céltudatos vezetés mellet külső befolyás és támogatás nélkül is meg kell találnia azt az utat, mely célja elé­rése felé vezet. Az eszmemenet, mely Károlyi Mihály gróf székfoglalójában dominált, bizonyára rokon- szenvet ébreszt az egész ország gazdaközön­ségében. Részünkről is örömmel konstatáljuk, hogy a hosszantartó elnökválság s az ezzel együtt járó zavaros állapot megszűnt s legelső gazdatársadalmi egyesületünk ismét békés, ki­tartó és eredményes munkásság által haladhat előre. Károlyi Mihály gróf, néhai Károlyi Gyula gróf fia, 1875. év március 4-én született. A debrői majorátus ura és a főrendiház örökös tagja, parádi, a békésme­gyei mihálytelki és szamosdobi birtokai a legintenzi­vebben kezelt uradalmak közé tartoznak. A kies Parádfürdő a és parádi üveggyár szintén tulajdona; e fürdő fejlesztéséért sokat fáradozott és áldozott, mint egyáltalán a Mátra vidéke népének jó­létén. Ő építette meg a mátravidéki vasutat, amely a Mátrának számos községét átszelvén, valóságos gazda­sági missziót teljesít a mátravidéki falvak gazdasági fellendülése és megerősödése tekintetében. Károlyi Mihály gróf tanulmányai végeztével több ízben beutazta a külföldi s főkép a nyugati államokat, tanulmányozván azoknak szövetkezeti és egyéb nép­jóléti intézményeit, azoknak a népre gyakorolt hatását, úgy hogy az elhunyt gazdavezér, Károlyi Sándor gróf I életének utolsó éveiben unokaöcscsét alig nélkülözhette április 30* Örzsi férjhez megy. A „Gazdák Lapja“ dicsérettel kitüntetett tárcapályázata. Irta: Cinke. Pattog az ostor, fiityörész a Jancsi, s az ökrös­szekér lassaD, de biztosan halad célja felé. Ez nem lehet más, mint az idelátszó puszta, mivel az idő már délfelé hajlik s Jancsi oldalán nem fityeg a kenyeres tarisznya ; a pusztáról még haza kerülhet déli harang- szóra, ha az ispán ur hamarosan kiadatja a tiszteietcs urnák járó csekély szénát, s ha az ökrök megszapo- rázzák a lépteiket ebbe’ a nagy melegbe 1 Mert meleg van; olyan meleg, hogy Jancsi oda kiáltja a vele szembe totyogó öreg Márton koldusnak: — Ha nem restelleném, kilógatnám a nyelvemet i akár a kutya; de kend is, ugy-e Márton bá’ ? Tekintve, hogy a koldus nem felel, Jancsi uira fütyörész, s alig negyedóra múlva már befordul a pusz­tába ; mivel pedig a kutnál egy fehérszemély foglala­toskodik, megállítja az ökröket — hadd szusszanjanak egyet — s várja türelemmel, hogy a leány is észre­vegye őt; ennek megtörténtével ez a párbeszéd fejlő­dik ki közöttük: — Adjon Isten, de régen láttalak. — Fogadj Isten ; hát régen ? — Bizony régen ! — Hát régen volt... — Nem kérded-e, hogy mi újság a falunkba ? — No mi? — Hát csak az, hogy a húgodat, az Örzsit kér{ a Varga Miska, aztán az hozzá is mén ! Erre leteszi a korsót a Tera, s csípőre tett ke­zekkel kiáltja: — Do bizony nem món ! Nekünk is van csak beleszólásunk, vagy mi ? Aztán ki is mondta neked ezt ? — Hát nem a papunkat szolgáljuk mind a ketten, csak tudom tán ? — mondja Jancsi. — Máma szólt a Miska a tiszteletes urnák, vasárnap meg jön apátok­hoz a leányért! — Bizony a mostohánk nem bánja, örül, ha las­sanként elfogyunk a háztól. De majd szólok én apánk­nak, meg a Marinak ! Ott lesz az még máma, ne féljl Jancsi csöppet sem fél, sőt kárörömmel nézi még kis ideig a felháborodott, leányt, aztán megbillentve Zsákokat, vízmentes ponyvákat, dohányzsineget, kenő-olajat raktáron tart és legjutányosabb áron szállít a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Értékesitő Szövetkezete, Szatmár, Rákóci-u, 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom