Gazdák Lapja, 1909. április (8. évfolyam, 14–18. szám)

1909-04-09 / 15. szám

2-ik oldal ©AZDÁK LAPJA április 9.

általában a mezőgazdaság fenyegetett érdekeiért kénytelenek sorompóba állani.

A szerb kereskedelmi szerződés lejárván, egyenlőre itt is csak annyit sikerült megtudni, hogy a szerződés nélküli állapotban a legtöbb kedvezmény elve lép életbe, vagyis a monarchia ugyanazon vámtételeket tartja fenn Szerbiával szemben, melyeket más államokkal szemben alkalmaz, mig Szerbia szintén erre az álláspontra helyezkedik. Ha a dolog ennyiben maradna, akkor nem fenyegetné mezőgazdaságunkat veszedelem. A legtöbb kedvezmény elvén alapuló állapot azonban csak átmeneti s helyébe legközelebb szerződéses viszony fog lépni. Szerbiában még ezt az átmeneti állapotot is sérelmesnek tartják s olyan szinben akarják feltüntetni eljárásunkat, hogy a háború veszélye alatt gazdasági engedményeket ígértünk, mely Ígéretet most a leszerelés után nem tartjuk meg. Szerbiára tehát valóságos életkérdés a kereskedelmi szerződés, viszont az ottan várt kedvezmények megadása mezőgazdaságunkat a legérzékenyebben sulytaná s egyenlő volna állattenyésztésünk tönkretételével.

A most lejárt rendeleti utón életbeléptetett szerződés is káros volt reánk nézve, mert nagyobb mennyiségű állat húsának behozatalát engedte meg. Keleti szomszédunk, Románia a háborús helyzetet olyképen használta ki, hogy a szerződéses tárgyalások folyamán az állati termékek behozatala tekintetében messzemenő engedményeket biztositott magának. Szerbia is kevésnek találja a már is tulmagasra szabott kontingenst s még az eddiginél is több állati termék bevitelének engedélyezését kívánja.

Állattenyésztésünkre az utóbbi évek takarmányhiánya olyan csapást mért, melyet egykönnyen nem heverhet ki. Az alacsony állatárak igen nagy veszteséget jelentenek a gazdákra nézve. Érthető tehát a gazdatársadalmi faktorok azon állásfoglalása, mely legfeljebb annyi állat behozatalát véleményezi, mint a mennyi kivitelünk van. A külföldre való állatkivitelünk úgy is kevés, forgalmunk csakis Ausztriával van. Ha tehát keleti szomszédainknak nagy behozatali engedélyt adunk, akkor husállattenyésztésünk egyszerűen tönkremenne.

Boszorkány.

A „Gazdák Lapja“ első díjjal kitüntetett tárcapályázata.

Irta : Zágoni István.

Az alszegi faluvégen Áron volt a leggazdagabb ember. Volt két sovány sertése s ebben állt a nagy gazdagsága. A faluvégi napszámos emberek közt ez is rendkívüli ritkaság volt. És Áron maga nevelte fel az egy éves malacait; egyedül etette, egyedül gondozta. Mert Áron agglegény volt.

Hóharmat idején Áron sok árpát és kukoricát vásárolt, hogy meghizlalja a két malacát télire. Hanem a malacok£csak nem akartak enni és egy reggel Áron halva találta az egyiket, a kisebbet. Az első percben a szeme is megtelt könnyel, de aztán beletörődött. Kiállott a kapuja elé, s mikor a szomszédok köréje gyűltek sajnálkozva, szánakozva, Áron büszkén nézett el a fejük felett.

— Azé pusztul, akinek van — mondogatta.

Másnap halva találta a nagyobbat is és akkor

sem keseredett el. Mikor kiállott a kapuja előtti hidra, megint köréje szálingóztak a szánakozó szomszédok. Elsőnek az özvegy asszony, Sugárné ment hozzá.

— Szegény Áron, — siránkozott — odalett a |

másik malacod is. !

Áron csak elmosolyodott s kis ideig várt a felelettel, hogy többen hallják, lássák a jó kedvét és csodálkozzanak a bölcsességén. Mikor elegen voltak körülötte, az asszony felé fordulva szólt:

— A mikor a harmadik elpusztul, akkor kendet feleségül veszem.

Felhangzott rá a körülállók hahotája. Sugárné elpirult, hogy megizzadt bele s hamarosan hátat fordított a társaságnak. Mielőtt belépett volna az udvarára, még visszaszólt:

— Pedig bizony nem esnék a háza-tája szégyenére.

Sugárné, mióta férj-urát kikisérte a templom mögötti dombra, sokszor forgatta az eszében, milyen találó, ügyes emberpár lennének Áronnal. Életidejük: is talál: első kapáláskor hagyták el a negyvenet. Az egykorú asszonyok közt megállná a szépségversenyt ő is, de Áron is dolgosabb ember a boldogult uránál; nagyobb az udvara, pénze is lehet a fillérbankban. Ha most egy sertése volna, Áronnak adná, hogy legyen mi elpusztuljon. Vagy miért nem született boszorkány* j nak, hogy az Áron óljába varázsolhatna egyet, a harmadikat.

Áron hamar elfeledte, amit a kapuban akkor nap csevegtek. Szüntelen az elpusztult állataira gondolt.

Zsákokat, vízmentes ponyvákat, dohányzsineget, kenő-olajat, raktáron tart és legjutányosabb áron szállít

v Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Értékesilo Szövetkezete, Szatmár, Rákóci-u. 36