Gazdák Lapja, 1909. február (8. évfolyam, 6–9. szám)
1909-02-26 / 9. szám
10 ik oldal GAZDÁK LAPJA szájpadlása vöröses, rajta sárgás-fehér foltok, kiemel- ; kedések, úgynevezett difteriás álhártyák láthatók. A ! szemek a betegség kezdetekor homályos nyalkával vannak bevonva, később pedig genyes daganat képződik, eianuyira, hogy a szemek beragadnak. Ugyanígy : a csőr és az orrlyukak is beragadnak. Az állatok ne- ' hezen, vagy egyáltalában sehogy sem nyelnek s igy i lesováuykodnak s elhullanak. Ilyen esetekben meg , kell vizsgálni az összes baromfit, s ha az emlitott tü- ; neteket valamelyiken is felfedeztük, azt vegyük rög- í tön kezelés alá, a többi egészségestől pedig különítsük el. Az ólat, ahol ezideig tartózkodtak, fertőtlenítsük, mészvizzel, vagy kteoliuos vízzel. Az elkülönített állatok közül, azokat, melyeken a betegség nagyon erőt vett s alig van kilátás a gyógyulásra, legjobb leölni és elégetni. A többit azután szorgalmas kezelés alá vesszük. Kétszázalékos kreolint, továbbá tirnsés glycerint is ajánlanak, újabban azonban jobban használatos az 1-től 5 százalékos ezüstnitrátoldat, mely után 2-5 százalékos konyhasóoldatot használunk. A kezelés nagyon egyszerű. Használhatunk csipeszt, ! vagy ha az nincs, vékony, tiszta faágacskát metszünk, j ebből — végét behasitva — esiptetőt készítünk. A csiptető végéro vattát csavarunk s ezt a. folyadékba mártva az állat torkát kitörülgaijük. Utána pedig, hogy az ezüstnitrát ki ne marja a torok nyálkahártyáját, konyhasóoldattal törüljük ki, természetesen uj j vattával. A jó tejelöképesség biztos jeiei. A belgák gazd. j egyletének lapjában, a következőleg állapítják meg a tejelékenység jeleit: 1- ször. A homlokcsont legfelső részén, a mi a szarvtöveket összeköti, összecsípjük a bőrt, minél vé- j konyább és kisebb ez a bőrészlet, annál jobb tejelő a tehén. 2- szor. A második és már sokkal lényegesebb jel a két utolsó bordának távolsága egymástól. Minél nagyobb a köz, annál jobb a tejelés. így például 3 centiméteres távolság közepes tejelésre mutat napi 12—15 liter maximális fejéssel; 4 centiméteres átlagos tehén 16—19 liter tejjel naponta; 5 centiméteres jó tehén 20—22 literrel: 6 centiméteres 23—26 liter ; 77i centiméteres 25—30 liter tej naponta. Természetesen a hollandihoz hasonló tenger melletti tápmarháról van szó. Nálunk ilyen tejelésről szó sincs. A mi pirostarkáink csak félannyi tejet adnak. Tehát csak ez a két tejelési jel elegendő a meg ítélésre. A belga gazdasági egyesület ezt kipróbálta és igazoltnak találta. A dologban van is valami. A finom szarvköz finom fejet és szervezetet feltételez, a nagy hátsó bordaközök pedig hosszúra nyúlt testet. Mindkettőt mi is a jó tejelés jeleinek tartottuk. Irodalom. — Fölolvasás Magyarországról Edinburgban. A múlt héten Loudon M. Douglas, az ediuburgi gazdasági intézet tanárakét, vetített képekkel illusztrált előadást febr. 19. tartott az ottani tudományos egyetemen Magyarország mezőgazdaságáról. A főiolvasó részletesen ismertette mezőgazdasági terményeinket és különösen kiemelte, hogy bár az éghajlat és a talajaiakulás sok helyütt- nagyon kedvezőtlen, a mezőgazdasági munka mégis az ország összes területének közel 97 százalékát hóditotta meg a termelésnek. A nagybirtokokon sokoldalú termelés folyik, de az utóbbi időben sok nagybirtok kis- birtokká alakult, melyeknek terjedelmét a fölolvasó 15 millió acrera (egy acre körülbelül egy magyar hold) tette. Az egyes termények közül különös figyelmet szentelt a dohánynak és bornak, amely utóbbiról azt mondja, hogy Nyugat-Európában nagyon kevéssé ismerik. Részletes adatokkal bemutatta a magyar lótenyésztés, szarvasmarha-tenyésztés, tejgazdaság, juh- és sertés-, valamint a baromfi-tenyésztés fejlődését és lehetségesnek mondta, hogy Magyarország a közel jövőben nagy vaj-, sajt- és szalonna-kiviteli ország lesz, miuthogy személyesen is tapasztalta, hogy a jövedelmező exportra hivatott termelő-ágakat a földmivelés- ügyi kormány rendkívüli gonddal fejleszti. Jubiláló szaklap. Egy hasznosan, csöndben munkálkodó szaklap, a Magyar Dohányujság és derék szerkesztő-tulajdonosa, Daróczi Vilmos jubileumot ül, amelynek örömében bizonyosan részlvesz az ország gazdaközönsége is. Huszonöt évvel ezelőtt, 1884. február 16-án indította meg Daróczi Vilmos ezt a nagy hézagot pótló szaklapot és nagy szakismeretével, lelkes buzgalmával annyira fejlesztette, hogy manapság irányitója, okos tanácsadója Magyarországon a dohánytermelőknek. Ennek a révén tehát hozzájárult a nemzet gazdasági megerősödéséhez s ezzel hazafias missziót végzett. Daróczi Vilmos most hetven esztendős, s amidőn átlépi az öregség küszöbét, büszkén tekinthet vissza múltjára, mert becsületes, munkás pályát futott meg. Újságjának jubiláns száma gazdag tartalommal jelent meg. Égési sereg elismerő nyilatkozatot olvasunk benne a jubiláló lapról és szerkesztőjéről. A góbé a gazdaságban. (Irta: Péterfy Tamás. Második olcsó kiadás. Ára 1 korona.) Péterfy Tamás a székely regények, mesék és góbéságok Írója, a Petőfi- regék összegyűjtője, fenti cimmel újból kiadta humoros gazdasági tárcakötetét, melyről első megjelenésekor is igen kedvező véleményt nyilvánított a magyar sajtó. Péterfy Tamás közel két évtized óta hasznos és termékeny munkása a magyar szépirodalomnak; beszó- lyeivel, góbótörténeteivel, cigány- és gyermeküléséivel gyakran találkozik az olvasóközönség a napilapok hasábjain. „A góbé a gazdaságban“ úgy tudjuk, huszon- harmadik kötete a szerzőnek, akinek az irói termékenysége ezzel a munkájával sem merült ki. A most megjelent kötetének minden egyes fejezete vagy kareolata szinte sejteti az olvasóval, hogy az írónak van még több moudani valója is. A gazdasági élet apró eseményeit a szerző oly éleslátással, annyi leleményességgel önti élvezhető formába, olyan kedves, derűs képeket tár az olvasó elé, hogy azt szinte voaza ki a kalásztenger kellő közepébe, rétre, legelőre, vagy a belső
