Gazdák Lapja, 1909. február (8. évfolyam, 6–9. szám)
1909-02-05 / 6. szám
2-ik oldal. GAZDÁK LAPJA febr. 5. Fölösleges külön rámutatni arra, hogy | mindezen kérdések a gazdatisztekre mily na- j gyón fontosak. A gazdaközönség jól ismeri az állásközvetítésnél uralkodó mizériákat, tudja, hogy sok gazdatiszti fizetés egy család fen- tartására alig elégséges s méltányolják az öreg napjaikra nyugdíj nélkül maradó gazdatisztek szomorú helyzetét. Az igazgatóválasztmányban helyet foglaló tiz gazdatiszt is fontos hivatást teljesíthet osztályuk érdekeinek védelmében. Annál inkább sajnálatos azon körülmény, hogy az OMGE ezen indítványokat nem tette magáévá. Kimondták ugyan, hogy a nyugdíjügy rendezését, valamint a múltban hangsúlyozták, úgy a jelenben is kívánatosnak vélik, de megvalósíthatónak csak a magántisztviselők aggkori biztosítása törvényes rendezésének keretében tartják s ez irányban a kormányhoz felírnak. Hivatkoznak arra, hogy a gazdatiszti nyugdíj kérdését Ausztriában is ezen az alapon oldották meg ; pedig — engedelmet kérünk — a laikus is tisztában van azzal, hogy hazánk és Ausztria között mezőgazdasági téren lényeges a különbség s szomszédunk inkább ipari állam lévén, nálunk a gazdatiszteknek sokkal fontosabb hivatásuk van. De ha az egész világon seholsem rendezték még a gazdatisztek nyugdíjügyét önállóan, miért ne lehessen Magyarország az első állam, mely e fontos kérdés humánus megoldásával példát statuál ? Nem osztjuk az OMGE azon nézetét sem, mely a gazdatiszti fizetést teljesen kölcsönös megállapodás tárgyát képező magánjogi kérdésnek tartja. A gazdatiszti pálya tultömöttsége folytán különösen a fiatal erők bármily csekély javadalmazással járó állás után is két kézzel kapnak, miért is szükségesnek látunk oly törvényhozási intézkedést, mely legalább a fizetés minimumát állapítaná meg. Helyesnek találjuk az állásközvetítés törvény utján való rendezését is, melyhez a választmány nem járult hozzá ; mégis e téren javasolni fogja a kormánynak, hogy a sok visszaélés miatt jogos panaszra okot szolgáltató magánosok ezirányu működését tiltsa be s az állásközvetítéssel foglalkozó egyesületeket anyagilag támogassa. Azt a határozatot, mely kimondja, hogy a választmányt ezután is, tekintet nélkül a tagok foglalalkozására s csupán az érdemet szem telőtt artva — egészítik ki, nem kívánjuk bírálat tárgyává tenni, mert ez az egyesület magánügye. Visszatekintve az elmondottakra, konstatálhatjuk, hogy bár a jogos és méltányos kívánságok nem kerülnek az ország első gazdaMikor a kutya felakasztja magát. A „GAZDÁK LAPJA“ eredeti tárcája. Hárman voltak a faluban, ügy értve tudnillik a dolgot, hogy a faluból, melyben jelen elbeszélésünk történik, csupán hárman érdekelnek bennünket. És ez a három : Molnár Kata, a falu legszebb leánya, a ki a falu kellős közepén, a templom mellett lakott; aztán Komlósi Ferenc, egy jómódú gazda legény-fia, a ki szintén a falu közepén, a Molnár Katáék szomszédságában lakott; és végül Hattyú, egy óriási vad, em- bergyülölő véreb, aki az eddigiekkel ellentétben nem a falu közepéu, liánom a falu legvégén, a kisbirónál lakott. Ez a háromság pedig a következő viszonyban volt egymással: Komlósi Ferenc, vagy, ahogy őt a faluban rövidesen nevezni szokták Ferke, szerelmes volt szép szomszédnöjébe, a bájos Molnár Katába. A Molnárék büszke Katicája azonban állandóan és következetesen visszautasította és kinevette a Ferke szerelmi vallomásait, melyekkel az ennek dacára is még állandóbban és még következetesebben ostromolta a büszke leányt. Hattyúnak, a kisbiró kutyájának pedig az a kellemetlen szokása volt, hogy este, mikor már fenn volt a hold és mosolyogva legeltette csillag-nyáját, ő halkan meghúzta magát a rácsos kerítés mellett, melyhez láncolva volt s mikor messziről lépteket hallott, akkor szép csendesen felállt, megvárta, amig az illet» egészen mellette volt, akkor hirtelen a két hátulsó lábíra állott s olyan veszett hangosan ugatott az em- ! bér fülébe, hogy az ijedősebbek a hirtelen raeglepe- ! téstől gyakran ájultan estek a kerítés mellé. Ferkét kellemetlen emlékek fűzték ehhez a kutyához. Hány- i szór történt, hogy a mezei munkáról hazajövet — i mikor javában cirkalmozta ki magának a Molnár Katicához intézendő szerelmi vallomást — megfeledke- j zett a kisbiró kutyájáról s egyszerre csak majd meg- i szakadt a füle dobja, amint hirtelen megszólal mellette ez a vadul iiveltő bestia oly közel, hogy megérezte arcán a kutya forró lehel letét. Persze ettől úgy megijedt, hogy nyomban elfelejtette az egész szerelmi vallomást. Egyszer aztán az történt, hogy Molnár Kata férjhez ment. Férjhez bizony. És még csak nem is falujabeli legényhez, hanem a szomszéd falu jegyzőjéZsákokat, vízmentes ponyvákat, dohányzsineget, kenő-olajat, raktáron tart és legjutányosabb áron szállít a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete, Szatmár, Rákóci-u. 36.
