Gazdák Lapja, 1909. január (8. évfolyam, 1–5. szám)
1909-01-01 / 1. szám
8-ik oldal Gazdák lapja jan. 1, feltétlenül biztosak, hogy teheneink nem gümőkórosak, csakis olyan tejet fogyasszunk, melyet előzőleg legalább 85 C°-nál pasteurizáltunk vagy még jobb, ha felfűztük. 6. Sugárgombás tehenek teje. Veszedelmes különösen, ha tőgyön fészkel a baj. A tej élvezhetetlen s hasonlít a gümőkóros állatok tejéhez. Vannak még más betegségek is, a tőgy különböző gyuladásai, méhbajok, torokgyuladások s egyáltalában minden lázas betegség olyan, mely befolyást gyakorol a tejre, azt megváltoztatja s fogyasztásra alkalmatlanná, illetőleg veszedelmessé teszi. Még a borjuk között uralkodó vérhas is okozhatja a tej romlását. Terjedhetnek a tej utján egyes emberi betegségek is, milyenek himlő, difteritisz, skárlát, kolera, tífusz, gümökór, melyeknek csirái vagy közvetlenül jutnak a tejbe, ha a tejjel foglalatoskodó emberek a fenti betegségek valamelyikében szenvednek, vagy pedig közvetve az edények tisztítására, vagy éppen a tej hamisításra használt vízzel. A beteg embereket ne alkalmazzuk, még ha lábadozók is. A mosogatásra használt viz pedig legyen tiszta. Mivel a tej utján a veszedelmes állati és emberi betegségek elterjedhetnek, törvényes intézkedések gondoskodnak a veszedelem megelőzéséről. Az állategészségügyi (1888: VII. t.-c.) törvény 61. §-a szerint: Lópfenében beteg vagy ezen betegség gyanújában álló állat húsának, tejének, vagy bármely más termékének forgalomba hozatala vagy felhasználása tilos. Továbbá a 70. §. szerint, veszett vagy veszettség gyanújában álló állat húsának, tejének vagy bármely más termékének forgalombahozatala vagy felhasználása tilos. 79. §. Száj- és körömfájásban beteg állatok tejét forgalomba hozni vagy felhasználni tilos. 84. §. Ragadós tüdölobban beteg állat teje csak forralva használható. A földművelésügyi miniszter „A tej felhasználása száj- és körömfájás esetére“ vonatkozó rendelete a következő: „Az 1888: VII. törvénycikk 79. §-a minden kétséget kizárólag megállapítja azt, hogy száj- és körömfájás esetén csakis a beteg tehenek tejét tilos felhasználni, vagy forgalomba hozni. Minthogy pedig majdnem lehetetlen annak szigorú és állandó ellenőrzése, hogy azon istállóból vagy legelő-csordából, melyben akár csak egy darab ilyen beteg állat van, csakis az egészséges és a betegségtől meggyógyult állatoktól nyert tej juthasson használatba, ezért csak azon istállókból vagy legelő-csordákból hozható a tej forgalomba, a melyekben a mondott betegségekben szenvedő egyetlen állat sem tartatik. Ha tehát a beteg állatok az illető istállóból vagy csordából mind eltávolíttattak és ennek megtörténte a helyi hatóságnál bejelentetett, a megmaradt egészséges állatoknak teje szabadon értékesíthető, illetőleg elszállítható. A gümökór ellen való védekezés szempontjából a belügyminiszter a következő rendeletet bocsátotta ki: A tejgazdaságoknak nemcsak a közfogyasztásba kerülő termékei tartandók éber hatósági felügyelet alatt, hanem gondos, szakszerű és folytonos ellenőrzés alá helyezendők maguk a tejgazdaságok és az ott alkalmazott egyének egészségi állapotai is, mert előfordulhat, hogy tüdővészes egyének, ha fejősre és tejjel való elbánásra alkalmaztatnak, a tej utján terjeszthetik a betegséget; hasonlóan gondos állatorvosi felügyelet alatt tartandó az ily majorok tejelő marhaállománya, mely ha gyöngykórban szenved, szintén lehet terjesztője a tüdővésznek. Egyik belügyminiszteri rendelet, bizonyos egyenként felsorolt emberi fertőző betegségek kötelező bejelentéséről gondoskodik s azt büntetés terhe alatt kiterjeszti úgy az orvosra, mint mindenkire. Ezen és még egy pár másik rendelet pedig a fertőző betegségeknek az ajtóra kiragasztott vörös cédulákkal való nyilvántartása iránt is intézkedik s e tekintetben kötelességeket ró azokra nézve is, a kik ezen helyekről tejet szállítanak el vagy oda visznek. Ilyen helyről tejet a betegség tartama alatt szállítani nem szabad s a szakellenőrzést ezen helyekre elrendeli. Szintúgy intézkedés történik arról is, hogy a betegekkel érintkezésbe jutott kisebb értékű tárgyak el legyenek égetve, az értékesebbek pedig szabályos módon fertőztelenit- tessenek. Ugyanilyen tekintetekből egy miniszteri rendelet difteria esetekben a nyers tejet csak forralva bocsátja élvezetre, a tejárusitás folytatását pedig ilyen helyekről hatósági engedélyhez köti. Lényeges a 45851. szám alatt 1897-ben kelt belügyminiszteri rendelet is, a mely a gümökór elleni védekezésről lett alkotva. Ebben az istálló-személyzet egészségi ellenőrzése is el van rendelve a nagyobb tejgazdaságok már említett állategészségügyi felügyeletén kívül. Azonkívül ez a rendelet a tejárusboltok- ban a köpőcsészék használatát kötelezővé teszi. Egy másik belügyminiszteri rendelet, a tüdővő- ' szes és más tüdőbeteg emberek eltávolítását a tehén- | istállókból elrendeli. Szívleljük meg, a mit a törvény mond, mert ha tudva törünk embertársaink egészsége ellen merő haszonlesésből, alávalóbbak vagyunk az utszéli haramiánál. A szőlő kapálása. A talaj javítása, állandó gyommentesítése, a trágya okszerű felhasználása szempontjából, nemkülönben a szőlő fejlődésére, érésére s igy a bor minőségére nagy befolyással van a kapálás mikénti végrehajtása. Lejtős hegyoldalakon, rendes sor és tőketávolságra ültetett szőlőknél, számos bortermő vidéken a kapálást ma már nem a lejtő irányában végzik, hanem keresztben. Mig a lejtő irányában végzett kapálásnál csak a káros következményekről beszélhetünk, addig a keresztbe való kapálásnál csak előnyöket sorolhatunk fel. Vidékünkön dacára, hogy majd minden szőlő dombon fekszik, rendes sor és tőketávolságu, a kapálást régi szokás szerint a lejtő irányában végzik s ettől sem szóval, sem példaadással nem lehet őket eltéríteni. Pedig a keresztbe kapálás előnyei szembetűnők. Megkezdhető ez a fedéssel, de a nyitásnál is nagy haszna van. A lejtő irányában való fedésnél minden sorral egy vízlevezető csatornát készítenek, ezzel a hólevet, esővizet, az ezekben feloldott trágyát, a fel- porhanyitott televényes földet egyenesen az utszéli árkokba vezetik le. A porhanyó földet minden kapáláskor lefeléhuzzák, miáltal a dombtetőn levő tőkék befedése hiányos, a szőlő alján levők pedig beiszapolód-
