Gazdák Lapja, 1909. január (8. évfolyam, 1–5. szám)

1909-01-22 / 4. szám

6-ik oldal. GAZDÁK LAPJA jan, 22, kiszedése után stb. Ezek azonban már nem nyújtanak egymagukban elegendő táplálékot a malacoknak, s ha azt akarjuk, hogy azok fejlődésükben vissza ne ma­radjanak, ezen legelők mellett szemes, illetőleg ivós eleségben is kell őket részesítenünk. Különben is a nem tenyésztésre szánt malacokat elejétől kezdve jó­formán hizlalnunk kell, mert csak igy értékesítők 6—8 hónapos korukban, jóformán teljesen kifejlődött álla­potban. Ezen sertések tenyésztése azonban nagy gazda­ságoktól eltekintve, csak ott ajánlható köztenyésztésre, ahol nem a mangalica-sertés van elterjedve. Ahol a mangalica általánosan elterjedt, jobb ha annál mara­dunk és azt igyekezünk tökéletesíteni, javítani. Ahol azonban a mangalicánál kevésbé értékes sertéseket te­nyésztenek, ott mindenesetre yorkshireit vagy berkshi- reit használjuk az anyag megjavítására, annyival is inkább, mert számos példa áll előttünk, ahol e javító keresztezés kitűnő eredményre vezetett. A keresztezési termékek már távolról sem igé­nyelnek olyan gondozást, mint a tisztavérüek, dacára annak, hogy a szaporaságot, a gyors fejlődést jórészt átvették a nemesitő anyagtól, sőt pl. a berkshireiből leszármazó báznai sertés épen olyan csürhébeni tar­tásban részesül, mint az előzőleg ott tenyésztett man­galica sertés. Mig tehát a tiszta vérben való tenyész­tés csak uradalmaknak és közbirtokosoknak való, ad­dig a félvérbeni tenyésztés a kisgazdának is melegen ajánlható, mert nem szenved kétséget, hogy félvér- sertései után sokkalta nagyobb jövedelmet fog látni, mint a nemesitetlen anyag után, amely sem szapora- sággal, sem gyors fejlődéssel, sem megfelelő testfor­mákkal és takarmány értékesítő készséggel nem bir. Télen. Ha leesett az elsó hó, megfagyott a föld felszíne és itt a tél, velejár az az idő, mikor a gazda is, munkása is tétlenségre van kárhoztatva. Ez a tétlenség azonban azokra nézve áll, akik nem tudnak a változott viszonyokhoz alkalmazkodni, s ha a szántás-vetés be van fejezve, a jószág ápolásán kívül nem tudnak munkát találni. Pedig van elég munka is, s a külső munkához szükséges előkészületek révén egy kis fejtörésre okot adó tervezgetés is. A jó gazda még a tél folyamán szokott előké­szülni a tavaszi és nyári munkákra. Kijavitgatja, illetve jó karba hozza a gazdasági eszközeit, megállapítja a követendő terveket. Sőt mi több, a sógorral, komával alapos megbeszélés tárgyává teszi a vetőmag és az anyaállatok kérdését is. Mert hát a vetőmag is elfajzik az évek hosszú során, s beáll a szükség, hogy azt fel­váltsa, ehhez pedig alapos körültekintés kell. Nem elég csupán annyi, hogy egy jó fajúnak hiresztelt magot megvegyen és aztán, ha nem válik be, ujjal és megint ujjal cserélje fel. Utána kell annak nézni, hogy hasonló talajon bevált-e már valahol és hogyan, s csak mikor erről is meggyőződött, akkor veheti meg nyugodtan. Aztán ott van a fajjószág kérdése. Nagyon fon­tos ez is a gazdálkodó életében. Hisz ugyanazon a takarmányon nevelhet közönséges, majdnem értéktelen lovat, szarvasmarhát és sertést, melyen, ha az anya- és apaállatokat észszerűen megválasztotta, pénzbányát szerezhet magának. Ezzel pedig igen kevés gazda törődik. Oka ennek a legtöbb esetben abban keresendő, hogy különösen a lóállománynál, a szebb, a jobb tenyész- anyagnak Ígérkező állatokat, mert azokért több pénzt adnak, eladja, s a kevésbé értékeseket, a selejteseb­beket tartja meg magának. Hány gazda teszi meg azt, hogy ha egyszer egy szép — sok esetben az anya­kancára való tekintet nélkül véletlenül sikerül — kanca­csikót tudott felnevelni, ne a csikót adja el a legelső vevőnek, hanem, ha a jószágállományát kisebbítenie kell, inkább az öreg kancán ad túl, de a jobb anyag­nak Ígérkező csikót mindenáron megtartja ? Pedig hát szép jószágállományt, olyant, mely nemcsak az elfogyasztott takarmány árát adja vissza hanem a nevelésére fordított munkát és gondot is bu­sáson megtéríti, csak igy lehet ám nevelni. Ez az észrevétel áll különben a sertéstenyész­tésre is. Nem a szép malacot kell meghizlalni mindig s az öreg kocát 5—6 évig is megtartani, kanem 3—4 éves Korában a kocát meghizlalni, s helyette a leg­szebb malacot magnak hagyni. Ilyen elvek alapján kellene a jószágtenyésztés mikéntjét még a tél folyamán megállapítani s ha eset­Sangerhauseni gépgyár r.-t. vasöntöde, gép- és rézöntődé BUDAPEST, V., Csáklya-utca 3. szám. S P E C I A L" r I r és szeszfinomitók | teljes gépészi gépgyár: berendezése. keményitő-syrup- és dextrin-gyárak Alakit meglevő gyártelepeket és szállít minden egyes gépet és készüléket külön-külön is. Nemzetközi szeszértékesitö- és erjesztö-kiállitás Bécs 1904. Nagy állami érem. Legnagyobb kitüntetés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom