Gazdák Lapja, 1908. december (7. évfolyam, 49–52. szám)
1908-12-04 / 49. szám
8-ik oldal GAZGAK LAPJA dec. 4. is helyrepótoiandó, kétszeres erővel látok a pusztításához és buzdítok másokat hasonló eljárásra. Egyelőre legyen fegyverszünet és várjuk a végérvényes döntést. Csáky Gusztáv. Hasznos tudnivalók. A régi szénáról. Amily kevéssé ajánlatos túlságos friss szénát etetni, épp oly hibás a szénát elvénülni hagyni. Etessük fel tehát a tavalyi széna maradványait, még mielőtt az tápláló ereje nagy részét el nem veszíti. A jól betakarított rétiszéna tápláló erejét az erjedés után egy évig megtartja, egy év eltelte után azonban színéből, szagából és izéből is vészit. Ekkor már a széna oly sok vizet vesztett, hogy majdnem teljesen kiszárad s különösen nitrogéntartalma kevesbedik. Az elvénült széna ezenkívül nohezebben emészthető, mint az egy évet meg nem haladott, ezenkívül legfinomabb és legértékesebb részei, a levelek letöredeznek, poros lesz és törékeny. Különösen sok töredezik le belőla, ha többször ide-oda hurcoljuk. A széna értékét legjobban óvjuk akkor, ha a szekérről egyenesen a padlásra hányjuk s onnan a me- nyezetbe vágott nyíláson át juttatjuk az istállóba. Nagyon ajánlatos, különösen uj építkezéseknél ezen körülményt tekintetbe venni. Azon állatok emésztése és állapota, melyek hosz- szabb időn át elvénült szénát esznek, romlik. A por belélekzése által ezenkívül légzőszervi bántalmakat kaphatnak, amelyekből kehesség is fejlődhetik. A két éves szénát azért csak igen kis adagokban célszerű etetni s akkor is csak más takarmányfélékkel keverve. Bikák ápolásáról. Nagyon gyakori eset, hogy különösen kisebb tehenészetekben a bikákat nem részesítik megfelelő ápolásban és takarmányozásban, különösen áll ez a községi bikákra nézve, minek következménye természetszerűleg az, hogy a helytelenül tartott bika kevesebb ideig marad tenyészképes. A következőkben megkíséreljük a bikák tartásának helyes módját egyes pontokban röviden összefoglalva leírni. Bikának sohasem célszerű ugyanazon takarmányt adni, mint a teheneknek. Ez utóbbiak takarmányozásánál ugyanis a tejhozam növelését tartjuk szem előtt s az ilyen takarmány a bikát csak hizlalná s erőtlenebbé tenné. A bikának jó széna illetve zöldtakarmány mellett abrakot is kell adni, ez azonban ne legyen hulladék takarmány, hanem leghelyesebben szemes, különösen zab ; hüvelyesek csak kis mennyiségben etetendők. Az abrak mennyiségét mindig attól tegyük függővé, hogy mily mértékben vesszük a bikát igénybe. Gyakori használatnál többet etessünk, mig hosszabb pihentetésnél csökkentsük az abrakadagot. A tenyészbikát naponként megfelelő mozgásban kell részesíteni, mert ily módon tenyészképessége tovább tart. A legjobban kezelt tejgazdaságokban is használják a bikákat nyáron át zöldtakarmány hordásra vagy egyéb fuvarra. Ez azonban nem azért történik, hogy igaerőt takarítsanak meg, hanem hogy a bika a szükséges mozgást végezze s egyúttal a befogás által kezesebbé váljon. Egy bikának sohasem osszunk be többet 80—100 tehénnél. Ez a szám nagy nem volna,haa fedeztetés egész éven át arányosan volna beosztható. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy gazdasági szempontból némely helyen a fedeztetési idő csak néhány hónapig tart, miért is a fentemlitett számot semmi szin alatt nem szabad túlhaladni. Gondoskodjunk arról, hogy a bika naponként gondosan megtakarittassék s a napi sóadagról sem szabad megfeledkezni. Fiatal bikát, mellyel még nem fedeztet- | tünk, nem helyes az istállóban a tehenek mellé kötni. — A répaievelek basavanyitása. A répaievelek besavanyitásának egyik helyes és a gyakorlatban bevált módja a következő. Egy zsinórra kötött karóval egy bevert czövek körül kört huzúnk azután meghosz- szabbitjuk a kör sugarát 2.5—ó méter hosszúra és azzal ugyanazon középpont körül egy másik kört huzunk, amely tehát az elsőtől 2 5 — 3 méternyire, de vele párhuzamosan halad. A két kör közötti földet köröskörül F20—F50 méter mélyen kiásatjuk. Alzatnak vékony szalmaréteget terítünk, de csak annyit, hogy a föld jól be legyen födve es vele a répaievelek alsó rétege ne érintkezhessék. Azután lassan és rétegenkint belehányjuk a verembe a leveleket, melyeket két lóval vagy ökörrel folytonosan tipra- tunk. Hogy az állatokat könnyebben lehessen bevezetni a verembe, annak szélét az egyik oldalon leássuk s azután az állatokat egyenkint bevezetjük. Azáltal, hogy az állatok a leveleket behányás közben folytonosan ta- [ possák s különösen, ha a behányás lassan történik és ' egy ember a leveleket folytonosan és egyformán elegyengeti, a levelek szorosan egymásra sajtolódnak. Le nem taposott szegletek nincsenek s utoljára az egész tömeg oly keménnyé válik, hogy sem a villát, sem az : ásót nem lehet beleszurni. Ha a verem mindenütt meg- ; telt, a levelek fölé ismét szalmaréteget terítünk és efölé mintegy kétlábnyi földet hányunk. Kezdetben a földben repedések támadnak, amelyeket mindannyiszor be kell tömni, hogy a levegő a verembe be ne hatolhasson. A verem, ha a leirt módon kellő gonddal készült, csak kevéssé vagy épen nem fog besüppedni. Benne a takarmány savanyított káposztához hasonló szint és szagot kap és késő nyárig eltartható. Magától értetődik, hogy a vermet talajvizmen- tes helyen kell készíteni. A répalevelek a besavanyitás- kor ne legyenek sem nedvesek, sem harmatosak, legjobb, ha néhány napon át kissé megfonnyadtak, mert ily állapotban a lé nem oly könnyen sajtolódik ki a levelekből. Közbe-közbe szecska- vagy szénaréteget teri- | teni felesleges avagy épen káros, mert a szalma üredé- ! keiben mindig marad egy kis levegő. A fák terméketlensége. Ha szétnézünk a gyümöl- i esősökben, sok helyen hallunk panaszokat, hogy a fa minden ápolás dacára sem terem. Pedig, ha kutatjuk a fa terméketlenségét, azt fogjuk találni, hogy közvetve j többnyire a tulajdonos maga az oka. A fák terméketlensé- | gének alap okai különbözők. Többnyire a fa ültetésénél követik el rendszerint az első hibát. Mielőtt a gyümölcsöst megalakítjuk és a fákat megrendeljük, nem ártunk magunknak, ha a gyümölcsös helyét és annak földjét legalább 80 cm. mélységig megvizsgáljuk, hogy milyen összetételű az ai- és feltalaj, keli-e és lehet-e rigolirosni, mert a gyümölcsös is meghálálja ám a talaj forgatást; mennyi a raésztartalom a földben, mert a föld minőségétől függ, hogy milyen fákat | ültessünk és mily alanyra legyenek oltva fáink. A fák terméketlenségét okozza még, ha leendő j gyümölcsösünk földje talajvizes. Sajnos van oly i gyümölcsös, mely réti földbe vau ültetve. Ezen fák dúsan hajtanak, de sohasem virágzanak s igy gyümölcstermés nincs. A fák elsárgulva kipusztulnak, | mert a talaj vadvizes. Sokan vétenek már a faültetésnél a faültetés arany szabályai ellen, a fát igen mélyre j ültetik. Sohasem szabad a fát mélyebbre ültetni, mint j a hogy a régi helyen állt, mert ha mélyebbre ültetjük, |a fa nyomorogni fog és ha mégis I életben marad is, nem fog bennünket ízletes gyü- I mölcscsel megörvendeztetni. A fák terméketlenségé-
