Gazdák Lapja, 1908. november (7. évfolyam, 45–48. szám)
1908-11-27 / 48. szám
GAZDÁK LAPJA nov. 27. 2-ik oldal kapták a „Gazdák Lapját“ s a kik ezen a réven e lap révén nőttek össze velünk és közvetve a gazdasági egyesülettel. Hogy ez a közönség mily szeretettel és érdeklődéssel csüng munkánkon, csak mi tudjuk. Dicsekedni nem akarunk vele, de azt hisszük, a „Gazdák Lapja“ volt nagyon sokszor az, a mely tagokat toborzott az egyesületnek. És büszkén elmondhatjuk, hogy ez a közönség segített bennünket hét hosszú esztendőn keresztül pártfogolva, bátorítva, támogatva bennünket igaz munkánkban. Hogy e támogatást meg kellett becsülnünk és hogy megbecsültük-e, ime itt a dokumentum ; a „Gazdák Lapja“ ma. Tehát elváltunk. Ez az elválás azonban nem fáj nekünk. Mert mi maradtunk a kik voltunk és azok leszünk; elkészültünk függetlenségünkre, mert érezzük, tudjuk, hogy ez az egyedüli ut a mi céljaink elérésére és a gazdaközönség boldogulására. Mondottuk azonban, hogy szerettük volna visszavonulásunkat nagyobb csendben megcselekedni. A Gazdasági Egyesület azonban ehez egy kis illuminitiót rendezett. Ideiglenes közlönyében, a melyben az ominózus „varjú kirohanás“ válasz a „Gazdák Lapjának“ legújabban pedig a „■névtelen tanácsadónak“ szóló czikke- Iyek jelentek meg, vállvetve láttuk megdolgozni ellenünk a közvéleményt, fenyegetések- lel és gúnnyal. Hogy ez milyen fényt vet a gazdasági egyesületre és a cikkek Írójára — az ő bajuk, mi azonban csak azt mondjuk, hogy az aknamunka soha sem szokott szimpatikus lenni. A Don Quisotti munka pedig csak nevetséges. * És most úgy érezzük magunkat, mint a szárnyaszegett madár, a mikor újra kinőtt a szárnya és repülhet. Hivatásunk tudatában érezve a gazdaközönség szeretetét, felemelt fővel fordulunk hozzá, hogy ime itt vagyunk és úgy állunk, hogy szabadon kitárhatjuk előtte a mi szivünket és lelkünket megülte. Az egyetértés jegyében és még fokozottabb munkakedvvel megyünk egy lépéssel odább, kitűzött czélunk felé, még szorosabban magunkhoz fűzni a mi közönségünket. Búcsúszó. Nem sok idő, alig négy hónap múlt el csak azóta, hogy átvettem a „Gazdák Lapja“ szerkesztését. S ezért talán szokatlan is, hogy ily rövid időre visszatekintve, e helyen vegyek búcsút e lapok olvasóitól akkor, a mikor talán még alig volt idő arra, hogy közelebbről megismerjenek. Szakitva azonban ezen étikét kérdéssel, teszem ezt azért, mert szeretettel csüngtem a mi közönségünkön s mert én is úgy éreztem, hogy bizonyos szeretet és megértés fűzött össze bennünket, a melyet csak úgy búcsúszó nélkül felbontani nem tartanék ildomosnak. A Szenice partjáról. Milyen szép ily téliidőben is a falu, ha csendes, i ha nyugalmát nem zavarja semmi. Az a mi kis falunk is, ott a Szenice partján, máskor igy télközepén olyan j volt, mint egy hangulatos téli tájkép, amelyet gyönyö- rüség nézni. Körülötte az erdő, zuzmarás fehér fáival, alatta a befagyott kis folyó, kunyhóira a mint réhajol- nak a hólepte terebélyes fák s mindenütt a csend, a jóleső csend, édes megnyugvást adva annak, aki szereti a zajtalan világot. Régen látogattam el abba a faluba, a Szenice partjára. Hogy most bele vitt az utam, temérdek változást tapasztaltam benne, A báró birtoka árendába került, a mi legelő volt szerte a határban, ma már szántóföld mind, az erdő sem olyan, mint régen volt: ritkább, szálasabb. S hogy még nagyobb legyen a változás, a falu urai sem azok ma már, akik akkor voltak. Az öreg számtartót elküldték penzióba, el a jegyzőt, tanítót is, jött ezek helyett egy egészen uj nemzedék; fiatalabb, modernebb. Telve ambicióval, dolgozni annak az istenadta népnek a jó___■ ..... "I— 1 ■—u i .■ vo ltáért, akiknek egyebe a hazaszeretetüknél és a szegénységüknél soha sem volt. Ám a számuk ezeknek is megfogyatkozott. Kit a rossz sorsa, kit a nyomorúsága elvitt nagyon is messze földre; túl a tengereken, amit pedig itthon hagytak, azt sem a hozzátartozóik telekkönyvébe írták bele. Csak úgy elment: adóba, adósságba, kamat fejébe. Lentjártamban naponta összejöttem egyik-másik falubelivel s a falu kaputos embereivel is. A jegyzővel, tanítóval, a pappal, a számtartóval. Elbeszélgettünk a falu dolgairól, jóról, rosszról egyaránt. Sok panaszt hallottam, sok keserűséget tártak fel előttem mindannyian. S mintha most jó magam sem éreztem volna olyan melegítő erejét az édes falusi életnek, mint valamikor; nem találtam jól magam benne, tudja Isten miért ? Az elszegényedés általános képét láttam mindenütt. A kivel összekerültem, csak panaszkodni tudott, megelégedve egy sem volt a sorsával. De azért a korcsma és tájéka hangosabb volt, mint annakelőtte. Pedig egykor milyen csendes, jóravaló nép volt az a Szenice parti! Mondják, hogy azért, mert tudákosabb lett, sokat Minden gazdaságban nélkülözhetetlen eszközök az országszerte, első helyen elismert kitűnő szerkezein és legolcsóbb 90F~ „Eredeti Kalmár-rosták“ len- és heremagtisztitó-gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményeinek legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. — Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni. — Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk. — Raktárt tart és eladásokat eszközöl ,Szatmármegyei, Gazd. Egyesület Fogyasztási és Ért. Szövetkezete Szatmárit, Rákóoi-utca 36. szára. KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár.
