Gazdák Lapja, 1908. november (7. évfolyam, 45–48. szám)
1908-11-20 / 47. szám
GAZDÁK LAPJA nov. 20. 2-ik oldal vesebb vagyonnal rendelkező parasztságot, helyes telepítésekkel gátat vetünk a nemzetiségi terjeszkedéseknek és csökkentjük a kivándorlás iránti hajlamot, a mely újból ismét nyavalyaként kezd terjedni a parasztság körében. Legfőbb intézkedése lesz azonban az uj törvényjavaslatnak az, hogy az eladóvá vált középbirtokok megvételét és a hazafias parasztság számára való lefoglalását biztosítja, a melyek különben kontár kezekbe, avagy olyanok birtokába jutnak, a hot elvesznek a magyarság számára. Ki ne fogná fel az elsorolt célok nemzeti, kulturális és szociális hasznát ? Ki ne üdvözölné azt a törvényt, a mely földet juttat a nyomorgó, kiszipolyozásnak oly sok oldalról kitett magyar parasztnak s ki ne | érezné annak a messzeható horderejét, hogy 1 képesek vagyunk odakötni a röghöz, az anyaföldhöz a különben szétzüllő magyarságot ? A föld, a mely magyar kézen van, a legerősebb vára a magyarságnak. Azokon a végpontokon, a hol nemcsak terjeszkedése, de megmaradása is veszélyeztelve van; egy erős magyar telep képes legjobban ellentállani a bankokkal, pénzzel és izgatással dolgozó nemzetiségek támadásának s egy-egy ilyen telepítés az, a mely a magyarság fölényét biztosítani képes egy, messze vidéken. S végül itt van az előbb említett azon intézkedése az uj törvényjavaslatnak, hogy a pusztuló udvarházak, az eladó birtokok mentessenek meg a magyarság számára! Mily szép, mily nemes gondoskodás ez arról a földről, amelyet apáink vére öntözött s amely különben elzüllik, illetéktelen olyan kezekbe kerül, ahonnan visszaszerezni többé s visszaadni a magyar népnek nagyon nehéz. A telepítési akció kiterjesztését tehát a legnagyobb örömmel fogadjuk. S csak arra kérjük í a kormányzatot, hogy úgy oldja meg, amint I azt a magyarság szupremáciája kívánja. Oda és úgy telepítsen, ahol és ahogyan egy-egy vidék adott viszonyai és érdeke megkívánja s ne tegye azt, hogy messze földről, a hetedik vármegyéből toborozzon telepítőket, hanem azon vidék földjét, szokásait, viszonyait ismerő földmivelő népnek adjon földet, akik a vidék lakói. Vagyis, székelynek a székelyföldön, szatmái megyeinek ezen a végváron, szilágyságinak Szilágyban stb. Vonja bele a telepítésbe a hegyvidéket s minél több olyan eladó birtokot vásároljon a magyarság számára, amely a mai spekulativ világban oly gyorsan cserél gazdát s olyan kezekbe juthat, amelyben elveszettnek tekinthető. Ha ezek a szempontok vezérelték az uj telepítési törvény megalkotóit s e törvényt miBeszéljünk újra a varjú ró I.*) Itt az ősz és hideg leheletével sárga színbe öltözteti a viruló kerteket, a zöld erdőket, elnémitja a csicsergő madársereget és mint hü lakájhoz illik, bejelenti kellemetlen vendégünknek, a télnek érkezését. S a tél nem fog sokáig késni; felveszi magára fehér hóbundáját, fölül hü paripájára, a hideg északi szélre és maga köré gyűjtve hü kísérőit, a károgó, csúnya, fekete varjukat, bevágtat hozzánk s elfoglalja birodalmát. És mi még csak nem is vehetjük fel a küzdelmet vele, mert sokkal hatalmasabb, mint mi vagyunk, a bundát le nem húzhatjuk róla, sőt még ahhoz is nagyon gyengék vagyunk, hogy paripájának zaboláját megragadjuk és visszatérésre kényszeritsük. De valami még is marad a számunkra, amivel legalább egy kicsit, csekély erőnkhöz képest megbosszanthatjuk az öreg tél apót, kivált ha ezzel nemcsak neki törünk borsot a vörös orra alá, hanem magunknak is hasznot szerelünk. „) Ezen tárcacikket folyó évi október 19-én a „Kár. . .“ ez. tárczával egyidejűleg vettük munkatársunktól s aktuálitásánál és Antal Gábor ur cikkére feleletül közöljük. Szerk. Meg kell tizedelnünk királyi kíséretét, hadat kell üzennünk a varjuknak és ahol lehet, pusztítanunk kell őket kegyetlenül, irgalom nélkül! Mert a varjuk nemcsak a tél iránti előszeretetből keresnek ám föl bennünket, ó nem 1 Ők a mi személyes ellenségeink; nagy és veszedelmes ellenségeink! Kiszámíthatatlan az a kár, amit ez a fekete sereg az országban okoz. A varjú mindennek árt, mindent elront, elpusztít, kiöl, amihez csak hozzá tud férni és a legnagyobb jóakarat mellett sem lehet ráfogni, hogy ennek fejében valami kis hasznát is lehetne venni, vagy hogy hibáját legalább némileg egyensúlyozni iparkodna. A verébnek még meg tudjuk bocsátani, hogy aratáskor beköltözik a buzakeresztekbe s mire azt onnan elviszik, ő már önmagának kétszeresévé hízott a jó buzamagon; mert ő legalább hasznot is hajt s az év többi részében majdnem egész évben rovarokat, legyeket, kártékony bogarakat fogdos össze s azokból táplálkozik, őszszel pedig, illetve aratáskor csupán megérdemelt és pedig jól megérdemelt fizetését veszi ki az alatt a pár hét alatt, mert egész éven át kiszámíthatatlan hasznot hajtott nekünk. — De mit tesz a varjú? — Csak kárt, kárt és mindig kárt az egész vonalon. Minden gazdaságban nélkülözhetetlen eszközök az országszerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolcsóbb WW „Eredeti Kalmár-rosták“ len- és heremagtisztitó-gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményeinek legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. — Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni. — Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk. — Raktárt tart és eladásokat eszközöl ,Szatmármegyei, Gazd. Egyesület Fogyasztási és Ért. Szövetkezete Szatmárit, Rákóoi-utca 36. szám. KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár.
