Gazdák Lapja, 1908. november (7. évfolyam, 45–48. szám)
1908-11-13 / 46. szám
B0V 13 GAZDAK LAPJA Mk oldal. földre téve, rájuk keresztbe kukorica vagy cirok szárat, vagy erre a célra készült gyékényt teszünk. Az igy készített helyre rakjuk azután a dohányt úgy, hogy a kocsány köröskörül mind kifelé álljon. Rakás közben egy párszor deszkára átütött 1—2 emberrel összenyomjuk a dohányt, hogy abba 100—150 kilogrammnyit belerakhassunk. Mikor gondoljuk, hogy a kellő súlyú doháuy inár be lett rakva, még egyszer össze- nyo maijuk a dohányt, tetejére ismét szárat vagy gyékényt teszünk, két bálfát ráillesztünk, a bálfák végeit kötéllel erősen összekötjük és a szükséges jelzéssel ellátjuk. Szabálynak tartsuk, hogy egy bálba csak egyféle szinü és osztályú dohányt rakjunk. Ha pedig többféle szinü és osztályú dohányt vagyunk kénytelenek egy bálba elhelyezni, akkor az egyes féleségeket közbetett zsinegekkel válasszuk el egymástól. A beváltó hivatal által kitűzött napra a dohányt okvetlen szállítsuk he. A szekerekre való felrakásnál és lerakásnál ügyeljünk, hogy a bálok szét ne essenek, s hogy a dohány zuzódást ne kapjon. A szállítás alatt pedig ponyvával védjük meg dohányunkat a meg- ázástól, ködtől. A simítás alatt felhalmozott dohányhulladékot zsákba csomagolva és mindenféle idegen tárgytól, szeméttől megtisztítva kell beszállítani a beváltáshoz. Hasznos tudnivalók. Lucernások megjavítása. A lucerna nemcsak egyike a legjokb, legfehérjedusabb takarmánynak, de egyike a legbővebben termőknek is s igy egyetlenegy gazdaságból sem volna szabad hiányoznia már csak azért sem, mert vele keverten a silányabb minőségű, kevés fehérjét tartalmazó takarmányok is megjavíthatok s hasz- nothajtóbban etethetők fel háziállatainkkal. A lucerna azonban rendkívül mélyen gyökerező növény s azért részére a talaj nagyon jól készítendő elő. A talaj jó előkészítését borterméseivel meg is hálálja. A talajt lehető mélyen kell részére megmunkálni s a mélyen szántó eke után altafajturóval is megjáratni. Minél mélyebben vagyunk képesek a talajt megmunkálni, minél jobban tudjuk a talajt istálló- és műtrágyákkal ellátni, annál bizonyosabban számíthatunk nagy termésekre. Régente nem ritkán fordult elő, hogy 10—12 évig is használták a lucernást anélkül, hogy más talajra téphették volna át. Ma már többnyire csak 2—3 évig marad egy helyen, amikor egy táblával tovább telepitik. Ennek dacára elégszer előfordul, hogy egy-két évvel tovább kell fenntartanunk lucernásunkat, mint a hogy számítottuk, dacára, hogy silány terméseket kezd adni, különben takarmányszüke állana be, amit minden árcn el kell kerülnünk. Ilyen esetben csakis könnyen oldható műtrágya segélyével segíthetünk a bajon, csakis ilyenek alkalmazásával érhetjük el azt a célt, hogy a gyorsan feloldódó műtrágya lehatoljon a mélyen fekvő gyökerekig. amelyek még alkalmasak a táplálóanyag felvételére. Ilyen esetekben eljárásunk a következő: A buzavetés befejeztével, tehát november hóban a lucernást, keresztül-kasul felboronáljuk. Minél mélyebben jár a borona, minél jobban felhasogatja a talajt, annál kedvezőbb leend az eredmény. Ennek megtörténte után, november végén vagy december elején, kiszórunk kát. holdankint 200 kilogramm 18°/o-os szuperfoszfátot, amelyet azután a téli nedvesség nemcsak felold, de egyszersmind a talaj mélyebb rétegeibe le is visz, miáltal dús táplálékot biztosítunk a lucerna hajszálgyökereinek s uj életre, gyorsabb növekedésre késztetjük azt. Ha pedig a lucernás nemcsak ritka, de egyszersmind nagyon vékonyszálu is volt, ez annak a jele, hogy a talaj elegendő légenyt nem tartalmazott, tehát ezt is mesterségesen kell a talajba juttatnunk chilisatétrom alakjában, melyből a tavasz nyiltával 35—50 kgot szórunk ki kát. holdankint. Ezen eljárás segélyével legalább két évvel hosz- szabbitjuk meg lucernásunk termőképességét, s megsokszorozva kapjuk vissza a bőtermésben azon tőkét, melyet műtrágyák alakjában befektettünk. M. E. Kei!-e az újonnan elültetett fiatal fát metszeni ? Minden gyümölcsfát az elültetés előtt, vagy után metszeni kell, de előnyösebb a fát akkor metszeni, ha már el van ültetve állandó helyén, mert akkor a korona jobban szembetűnik. Ha elültetéskor erre nincs alkalom, akkor később is lehet, mert a téli metszés csak oly időben lehetséges, ha a növés őszkör befejeződött s addig eszközölhető, míg a tavasz kezdődik, tehát körülbelül októbertől április közepe tájáig. Azért metszők a fát, hogy a fatest, a kéreg, a faanyag jobban erősödjék s erősebb, ellentállóbb koronát nyerjünk. Fiatal fák ültetésénél mindent el kell vágni, ami feleslegesnek mutatkozik s mindent meg kell hagyni, mi a fa további képződéséhez szükséges. De nem szabad minden ágat eltávolitani, csak az erősebb ágak Vs-át — hosszúságúknak egy harmadát vehetjük el. A rövid ágat kimélni kell, mert minél több csucsriigy van, annál hamarabb fog a fa kihajtani s annál hamarabb fog a gyökérképződés megindulni. Kivételt csak oly fa képez, mely csak rövid, gyenge hajtással bir, ily esetben metszetlenül hagyjuk s csak a jövő évben kezdjük metszését. Az úgynevezett vezérágakat lehetőleg meg kell tartani, mert a vezérágnak a mellékhajtások felé kell emelkedni, hogy szép, egyenletes koronát kapjanak. Rt. ..■aoBBsa. a: Sangerhauseiii gépgyár r.-t. vasöntöde, gép- és rézöntődé BUDAPEST, V., Csáklya-utca 3. szám I teljes gépészi SPECIALGÉPGYÁR: szeszgyárak és szeszfinomitók élesztőgyárak , . ________ keményitő-syrup- és dextrin-gyárak < berendezése. Alakit meglevő gyártelepeket és szállít minden egyes gépet és készüléket külön-külön is. Nemzetközi szeszértókesitö- és erjesztö-kiállitás Bécs 1904. Nagy állami érem. Legnagyobb kitüntetés. 8P895 Síés
