Gazdák Lapja, 1908. október (7. évfolyam, 40–44. szám)
1908-10-23 / 43. szám
GAZDÁK LAPJA okt. 23. 2-ik oldal juk irányítását célzó társadalmi vezető faktort szükségét nélkülözzük. S ez végzetes baj, mert a tej szövetkezetek pangásával veszélyeztetjük a szövetkezeti eszmét s elhanyagoljuk a kisemberek létérdekét biztositó köztenyésztést. Első gondja kell tehát hogy legyen, úgy az államnak, mint különösen a társadalomnak, hogy egy tej szövetkezeti központ létesüljön és pedig sürgősen, nehogy úgy járjunk vele, hogy a nagy nemzetközi tejgazdasági kongresszuson az ezen kongresszus legkiemelkedőbb részét képező tej szövetkezeti eszme térhódítását és ennek eredményeit tárgyaló pontjánál csak visszaesést tudjunk felmutatni. Ez nem vállna díszére a mi agrikultur államunknak, a melyet e tekintetben más kisebb ország amúgy is régen elhagyott. Magyar gazdák gyűlései. Nagyszámban sereglettek össze a folyó hó 21 és 22-én Budapesten tartott nagy gazdagyülésekre az ország minden rézséböl a magyar gazdák. S a gazda társadalom s a mezőgazdasági érdekképviseletre hivatott szervezetek impozáns gyűlésein oly kérdések kerültek tárgyalás alá, amelyek a mezőgazdasági fejlődés alapját vannak hivatva megvetni. De érdekességet és fényt kölcsönözött ezen gazdagyüléseknek különösen a gróf Károlyi-szobor leleplezése és az OMGE. elnökválasztása. A magyar gazdák mint egy ember sorakoztak ismét Dessewffy Aurél gróf személye köré, egyhangúlag választották meg a díszes elnöki állásra, sajnos azonban, hogy a nemes gróf meg maradt elhatározása mellett s az elnökséget nem vállalta. A közgyűlés nagy sajnálkozással vette tudomásul Dessewffy gróf elhatározását, aminthogy a legmélyebb sajnálattal fogja e hirt fogadni Magyarország összes gazdaközönsége. Az uj elnököt rendkivüli közgyűlés fogja megválasztani s a fényes tisztségre M a j 1 á t h gróf, herceg Eszterházy és B u jatt o v i c s Sándor vannak kombinatióban. Az a szeretet és ragaszkodás, amely a gróf Károlyi-szobor leleplezése alkalmából a magyar gazdák körében tapasztalható volt, szintén visszhangja a* egész magyar gazdaközönségnek, a mely a nagy nevű gróf példaadásából meríti jövő munkálkodásának alapját. S a kegyeletes emlék, amelyet a gazdaközönség adakozásából emeltek, messze századokra fogja hirdetni gróf Károlyi Sándor úttörő munkáját, amelyet a gyengék védelmére kifejtett. A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége közgyűlésén vitatták meg a földmivelési kamarák ügyét, a melynek megvalósítását oly régóta sürgettük. A rab. Ismertem egy ősz szakállu öreg harangozót. Nagyon gyönge volt már; a harangokat sem ő kezelte már régen. Fiatal, erős kezek nógatására hívogatta már az ezüstszavu harang ünnepi misére a falucska lakóit. Hanem ezért mindenki harangozónak nevezte az öreg János bácsit. Egyszer kettősben üldögéltem az öreggel, mikor egy félig megfagyott kis verebet hoztak be a szobába. Az öreg felpattant a székről, mintha egészen fiatal lenne, gyöngéden kezeibe vette és addig melengette a kis jószágot, mig feléledt; azután kenyérmorzsát adott neki, legyeket fogott a számára s egy kettőre meg volt közöttük a barátság ; a kis veréb már meg volt szelídítve. Egy darabig csak néztem az öreget, azután megszólítottam : — János Bácsi, hát aztán mit fog most csinálni azzal a verébbel ? Az öreg végigsimogatta homlokát, azután a fehér szakálát és rövid gondolkozás után ezt válaszolta: — Hát elteszem a kalitkába, gondját viselem és tavaszszal szépen eleresztem . . . — Hihetetlen ! Még ha szép madár lenne, nem mondom, de egy verebet . . . — Nagy sorja van annak, hogy én is nem úgy gondolkozom, — szólt erre az öreg, de aztán, mintha megbánta volna, elhallgatott. — Csak mondja el János bácsi! — biztattam. Végre nehezen hozzáfogott étetének egy epizódjához, amelyet mindenki előtt titokban tartott eddig s amelyet nekem elbeszélt, de mivel nem volt elég óvatos és nem igértette meg velem, hogy a dologról hallgatni fogok, tehát én is tovább adom. * * * Hogy is kezdjek hozzá ? Kissé furcsa a dolog. — János bácsi, az a fehér szakállu János bácsi, aki nem engedett egy verebet elpusztulni, valamikor — gyilkolt ! Megölt egy embert, azért, mert ez az ember útjában volt neki; egy szép leány miatt történt régen, fiatal korában. Sok enyhítő körülmény volt és igy János bácsitól nem vették el az életet, hanem becsukták egy szűk, sötét, nedves börtönbe sok, nagyon sok évre. A börtönnel szemben hatalmas, diszes palotta állott. Ez volt az egyetlen, amit János bátyánk órák hosszat bámulhatott börtöne kis kerek ablakán. Ezen szórakozott a hosszú, hosszú időn át. Ugyanígy tett egy borongós, havas téli napon is. Bámult üres szemekkel az átelleni palotára, de ez nem Minden gazdaságban nélkülözhetetlen eszközök az országszerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolcsóbb IPIT* „Eredeti Kalmár-rosták“ len- és heremagtisztitó-gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményeinek legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. — Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni. — Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk. — Raktárt tart és eladásokat eszközöl ,Szatmármegyei, Gazd. Egyesület Fogyasztási és Ért. Szövetkezete Szatmártt, Verbőci-utca 5. szám. KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár.
