Gazdák Lapja, 1908. március (7. évfolyam, 10–13. szám)
1908-03-20 / 12. szám
március 20. GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal. tudunk még e téren sem. És még ennél is kevesebbet a konyhakertészet terén. Nem tudtuk elsősorban és különösen: hogy a konyhakertészet nagyban és hasznothajtóan művelhető. Nem tudjuk hogy a magyar föld s különösen folyóvíz menti lankái e célra igen alkalmasok. Nem tudjuk, mert nem is tudhatjuk, ha egyszer nem is próbáljuk, hogy a magyar földben hol teremnének meg a konyhakertészet különlegességei. Egy néhányról tudunk. P. o. azt tudjuk hogy a munkácsi torma jó és keresett ilynemű termék. Tudjuk hogy a nagykőrösi ugorka és szegedi paprikának hire van a külföldön is. Tudjuk hogy olyan barack mint Kecskeméten és olyan bor mint Tokajban sehol sem terem. Már ezen példákból is kitűnik, hogy a mi földünk olyan mint az aranybánya, sok helyen majdnem tiszta aranyat tartalmaz, csak lenne aki felkeresné. Hogy a magyar konyhakertészet jövedelmező gazdasági ág lenne, nem szükséges egyébbel bizonyítani, mint a bolgár kertészekkel. Nem kell félni ha nem volna jó a magyar föld, nem keresnének fel minket idegen országból. A bolgár konyhakertészek, bármily életre valók, bár sok bért fizetnek földeikért, reánk nézve még sem hasznot hozók, még sem kívánatos elemek. Egy-egy nagyobb telepnek bolgárai a vidéket .felosztják maguk között. Azután a nagyobb községekbe tavasztól késő őszig minden vasárnap és ünnepnap megjelenik az illető bolgár a maga portékájával. Mi ennek a következménye ? Az, hogy nagyban termelvén, a minőséget nem említem, képes olcsón árulni, s a magyar kis gazda parasztasszonyt leszoktatja még ama kevés konyhakertészetéről is, amit eddig gyakorolt. A mi igazi érdekünk az lenne, hogy a magyar kis gazda nem csak a magáéból fedezze ebbeli háztartási szükségletét, hiszen minden garasára amúgy is milyen szüksége van, hanem arra kellene törekednie, hogy a konyhakertészetet beilllesztené rendes gazdasági ágai közzé. A mi belfogyasztásunk is ezer és ezer munkás kéznek tudna kenyeret biztosítani. Az a pénz melyet idegenek keresnek meg itt, miért ne maradhatna a magyar munkás zsebében és akkor a magyar munkásnak sem kellene idegenbe menni, sokkal nehezebb munkákat végezni. Ha csak ott állanánk, hogy némileg általános, fejlettebb konyhakertészetünk lenne, a nép megélhetési viszonyain nagyban lenne segítve. Mennyi sütni, főzni való kerülni ki a konyhakertből, aminek a nép még ma sem ismeri értékét, mivel nem foglalkozott intenzivebb módon konyhakertészettel. A magyar föld minőségéhez és klimatikus viszonyaihoz, még a házi fogyasztásra berendezett konyhakertészet nem elég. Sőt nem lenne elég belfogyasz- tásra berendezett kertészkedés sem. Nekünk ami kedvező viszonyainkhoz, kiviteli konyhakertészetre kellene törekednünk. Ezen közben jönnénk azután rá arra, hogy hol és miféle konykakerti speciálitásaink teremnének ? Már is beszélnek „ecsedi káposztáról,“ melynek neve alig egy pár éve született. De már úgy emlegetik, mint kitűnő kivitelű cikket. Egyéb konyhakerti terményeinket ne lehetne versenyképessé tenni? Lehetne bizony itt is sok sikert elérnünk, de sajnos, nem értünk hozzá. Még belfogyasztásunkat is mint látjuk idegenek látják el, mi pedig tétilenül nézzük és fizetünk. A bolgárok addig jók itt, mig akadnának mentői több, falusi és különösen városokhoz közel lakó kis gazdák, akik mesterségüket és berendezkedésüket elsajátítanák. A bolgárok, meg kell adni, jól tudnak termelni. De ugyanez nem mondható a minőségre is. A magyar kis gazda ha megtanulná a termelés módját, könnyen termelhetné a jobb minőséget is, mert ez nem kerülne annyiba, mint a bolgároknak, lakván a mi leendő kertészeink itthon. A gazd. ismétlő iskolákban egyebek mellett mi tanítók ezt is tanítjuk. De én be vallom mindjárt, hogy igen kevés sikerrel. Tanításunk többnyire elméleti s oly időre esik, midőn gyakorlatilag alig mutathatunk valamit. Mikor tényleg kertészkedni kellene, nincs kivel. A konyhakertészetet, különösen városok fogyasztására és kivitelre, nagyobb telepek létesítése által lehetne a néppel megkedveltettni. Az oda dologra járó nép megismerkednék nem csak a tenyésztés módjával, hanem ami nem kevésbbé fontos, az értékesítés és szállítás módozataival. Az az igazi iskola és tanítás, amit az egyén gyakorlatilag nyer. Van nekünk már eddig is egy nehány magyar specialitásunk, mint p, o. a káposzta, dinye, hagyma, paradicsom, sütőtök, melyek felvehetnék nagyban és általánosabban termelve, a versenyt. De mennyi terményünket tehetnök export képessé intenzivebb konyha kertészkedéssel ? Még ha egyelőre nem is lebegne szemünk előtt a kivitel, pedig gazdasági terünkön mindenütt ez a fő, ha csak arra gondolunk, hogy belfogyasztásra terményeinket konzerváljuk és iparilag feldolgozzuk, akkor is sok kéznek lehetne adni foglalkozást és a magyar föld akkor volna kihasználva úgy, mint egy fejlett agrikultura megkivánná. E téren nem olvastam statisztikai kimutatásokat, de azért gondolom, hogy mily óriási összegek mennek innét ki külföldre, oly termény magvakért, melyek kellő szakértelem mellett úgy, vagy még jobb minőségben itthon is előállithatók lennének. Tessék belepillantani egy kertész árjegyzékébe, mind idegen nevű konyhakerti magvak. Ha az a mag itt jó gyümölcsöt hoz, szinte bizonyos, hogy a gyümölcs is olyan magvakat adna és akkor nem szorulnánk a külföldre. Mért nem méhészkedőnk? Rovatvezető: Csiszéri Nagy Samu. Hát ezt — bizony — csakugyan nem értem és nem másnak, csak a magyar faj conservativ természetének tudom be. Annak a conservativismusnak, MMa gazdaságban iWIizketctlci csztfzil; SS SSgépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidöszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményének legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni! —Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk.— Raktárt tart és eladásokat eszközöl a Szatmármeyyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és űrt. Szövetkezete Szatmárit, Verbqci-utca 5-ik szám KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 430 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. 52—48 Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár.
