Gazdák Lapja, 1908. március (7. évfolyam, 10–13. szám)
1908-03-06 / 10. szám
március 6. GAZDÁK LAPJA 3-ik oldai. Méhészet, Rovatvezető: Csiszár! Nagy Samu. (Folytatás). Kinyitott kaptáraink egyikénél talán piszkos, ürülékes kereteket, találunk, ez a vérhas, mely a rósz táplálék, vagy a tisztulási kirepülésre alkalmat nem nyújtó hosszú tél következménye. Ha vannak mézes és üres lépeink, ezekkel felszerelt és a régi helyén fölállított tiszta kaptárba lakóijuk át e törzset, mert a tisztaság méheknél létföltétel. Ez esetben ez biztos gyógyszerük is. Ha kevés mézük van, adjunk nekik a tartalék- lépekből. Egyébként pedig távolítsuk el a most már amúgy is fölös üres kereteket és szűkítsük a költőtért. Kis gyermeknek, ifjuméheknek is a meleg kell most már. Méhek vásárlására, szállítására március a legjobb hónap. Bevásárlásnál kezdő méhész legjobban cselekszik, ha szak, vagy legalább is gyakorlott méhészt hiv segítségül. Kezdő méhész rendesen kasos törzset vásároljon. Kevesebb igy a befektetendő tőke, mert — sajnos — parasztméhészeink még csak értékelni sem képesek méhcsaládjaikat. A kaptár rendszerre áttérés is könnyű, mert a rajokat mindjárt kaptárba lakolhatják. Csakhogy a kasban tenyésző jó törzs megválasztása nagyon nehéz, ennek elbírálásához a kezdő csakugyan nem ért. Ennél az eladó jóhiszeműségére van utalva, ezért kérjen föl egy szakembert a vásárhoz, nagyon kifizeti magát, mert csak anyátlan legyen a törzs, melynek következtében kezdő kezében biztos pusztulásé a család: elégséges ahhoz, hogy sikertelennek bizonyult inéheszkedési kísérlete nemcsak ő benne dönti meg a méhészkedési kedvet, de az ennek nyomán keletkezett felindulásában erről másokat is lebeszél. Olcsó húsnak híg a leve. Ha már méhészkedni akarunk, ejtsük meg vásárlásunkat okszerű méhésznél, kinél valamivel bár többet fizetünk, de nem vagyunk még esetleg veszteségnek sem kitéve, mert ő felelősséget is vállal azért, hogy eladott törzse jó anyával és elég mézzel rendelkezik. Ha a bavásárlási hely a felállítandó méhestől 4—5 kim távolságban fekszik, legjobb az elszállítást a tisztuló kiröpülés után megejteni. Ha azonban a vásárlás rövid tértávolságban, vagy épen lakóhelyünkön történik, az uj elhelyezést még az első kiröpülés előtt cselekedjük meg. Mert ne feledjük el jól megjegyezni, hogy méheink a téli nyugvás alatt elfeledik régi lakóhelyüket, tehát ezután bárhová szállíthatók; ellenben ha már kiröpültek, tehát újból tájolhattak, rövid távolságra hiába szállítjuk, mert uj helyükről visszaszállnak első kirepülési helyükre, a hol vagy bekoldulják magukat idegen törzsekhez, vagy elhagyatva elpusztulnak. Kisérjük figyelemmel meg azt is, hogy méheink az első kirepülési milyen időben ejtették meg? Mert megtörténhetett ez olyan hideg, szeles időben is, amikor nem hordhattak, csupán tájoltak. A hordás művelete nagyobb tér berepülését jelenti: az ilyen méhesből vásárolt törzsek tehát e röppályát túlhaladó területen felállított méhesben helyezhetők el — visz- szatérésük veszedelme nélkül. De a csupán tájoló méhek legtöbbször alig röppennek túl a méhest övező telek határán: ezek még egy kilométernyi távolságban is elhelyezhetők illetve fölállithatók. Ha kevés a megvásárolt kasos méhtörzsek száma, legtanácsosabb ezeket szabad kézben elszállítani. Az ilyen kasokat este csúcsra állítjuk, száját egy kendővel bekötjük s vihetjük bátran akként, hogy a lépek menetelésük irányával egy vonalban feküdjenek. Megérkezvén, óvatosan szájával lefele fordítva s levegőnyerés céljából egyik oldalát pecekkel feltámasztva, állítsuk igy végleges helyére. Egy óra múlva lecsen- desül a nép, óvatosan leoldhatjuk és eltávolíthatjuk a köteléket, a pecket. Körülményesebb ezeknek szekeren való szállítása. Alól a szekér derekán szalmarétegre és szintén csúcsra állítjuk a száján kendővel bekötött kasokat, vigyázva arra, hogy a lépek a kocsi tengely irányában feküdjenek. Kaptáros méheket szekeren — a lépek hasonló irányú fekvését szem elől nem tévesztve — ugyanígy szállítunk. Akár kasos, akár kaptáros méheknek vonaton való szállításánál lépek a mozdony irányában feküdjenek. Analfaíbéták Magyarországon. A legutolsó népszámlálás statisztikai adatai szomorú képet tárnak elénk hazánk kulturális viszonyairól. Magyarország 16.7 milliónyi lakosságának még mindig 49 százalék, tehát majdnem fele nem tud Írni és olvasni. Igaz, hogy e kedvezőtlenül nagy százalékban tekintélyes helyet foglalnak el a nemzetiségek, a tótok és oláhok, úgy hogy tiszta magyar vidékeken kedvezőbben alakult az arányszám, de ez a körülmény nem von le semmit abból a szomorú tényből, hogy Magyarország irni-olvasni tudás tekintetében az utolsó helyek egyikét foglalja el az európai államok sorában s mögöttünk e téren csupán Spanyolország, Portugália, Oroszország és a Balkán-államok következnek. Némi vigasztalást csupán az nyújt, hogy a korábbi évtizedekben állapodtunk ennél is jóval rosz- szabb volt. így 1890-ben még a népesség 551/2 százaléka volt analfalbéta. A íiz évi fejlődés tehát 1.58 milliónyi népességszaporodásnál betütudók dolgában 6 és fél százalékkal, azaz 1 millió lélekkel, az analfabéták csökkenése dolgában négyszázezer lélekkel javítja a mérleget. Az 1890—1900. évek során legkedvezőbb volt a helyzet túl a Dunán s a Duna-Tisza közben, legkedvezőtlenebb Erdélyben s a Tisza-Maros szögben, végre mérsékelten kedvező a Duna és Tisza jobbpart, meg a Tisza balpart vidékén. Minden vidéken van azonban érzék a kulturális elmaradottság bajai iránt és megvan a vágyódás, törekvés azok megszüntetésére. A nagy kulturdeficittel küzködő tájak aránylag a legnagyobb erőfeszítéssel dolgoznak, hogy az egyre növekedő mizériákat enyhítsék. Az utolsó tiz év eredSíabadaimuolt UJ * mzí (Venyige) szecskádé aisgtekinthető s megszerezhető a Kutsára, fiizd. Egyesület mely egyszerű, olcsó nagy munkaképésségü s csak egy embert igényel, különösen kisgazdáknak és szőllőtulajdonosoknak rendkívül 9 fontos, Kortes Mihály szakálla» Íraihíljfilm Fogyaszt, é* Értékesítő Szifetezeténél Ssataároa, ragy annak kiadj fióktelepénél ii korona irka n
