Gazdák Lapja, 1908. február (7. évfolyam, 6–9. szám)
1908-02-14 / 7. szám
február 14. 7-ik oldal. GAZDÁK LAPJA érdek összeütközésbe jönnek vele, természetes, hogy j támadják, de azokon kiviil közgazdasági életünk minden faktora elismeri azok áldásos tevékenységét. Kihasználni az egyesült erő hatalmát, kötelessége ma minden társadalmi osztálynak, s kétszeres kötelességünk az egyesülés hatalmát kifejleszteni a kis embereknél. S ha a szövetkezeteknek nagy horderejű előnyeit ma már szem elől téveszteni nem lehet ott, hol nagy arányú működést lehet ez által elérni, még ke- vésbbé szabad kicsinyelni azokat a szövetkezeteket, melyek a legkisebbek, a leggyengébbek védelmére kisebb eszközökkel, de nem kisebb hivatással bontják ki szárnyaikat, A Szaimármegyei Gazdasági Egyesület nem csak, hogy nem zárkózott el a szövetkezetek térfogialása elöl, de sőt e téren nagy munkásságot is fejtett ki és nagy eredményeket ért el, ami annál nehezebb volt, mert lelkiismeretlen emberek épen ebben a vármegyében nagyon vissza éltek a szövetkezeti eszme népszerűségével, s Így egy bizalmatlanná tett nagy terület visszahóditása után lehetett csak eredményekre számítani. Jeleztük már fennebb a tejszövetkezetek érdekében kifejtett akciót. Ennél azonban sokkal gyorsabban és nagyobb arányokban kisérte működését siker a falusi hitel és fogyasztási szövetkezetek terén. Az országos központi hitelszövetkezet felállítása után az Egyesület teljes lélekkel fogott hozzá a hitel- szövetkezetek ismertetéséhez, eszméjének népszerűsítéséhez s e munka csakhamar a hitelszövetkezetek oly mérvű szaporodását eredményezte, hogy a további akció vezetése, valamint a szövetkezetek működésének éber figyelemmel kisérése külön szervezet létesítését tette indokolttá. Ily értelemben bocsájtott ki az Egylet körlevelet Szatmár és a szomszéd vármegyék összes szövetkezeteihez, melynek eredménye lett a szatmári székhellyel megalakult: Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetsége, mely eleinte a Gazdasági Egylet titkárának vezetése alatt, majd külön vezetővel önálló szervezetté alakult s ma is intézi Szatmár-, Ugocsa- és Szilágy vármegyék szövetkezeteinek ügyét. Később azonban e szövetség teljesen a hitel- szövetkezetek szolgálatába állt, s nem volt rábírható a fogyasztási szövetkezetek — tagadhatatlan nehezebb kérdésének szélesebb körű felkarolására, s igy ez a tér ismét csak a Gazdasági Egyesület nyakába sza- í kadí. — Ez azonban nem tért ki a feladat nehézsége elöl, s teljes erővel hozzáfogott ennek a megoldásához is. A fogyasztási szövetkezeteknek ugyanis nagy^hát- rányuk volt egy közös beszerzési raktár hiánya, valamint az, hogy az egyes falusi szövetkezetek túlságosan ki voltak téve a gyakorlatlan igazgatósági tagok megbizhatlan vezetésének s az önáló beszerzés mellett nehezen ellenőrizhető üzletkezelők esetleges visszaéléseinek. Az önálló vezetés azonfelül nagy költséggel is terhelte a szövetkezeteket, magas árakat szabni voltak kénytelenek, miért is a tagok elégedetlensége napirenden volt, s ezenkívül minden egyes szövetkezet mint külön álló tényező, a felszámolás esélyeinek nagyon ki volt téve, holott minden ilyen esetet a szövetkezetek ellenségei felhasználtak a szövetkezetek népszerűsége ellen. E hibákon is kívánt a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület segíteni, amidőn vármegyéje területén a fogyasztási szövetkezeteknek is szervezetet létesített: 1906. május hóban ugyanis megalakította a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetét, mely úgy nagyobb gazda tagjai részére gazdasági cikkekkel raktárt, mint a kebelében csoportosuló kis gazdák összes szükségleteinek megfelelő cikkekkel falusi üzleteket is tart fenn. E szövetkezet másfél évi fennállása után ma 11 fiók üzlettel dolgozik, melyek mindegyike megfelel hivatásának s a kis embereket a lelkiismeretlen uzsorával szemben védi. E falusi szövetkezetek rövid idő alatí magasabb missiót is fognak teljesíteni, mert amig egyrészt tagjainak termény értékesítése körül is nagy feladat vár rájuk, addig minden ilyen szövetkezet egy-egy népies könyvtárral és olvasó szobával felszerelt falusi gazdakört fog képezni, anélkül, hogy a tagokra külön terhet róna. A szociális téren különösen még egy nagyszabású akcióra van jogunk itt hivatkozni, ami egyesületünk szervező képességére vet kedvező világiiást. A munkás kérdés a múlt évben oly arányokban kezdett elfajulni, hogy a momentán intézkedés a gazdák életkérdésévé vált. Egyesületünk az országos baj közepette kezébe vette ezt az ügyet s felhívta a vármegye gazdaközönségét, hogy a túlságos bér követelések ellen egyöntetű munkabér megállapítással, a fenyegető arató-sztrájkok ellen óvatos szerződésekkel s gépek beszerzésével igyekezzék hathatós állást foglalni. Az egyesület felhívásának, majd nehány szélesebb körű értekezletének nyomán vármegyénk összes járásai szervezkedtek s oly impozáns módon, hogy a fenyegető veszedelmet minden nagyobb túlzás nélkül sikerült elhárítani. De az aktuális helyzet követelte intézkedések mellett egyesületünk állandóan kivette részét az országos gazdatársadalmi, valamint az agrárpolitikai kérdésekben is. Ott, ahol érdekünk azt megkívánta, fel- terjesztéseink, értekezleteken és gyűléseken képviseletünk, s ha szükséges volt, erélyes állásfoglalásunk soha sem maradt el. Talán élénken emlékeznek gazdatársaink arra a nagyszabású akcióra, melylyel egyesületünk fellépett a cselédtörvény kérdésében, s bizonyára élénk tudomásuk van arról a még mindig meg nem szűnt mozgalomról, melyet a mezőgazdasági érdekképviselet kérdésében felvetett, melynek értelmében a megyei rendszer mellett az OMGE. ülésein is következetesen -állást foglalt. Hogy ezzel kimerítve nincs annak a 10 évnek a munkássága, melyet ez úttal jellemezni kívántunk, az természetes, hisz a mindennapi, itt elő nem sorolható ezerféle ténykedés mellett hol van még az a sok előkészített terv, melyek keresztül viteléhez még idő kellett volna, s melyek majdan megvalósulásukban is rá fognak mutatni az eddigi tervszerű előkészítés munkájára. (Folyt, köv.) A háziszárnyasok tollának fölhasználása. Ha valaki a levágott nyúl bőrét eldobná, azt mindenki megbocsáthatlan könnyelműségnek minősítené. Ellenben fogalmuk sincs róla háziasszonyainknak, hogy a háziszárnyasok tollával mekkora értéket vetnek a szemétdombra. Mert a tudomány, mint mindenüvé, ide is behatolt s ma már bizonyos erős vegyiszerek segítségével a kis szürke és fekete tollakat szinteleni- teni tudják, azután pedig minden elképzelhető színre átfestik. Mivel azonban a száruk fekete marad, igy is fölismerhetők. A tollak átfestése rézkádakban történik; a világos, u. m. kukorica, halványkék, rózsaszín, mály-
