Gazdák Lapja, 1908. február (7. évfolyam, 6–9. szám)
1908-02-14 / 7. szám
február 14. 5-ik oldal. GAZDÁK LAPJA Nagy érdeklődés mellett kezdte meg ezután Uitz István a kassai gazd. akadémia fűkertésze, a gyümölcsfák terméketlenségének okai, és a terméketlenség elleni védekezés cimen előadását. A szép számban jelen volt hallgatóság várakozásában nem csalódott, sok jó, ügyes és praktikus dolgot hallottunk az előadótól. Azzal vezette be előadását, hogy fáinkat, melye- ) két elültetünk, biztos helyről szerezzük be, mert ha már a csemete beteg, abból egészséges fát sohasem nevelhetünk; a csemete birjon jó gyökérzettel, egészséges, ép fej és koronával; igen fontos a gödör kiásása, mely kell, hogy olyan nagy legyen, hogy az elültetendő fa épp úgy legyen elhelyezhető, a mint az eredetileg volt a földben. Az ültetést feltétlenül ősszel kell eszközölni, mivel a tavaszi megmaradása kétségesebb az őszi ültetésnél. A koronát sértetlenül kell hagyni, mert ha le is fagy a korona, megmarad még mindig a gyökérzet és a törzs. Ha a gyökérzetet meg- kurtitjuk, ugyanannyira kell a koronát is visszavágni. Nagy gond fordítandó arra, hogy az ültetésnél az igen gyakran alkalmazott taposás feltétlenül maradjon el, mert ez a gyökerek sérülését vonja maga után. Ha termést akarunk, akkor a koronát gondozni kell, a mohától a fát alaposan meg kell tisztogatni, mivel ez a légzést akadályozza, egyszersmind a férgek tanyája. Ezeket télen át kell eltávolítani. Hogy sima kérget kapjunk, legcélszerűbb ha mésztej, szarvasmarha trágya és fahamuból egy pépet csinálunk, melylyel a fákat 24 óra alatt kétszer bekenjük, azután mésztejjel be is fecskendezzük, eme eljárás ismétlése mellett sima kérget kapunk. A repedések megakadályozása igen könnyen és j oicsón, szarvasmarha trágyával történhetik legelőnyö- I sebben. Igen fontos a fák fejlődésére, erősbödésére, va- ; iamint termékenységére azoknak rendszeres kapálása j és trágyázása; általában gyümölcsöseinkben a fák koronája alatt ne legyen semmi, még fü sem, legyen az a koronáig felkapálva és jól megtrágyázva, enélkül jó termésre, egészséges fejlődésre nem számíthatunk. Az előadást a hallgatóság lelkesen megéljenezte. Utána programra szerint Szilassy Zoltán országgyűlési képviselő, a G. E. O. Sz. titkára tartotta meg magas nivón álló előadását: a szövetkezetekről. Előadása bevezetésében kiterjed a közlekedési viszonyoknak, a kultúrának fejlődésére a múlt században, mely az embereket közelebb hozta egymáshoz, s rávezette őket a szövetkezetek létesítésére. A szövetkezetek létesítésének főrugója a közös bajok elleni közös védekezés, valamint az, hogy közös bajokat egyesült erővel szüntethessünk meg. A szövetkezeteknek alakulásuknál és működésüknél nem szabad tisztán az anyagi haszonra dolgozni, magasabb erkölcsi missiója is van a szövetkezetnek, melynek megfelelni talán még fontosabb az anyagi érdeknél. Mindenki, midőn egy szövetkezet tagjául belép, bizonyos humánus és erkölcsi érzettel teszi azt, mert hisz ekkor a saját énjét háttérbe szorítja s más embertársának akar javára lenni; mert az erők csoportosulása: a szövetkezés, nem mindig jár az erősebbre anyagi haszonnal, de az erősebb utján a gyenge is erőhöz jut. Aki szövetkezeti taggá lép be, az bizonyos önfeláldozással teszi ezt az összesért, a mely ha nincs meg, az ily szövetkezet megszűnt magasabb missiót szolgálni, az ilyen egyszerű üzleti válalattá íörpül össze. Miután a szövetkezetek tagjai egyenlő joggal s egyenlő kötelezettségekkel bírnak, igen szépen lehet a szövetkezetek keretén belül egyes társadalmi szükségleteket is kielégíteni. Például a tiszta nyereség egy része forditassék könyvtár alakításra, létesítsen a szövetkezet gazda köröket, hol gazdasági felolvasások tartatnának, egyes oly vita kérdések vettetnének fel, melyek a szövetkezeti tagokat érdeklik ; takarmány és vetőmagvak kiosztását stb. mind a szövetkezet keretében lehetne keresztül vinni. De ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a szövetkezet a község gazdasági és művelődési központja, a községi ügyek vezetésében is hatékonyabban folyhat be. Ha ez igy lesz, akkor a munkás és munkaadó közt újból meg lesz a harmónia, meg lesz a régi patriárchalis viszony, melyre mindkettőnek, hogy megtudjon élni, feltétlen szüksége van. Az előadás a jelenlevőkre, kik nagyobbára szövetkezeti tagok voltak mély hatást tett. A február 9-iki programmak első pontja „A zöldségfélék nagyban való értékesítése1' miután előadó Uitz István gazd. akadémiai főkertésznek családjában hirtelen beállott betegség következtében el kellett utazni, elmaradt, sajnáljuk s ekkora közönség hangulatát is tolmácsoljuk, mert nagy kíváncsisággal várta a entt kérdés megvilágositását. Így tehát az előadói helyei Szabó István gazdasági akadémiai tanár foglalta el, alapos készültséggel, meggyőzőleg szólott hallgatóihoz, a gazdát legközvetlenebbül érdeklő kérdésről, az okszerű takarmányozásról. A takarmányozásnál azt kell figyelembe venni, hogy a takarmány egy része a marha élet fentartásához szükséges, mig a másik rész a munka teljesítményére. A takarmányozásnál evvel mindig számolni kell, a mit ha a gazda figyelmen kívül hagy, marhája különösen a munka időben lesoványodik, hogy úgy mondjuk leesik, mivel a takarmány-hiányt a marha saját zsírjából kell, hogy pótolja. A gazda aki helyesen és okszerüleg takarmá- nyozza marha állományát, az répa és kukorica szár mellé nap-nap mellett nehány kgr. korpát is ad ; igen alaposan fejtegette előadó a szénával való takarmányozást, majd áttér a Kellner-féle keményítő érték kiszámítására, hosszasabban, tudományos alapon példákkal mutatja ki a keményítő érték meghatározását. Az értékes előadást a közönség lelkesen megéljenezte. El nem mulaszthatjuk itt megjegyezni, hogy a 9-iki délelőtti előadáson a helybeli tanítóképző intézet hallgatói nagyon helyesen, teljes számban vettek részt, mert hiszen pályájukat bevégezve, a tanítók különösen falvakban hivatva vannak a lakosságot minden téren irányítani és kioktatni. Ezután Dr. Varga Kálmán akadémiai tanár a fekáliák gyakorlati alkalmazásáról szóló előadását tartotta meg. Előadását avval kezdte, hogy minden ember nemcsak ma, de a legrégibb időben is arra törekedett, hogy jól éljen, természetesen ez magával hozta az emberi ürüléknek mennyiségileg az emelkedését, a mit pedig, nagyon jól tudjuk, hogy a legtöbb helyen még ma is folyókba hordatnak, vagy minden módon igyekeznek, tőle, költség árán bár szabadulni. Pedig abban az emberi ürülékben óriási kincs fekszik ; ha figyelembe vesszük azt, hogy egy ember utáni ürülék évi mennyisége 5 q, annak értéke 9 korona, akkor Magyarország területén 20 millió embert számítva 180 millió korona megy évente veszendőben. Pedig ha az emberi ürüléket egybe hasonlítjuk a szarvasmarha ürülékkel, meggyőződhetünk annak becses voltáról. Mert még a szarvasmarha trágyában 3-4°/0 nátrium, 1*6%- foszfor és 4-°/? kálium van. addig az emberi ürülékben 8‘5% nátrium, 2'6°/0 foszfor, kálium természetes nagyon csekély mivel az ember
