Gazdák Lapja, 1907. december (6. évfolyam, 49–52. szám)

1907-12-20 / 51. szám

december 20. GAZDÁK LAPJA 5-ik oldal lesz szedve, a baromfinak eleségiil nem nyújtható, azokat erre a célra előbb elő kell készíteni, ami úgy történik, hogy közönséges kemencékben meg lesznek azok sütve és azután megdarálva vagy megőrölve. Ami ezen két gyümölcsnek tápértékét illeti, azt hisz- szük, elegendő lesz ha megemlitjük azt, miszerint a makk éretlen állapotában, amint az a tölgyesekben feltalálható, a legjobb sertéshizlaló takarmányt szol­gáltatja, úgy, hogy a régi időben, amikor még gaz­dáink külterjesen gazdálkodtak, sertéseiket jóformán csakis makkoltatással hizlalták fel. A vadgesztenyére meg megjegyezzük, hogy az főleg bő keményítő tar­talmánál fogva szeszfőzésre is alkalmas és jóformán csak azért nem főznek belőle szeszt, mivel sehol sem tenyésztik oly nagy mennyiségben, hogy abból érde­mes lenne azt főzni, továbbá kemény héja folytán kissé körülményes is lenne belőle szeszt főzni. így tehát a fentiekből látható, hogy mindkét gyü­mölcs megfelelően előkészítve, nem az utolsó helyen álló baromfieleséget szolgáltatja. Azonban ezen két gyümölcs nagy csersav tartalmálnál fogva csak mér­sékelt mennyiségben adható a baromfinak, mivel ellen­kező esetben azok igen könnyen csersav mérgezést kaphatnak és ebben el is pusztulhatnak. Az adagolás mennyiségére nézve 10 drb. tyúkra legfeljebb l/2 kg. ilyen takarmányt számíthatunk, megjegyezzük még. hogy ennél inkább valamivel kevesebbet mint többet nyújtsanak nekik. Ilyen adagban úgy a vadgesztenye, valamint a makk is igen jó hatást fog a tyúkok tojó­képességére gyakorolni. A fentiekre való hivatkozással nem tudjuk eléggé ajánlani ezen két gyümölcsöt mint baromfieleséget, olyan tenyésztőinknek, akik azon helyzetben vannak, hogy azokat könnyen és olcsón összeszedethetik. M. Irodalom. Előfizetési felhívás a „Magyar gazdák a német földről“ cimü munkára. Rövidesen vaskos kötet hagyja el a sajtót, mely­ben az OMGE. által f. év május-junius hó folyamán rendezett német tanulmányút résztvevői számolnak be szerzett tapasztalataikról és benyomásaikról. A könyv tartalma következő: Előszó, irta: Miklós Ödön. A tanulmányút rendezése, irta: Jeszenszky Pál. A tanulmányút lefolyása. Vargics Imre, Földes Béla, Pálóci Horváth István, Etter Gyula és Kovácsy János feljegyzései és dolgozatai alapján. (Tartalma: Münchenben. A leutstetteni uradalom. A weihenstefáni gazd. akadémia. Fogadóestély a követségen. Stuttgart. A hohenheimi gazdasági főiskola. Heidelberg. Mannheim. Hajózás a Rajnán. A neuwidi szövetkezeti központ. A düsseldorfi kiállítás. A Deutsche Landwirtschaftliche Gesellschaft. A Fühling-íéle bérgazdaság. Beseler. A hallei mezőgazd. kamara. Khün dr-nál. A gröbzigi cukorrépa termesztő gazdaság. Estély Toepffer urnái. A Heine-féle gazdaság. A Dippe testvérek, Berlinben. A német gazd. egyesület estélye. Havelland.) A könyv­nek ezt a fejezetét mintegy ötven kép fogja illusztrálni. A német gazdatársadalom, irta: Mailáth József gróf. Szövetkezeti élet, irta: Magyar Károly dr. Növénytermesztés. (Általános és különleges rész. A megtekintett gazdaságokból szerzett adatok alap­ján szakszerűen feldolgozva.) Irta: Marton Andor. Szántóföldi termesztés Észak-Németországban, jrta; Medveczky Károly. Karcolatok Németország állattenyésztéséről, (ifj. Nagel Henrik, Tschida Artur és Griebsch Viktor fel­jegyzései alapján.) Gépek és gépészeti eszközök, irta: Szikszai Sándor. Kertészet, irta: Szikszay Sándor. Szőlőmivelés, irta: Magyar Károly dr. A siker titka. (A németek gazdálkodási rendsze­rének általános méltatása.) Irta: Vargics Imre. Hangulatok. (E fejezetben negyvenkét magyar gazda mond véleményt arra a kérdésre, hogy mi ra­gadta meg leginkább figyelmüket és mit tartanak leg­inkább hasznosithatónak a mi viszonyaink között.) Életmód és szokások, irta: Bálint Béla dr. A szerkesztő szava. A könyvet Buday Barna szerkesztette. Noha a megjelenő munka, mely az egész német mezőgazdasági élet ismertetésére kiterjeszkedik, nem tárgyalhatja a kérdéseket alapos szakszerűséggel, mert ehez hosszú megfigyelés és tapasztalat volna szüksé­ges, mégis kiválóan érdekessé és tanulságossá teszi az, hogy hatvankét gazda adja elő benne közvetlen benyomásait és gyakorlati megfigyeléseit. A gyakorlati életnek szánt könyv ez, melyet ma­gyar gazdák írtak, a magyar gazdáknak. A mintegy 200 oldalnyi terjedelemben megjelenő könyv előfizetési ára 4 korona. Nehogy a könyvnek feles példányokban való előállítása rendkívüli költségekkel terhelje meg az OMGE.-t, a költséges munkát a jelentkező előfizetők számához képest nyomatjuk ki. Felhívjuk tehát mindazokat, kik a könyvet meg­rendelni óhajtják, hogy az előfizetési árban 4 koronát az OMGE. pénztárához beküldeni szíveskedjenek. Az előfizetők a könyvet postai utón, bérmentve fogják megkapni. Hasznos tudnivalók. Kenőcs lábbelire. A gazda, vadászember gyak­ran kénytelen esőben, sárban, nedves vetés közt jár­kálni. Ehhez jó, vízhatlan lábbeli kell, különben baj esik úgy a lábbeliben, mint a gazdája egészségében. A csizmát, cipőt igen tartóssá és vízhatlanná lehet- tenni, ha a következő keverékkel bemázoljuk: Egy- egy deka sárga viaszt, fehér szurkot, halzsirt és len­magolajat összevegyitünk és folytonos keverés közt gyönge tűzön melegítjük, mig az egészen össze nem olvad és egyenletes sürü pép lesz belőle. Ezzel a keverékkel minden tiz-tizennégy napban bemázoljuk a lábbelit. Ha csizmánk, cipőnk átnyirkosodik, ne te­gyük kemencéhez, mert itt megszárad ugyan, de a bőr kérges, törékeny lesz A nyjrkos lábbelit töltsük meg zabbal és úgy akasszuk fel. A zab magába veszi a nedvességet, a lábbeli megszárad, anélkül, hogy formájából kijönne és bőre megkérgesednék. A ponyvát vizhatl anná csinálhatjuk a követ­kező módon: Egy kádba tegyünk ötven küó korpát öntsünk reá jó fölösen forró vizet, keverjük jól össze és hagyjuk állani fél napig. Ezután szitán nyomkodva a korpát, szürjíik le a levet. A folyadékba, minden öt literre félkiló íimsós és egy negyedkiló karbolsavat tegyünk. Ha a timsó felolvadt, keverjük jól össze, öntsük üstbe, forraljuk fel. Ha a folyadék forr, te­gyük belé a ponyvát és forraljuk két óra hosszáig. Ezután csavarjuk ki a ponyvát, terítsük ki és szárít­suk meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom