Gazdák Lapja, 1907. augusztus (6. évfolyam, 31–35. szám)
1907-08-02 / 31. szám
augusztus 2. GAZDÁK LAPJA 5-ik oldal kedésébe ismeretlen tettesek az udvar felől behatoltak, gondolván, ha az egyikben nem, a másikban találnak valamit. Azonban alaposan felültek, bár Szőke Bélánál találtak 20 koronát hosszas kutatás után. Különben gavallérosan viselkedtek, amennyiben vagy 21 K értékű fillér pénzt figyelemre sem méltattak. Valószínű, hogy meg lettek riasztva, vagy nagyon idegesen dolgoztak, mert a Grünfeld-féle üzletben, dacára, hogy felhányták az egész fiókot, 30 koronát, ami papírban ott feküdt előttük, elfelejtették elemelni. Árut nem vittek el semmit. A nyomozás még azt is kiderítette, hogy az üzleti könyvekbe is bele pillantottak. — Pusztuló magyar községek mentése. Köztudomású az a szomorú tény, hogy a nemzetiségek közé ékelt magyarság igen sok községben a megsemmisüléshez közeledik, mert az a veszedelem fenyegeti, hogy belefulad az őt körülvevő nemzetiségi tengerbe. Éppen a minap hangzott fel a magyar sajtóban a ma- rostordamegyei Majos község magyarságának jajszava s ennek hallatára egymásután jelentkeznek a magyar községek amelyek jelentik, hogy a magyarság náluk is elvész, ha idejekorán segítség nem érkezik. A magyar társadalom, főként az egységes tömegben lakó magyarság ezekkel a szomorú jelenségekkel eddig nem foglalkozott; nem annyira az ő hibájából, mint inkább azért, mert figyelmét ezekre nem irányították. Most az Országos Magyar Szövetség, kiindulva abból a meggyőződésből, hogy a nemzetiségi községeknek veszélyeztetett magyarságát csak a magyar kormányzatnak és társadalomnak erőteljes és céltudatos mozgalma mentheti meg, az ilyen mozgalom pedig csak a szomorú jelenségeknek az egész ország előtt való feltárásával nyer erőt és biztat eredménnyel, elhatározta, hogy összegyűjti a szükséges adatokat és azokat nemcsak megismerteti az egész ország előtt, hanem a beszerzett adatok alapján meg is indítja és szervezi a segítő és mentő mozgalmat. E célból az Országos Magyar Szövetség felkéri a veszélyeztetett magyarság lelkészeit, tanítóit, közigazgatási tisztviselőit s általában mindenkit, akinek a kért adatokról közvetlen tudomása van, hogy mielőbb közöljék központi irodájával (Vili., Muzeum-körut 10.) az általuk vezetett, vagy ismert községek nemzetiségek által veszélyeztetett magyarságának népmozgalmi adatait, lé- lekszámát, jelenlegi helyzetét s azokat az eszközöket, amelyek szerintük a segítésre és mentésre a legalkalmasabbak. Az Országos Magyar Szövetség felkér mindenkit, különösen a fővárosi és vidéki magyar sajtót, hogy őt ebben a mozgalomban támogassák. — Kóbor cigányok ellen. A legutóbbi hetek borzalmas rablóeseményei arra bírták az igazságügyminisztert, hogy a kóbor cigányok ellenőrzésére és szemmeltartására alkalmas intézkedéseket tegyen. Az elmúlt napokban utasította a törvényhatóságok első tisztviselőit, a csendörkapitányságokat és a határszéli rendőrparancsnokságokat, hogy fokozottabb figyelemmel ellenőriztessék a kóbor cigányokat s velük szemben erélylyel járjanak el. Az egyes esetekre nézve pedig a nyomozás könnyebbététele végett elrendelte, hogy a nyomozó hatóságok kezei közé került kóborcigányok személyazonosságának megállapithatása végett ujjlenyomatokat készítsenek. Az igazságügyminiszter leiratban véleményt kér az ügyészségtől, hogy a daktiloszkopia alkalmazását, vagy pedig azt tartja e helyesebbnek, ha a kóbor cigánybandákat lefényképezik. A királyi ügyészek a fényképezést tartották megfelelőbbnek, még pedig azért, mert a daktiloszkopia ellen már találtak ki védelmi eszközt a rabló és tolvaj világ bölcsei. Ez a védekezés abban áll, hogy a tolvaj, mielőtt lenyomatat készítenek ujjairól, megégeti az ujjak végein a bőrt s igy azokról semmiféle, vagy nem valódi rajz marad a viaszon. Az igazságügyminiszter később leérkezett rendeletében maga is fényképeknek felvételét rendelte el. Ezentúl a dádékról és purdékról majd fénykép albumot fognak vezetni a nyomozó és vizsgáló hatóságok. — Lépfene, a Körtvélyesen, Csonkáson 40 darab állat elhullott. A lépfene, maly az elmúlt hetekben Pozsonyban szedte áldozatait, járványszerüleg kezd fellépni. Újabban Máramarosbau harapódzott el, úgy annyira, hogy naponta 50—60 marha hullik el e rettenetes betegségben, melynek nem sikerült mindez ideig gátat vetni, Mármaros és Pozsony után most Szatmáron a sor. A napokban a Csonkáson és a Körtvélyesen mintedy 40 darab szarvasmarha hullott el. A kár nagyobbára szegény embereket ért. — Élet-halál harc 1000 méternyire a föld alatt. A rónaszéki Apaffy bányába, mely kb. 100 méternyire van a föld színe alatt és üregében 90 méteres mély viz van, vasárnap 40 tagból álló társaság ereszkedett le. A harang alakú bányát tutajon szokták körül járni s a tutajra mintegy 12 embert engednek. A kirándulók mind a 40-en rámentek a tutajra, mely a felszállótól 5—6 méternyi eltávolodás után sülyedni kezdett. Irtózatos volt a pánik, a kétségbeesett emberek már térdig voltak a vízben, amikor is Lengyel László gimnázista és Bányász Imre katona leugrottak a tutajról és úszva menekültek. A megkönnyebült tutaj ismét emelkedni kezdett, majd pedig a felszállótól kötelet dobtak a tutajra és kihúzták a partra. Sokan elájultak, ember életben azonhan nem esett kár. — Arató gép működésben. Minthogy a munkás viszonyok a gazda figyelmét mind élénkebben, terelik az arató gépek felé, szolgálatot óhajtunk teljesíteni azzal, hogy módot nyújtunk az arató gépek használhatóságát illetőleg személyesen szerzendő meggyőződésre. Ennél fogva alább közöljük azok névsorát, kik környékünkön az államvasutak gépgyárának „Millenium“ arató gépei fölött rendelkeznek s igy kiknél e gépek megtekinthetők; Szatmármegyében: Ko- vásznay Zsigmond Batizvasváriban, Kovács Gyula Apában, Klein Addor Mikolán, Pásztory Árkád Bik- szádon, Görgey Gábor Mikolán, Buttyán János Cso- maközön, Szentivány Zoltán Somoskövi tanán, Böszörményi Sándor Pettyén, gróf Károlyi Lajos Kismajtény- ban, Jantyik Testvérek Számos-Dobon, Domahidy Sándor Domahidán, Pásztoky Jenő Aranyosmedgyesen, Király László Szárazberken, Jékey Zsigmond Géberjén, Miklóssy Gyula Géresen, Reizman A. Amacon, Ko- lozsváry Károly, Szatmáron, Tauszig Gyula Mátészalkán, Szilágymegyében: Récsey János Mindszenten, Grósz Ákos Tasnádon, ifj. Réthelyi István vérmezőn, Govrik Sándor Érkörösön, Kávási S. Érkáváson, Ugocsame- gyében: Klein Zsigmond Verbőcön, Rosenfeld Mihály Verbőcön, Lichtmann Kálmán Csepén, Czapány Dénes Szőlősvégardon, Zelikovits Bernát Feketeardón, Ladányi Károly Nagyszőlősön, Kaminszky Mihály Nagyszőlősön, Fogarassy Zsigmond Csepén, Báró Perényi Zsigmondné Nagyszőlősön, Nagy József ügyvéd Halmiban, Viliinger Ábrahám Éancsikán. Weisz Lipót Csepén, Weisz Salamon és Rooz Nagyszőlősön, Bukovics Károly Feketeardó, Bay László Kölese, Fogarassy Miklós Csepén.
