Gazdák Lapja, 1907. augusztus (6. évfolyam, 31–35. szám)
1907-08-30 / 35. szám
augusztus 30. GAZDAK LAPJA 3-ik oldal. 6. Sürgönyi nevezések 24 óra alatt Írásban megerősítendők. 7. Nevezési pénzek a nevezési záridőn belül beküldendők. 8. Nevezési záridőn belül közlendők a programúiban szükséges összes adatok. 9. Kiegyezés egy futamnál sincs megengedve, 10. Mázsálás előtt a beiraíási, illetve indulási dijak nyugtája felmutatandó. Szatmármegyei Lóverseny Egylet; Poszvék Nándor versenytitkár. Fenti feltételek helyben hagyatnak. Budapest 1907. augusztus 27. A Magyar Lovar- egylet igazgatósága nevében: Gróf Batthyány Elemér s. k. A magyar kenderés lentermelés. A „Gazdák Lapja“ folyó évi augusztus hó 16-iki számában „Kender- és lentermelésünk érdekében“ cim alatt nemes célt szolgáló, hazafias cikk jelent meg Schwartz Dávid, géresi körjegyző ur tollából. A kitűnő tendenciával biró cikk bizonyára sokat gondolkozásra késztett s általa az a lelkes kis gárda, mely a magyar köznép boldogulását tűzte zászlajára ismét egy kitűnő taggal, a fent említett cikkíró úrral gyarapodott. Minden lelkes honfinak arra kell ma törekednie, hogy szóval, tettel, példával, minden tehetségével tartsa vissza a magyar népet, kösse hazájához a nemzet munkásait, kik évről-évre rettenetes statisztikában hagyják itt hazájukat és mennek a messze idegenbe, Amerikába. Akik pedig nemcsak sopánkodni, hanem segíteni is akarnak e folyton jobban elharapódzó betegségen, azok fáradozásaikat egy ponton összegezik: munkát, kenyeret, megélhetési módot adni a nép kezébe, hasznossá tenni a nőt is a társadalomban, ameny- nyire csak lehet s ezáltal kötni azt a hazai röghöz s biztosítani őt a haza, a jövő számára. Akiknek ez a céljuk, azok ismét az eszközök különféleségében oszlanak meg s mondhatom, valamennyi eszköz, mit eddigi megfigyelő álláspontomon tapasztaltam : hasznos és célravezető. Egyesek a baromfitenyésztés, tojás kereskedés és különösen a selyemhernyó-tenyésztés és ezek minél szélesebb körben való terjesztése mellett foglalnak állást, mások a gyógyfüvek gyűjtése és árusítása által akarják a nőket és gyermekeket is keresetről biztosítani, mások ismét a gyümölcsöző háziipar fellendítése, kosárfonás, lentermelés és annak feldolgozása mellett harcolnak, stb. stb., de valamennyinek egy és ugyanazon nemes célja van: munkát, kenyeret adni a népnek ! Ezen foglalkozások egyik leghasznosabbika a kender és lentermelés, melyre a földmivelésügyi miniszter ur a folyó 1907. évben is felhívta köriratában az illetékes körök figyelmét s a melyről most — kiakarván venni a magam részét a kivándorlás elleni harcból s legalább kis mértékben, amennyire szerény tehetségemtől telik csatlakozni akarván azokhoz, akik a nép megélhetéséért küzdenek — néhány szót szólani vagyok bátor. A kender és lentermékek kezeléséről nem kell írnom, hisz azt a nép a legjobban ismeri, hanem annál hasznosabbnak látom annak okszerű termeléséhez és célszerű feldolgozásához hozzászólani. Legelső sorban is a kender és lentermelést nem az egyes embernek kellene folytatni a saját csekély erejére és tehetségére támaszkodva, hanem a köznek, összefogni egy egész falunak és igy végezni el a nehéz munkát könnyen. Nem vonatkozik ez a tulajdonképeni tenyésztésre : vesse és arassa kiki a maga földjén a kendert úgy és olyan mértékben, amint jónak látja, de tessék neki összefogni a többiekkel az áztatáshoz. Hiszen az általam fent hivatolt cikknek is fő iránya volt tömöriteni a népet, az egymáshoz legközelebb állókat — s az egyes falukat — hogy kenderáztatók- ról közösen gondoskodjanak, abban évi terményüket közösen munkálják meg s akkor földje nem hiába termett, nem prédálta el hiába a drága magot, nem fáradozott hiába, hanem munkájának eredménye is lesz. Ma még nem dolgoznak rendszeresen. Megtermi a darabka reá fordított föld azt a kendert, idejét, drága munkáját reá pazarolja a tulajdonos s aztán elteszi tilosba áztatni s mikor már-már munkája gyümölcséhez jutna, akkor a tilosból a még jól ki nem ázott kendert hatóságilag kidobják s még sokszor büntetésül ráfizet. Sokkal célszerűbb lenne e helyett közös akarattal mesterséges áztatótelepeket létesíteni, körülbelül akkorákat, vagy annyit, amennyi a községnek bőven elég s igy aztán uj lendületet venne ez a valóban fontos népies mellékmunka. A nép meggyőződnék róla, hogy a kender-termelést senki sem üldözi, sőt fáradoznak azon, hogy ezt meghonosítsák s ezzel neki kenyeret adjanak. A földmivelésügyi miniszter ur pedig, aki 15818|907. számú köriratában jelét adta a kender-termelés iránti jóindulatának és rokonszenvének, bizonyára hajlandó lenne ezt a fontos háziipart anyagilag is támogatni. A támogatás számos módjai közül röviden a következőket tartanám fontosabbnak: több, vagy kevesebb pénzzel a minisztérium hozzájárulna azon összegekhez, melyeket egyes falvak mesterségesen létesítendő áztatótelepek készítésére áldozni képesek, vagy pedig ingyen adományozná azon darab földet, melyre az illető községnek az áztatók elkészítésére és helyére szüksége van; miniszteri kiküldött járna faluról-falura — természetesen állami költségen — felvilágosítani a népet a kender és lentermelés módjairól, elkészítéséről, különböző irányban levő hasznosításáról, jövedelmező voltáról stb. Hozzájárulna az állam fonó gépek beszerzési költségéhez, díjmentesen rokkákat, szövőszékeket osztogatna a termelő családoknak. így aztán rövid idő alatt mindig többen kapnának hozzá kedvet, mig, talán nemsokára gyümölcsöző háziparrá fejlődnék a most még oly annyira elhanyagolt kender és lentermelés. Lehetne még kevesebb állami kiadással is eredményt elérni, ha a költséges szóbeli oktatás helyett egy népies nyelven megirt füzetet osztogatnának a nép között a falukban, melyből megértenék és megtanulnák a hasznos és célravezető kendertermelést. Szabadalmazott ys> • <* uj tt I6Z1 mejszeraJetí a Szalmám. Saul. Ujjasaiéi mely egyszerű, olcsó nagy munkaképességű s csak egy embert igényel, különösen kis gazdáknak és szőllőtulajdonosoknak rendkívül fontos, Kovács Mihály szabadalma Ermihályfalráa. és Értékesítő Szövetezeténél Szatírán, vagy annak bármely SS korona árka i
