Gazdák Lapja, 1907. június (6. évfolyam, 23–26. szám)
1907-06-07 / 23. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA junius 7. Mezőgazdasági kamarák. A gazdatársadalom ébredésének korszakát éljük. A gazdák rég belátták már, hogy érdek- képviseleteik mai szervezetében kellőleg érvényesülni nem tudnak, mert a vármegyei gazdasági egyesületek, melyek ma egyedüli érdekképviseletük, nem emelkedhetnek hivatásuk magaslatára mindaddig, mig anyagi eszközök hiányával kell küzdeniük s azt a csekély hatáskört is, mi a gazdáknak biztosítva van, elvonják a mező- gazdasági bizottsági intézmény s az állami szakközegek. Éppen ezért régi mozgalom érvényesülésének nyújtott tért a mai földmivelésügyi kormány, amidőn az érdekképviselet hivatalos szervezését programmjába vette, s a gazdák nagy lelkesedéssel fogadták a tervet. A terv megoldása egyszerűnek látszott, hisz a mai egyesületekben a szervezetek készen vannak, csak a fent említett hiányt kell pótolni, hogy a mai gazdasági egyesületek a mezőgazdaság hatalmas tényezőivé váljanak. Az anyagi kérdés megoldására a gazdák sehol sem vonták az áldozat alól ki magokat, s szívesen, sőt lelkesen egyeztek bele abba, hogy a hatáskörrel felruházandó egyesületeket helyezzék a kényszer társulás alapjára, s igy önmagukat megadóztatva, biztosítják az anyagi eszközöket. A terv felette rokonszenves volt, mert ily módon a kereskedelmi és iparkamarák szervezetének mai legnagyobb hibája is kiküszöbölhető lett volna, t. i. a nagy kiterjedés folytán a közvetlen, intenzív és gyakorlati működés hiánya, valamint a vármegyei szervezetek lehetőséghez képest való fentartásával a központhoz közelebb álló érdekek erősebb felszínre kerülése is csak nem teljesen kizárattak volna. Sajnos, a nagyváradi gazdasági kongresszus már nem elégedett meg e tervvel, hanem a megyei rendszer mellett megnyilatkozott rendkívül erős állásfoglalás leküzdésével mégis kimondta mint a gazdák többségének kívánságát, a kamarai rendszer szükségességét, mely szerint több vármegye gazdasági egyesülete fölé egy-egy kamarát állítsanak, mely kénye-kedve és tetszése szerint támogatná, vagy nem támogatná az ily formán minden hatáskörből, s még az eddigi jövedelem forrásoktól is megfosztandó gazdasági egyesületeket, s a gazdák tulajdonképpen azt érnék el vele, hogy az egyesületi mai tagdijak helyett szívesen felajánlott kamarai illetékek mellett ismét csak külön egyesületet kellene tagdijakkal (sőt az eddigi segély források bizonytalanságánál fogva az eddigieknél magasabb tagdijakkal) fentartaniok, mely a kamarának végrehajtó szerve s a gazdáknak tu- lajdonképeni érdekképviselője lenne magával az esetleg részrehajló kamarával szemben is. Természetes, hogy a megoldásnak ez a tulfejlesztése már annyira távol áll az eredeti, nem nagy áldozatot feltételező tervtől, hogy ez a terv már a gazdaközönség erős ellenállásával találkozik, s bár az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek a múlt hó 29-iki közgazdasági szakosztálya az erős ellenvélemény leküzdésével ily formában foglalt a kérdésben állást, minthogy a gazdasági egyesületek eredeti álláspontjukhoz ragaszkodnak s igy a gazdasági egyesületek országos szövetsége aligha fog a 29-iki határozat álláspontjára helyezkedni, vagy az OMGE. is elfogadja a megyei keretek véleményezését, vagy pedig meg fog a gazdatársadalom véleménye oszlani. S ha utóbbi következnék be s ebből hátrányok szármázná- nának, ezért a felelősség nem a gazdasági egyesületek azt a részét fogja terhelni az ért mert szerzett pozíciójukat nyirbálni nem engedik, kik elvégre is öngyilkosok lenni nem akarnak s a gazda osztály kétszeres megadóztatásához nem járulnak hozzá, hanem terhelni fogja azokat, kik a terhesebb formát a gazdaosztályra rá erőszakolni igyekeznek. Bennünket ez a kérdés más oldalról közvetlenebbül is érdekel. Szatmármegyében a közgazdasági viszonyok fejlesztésében az utolsó évtized oly intenzív munkát fejtett ki, hogy Szatmár minden mesterséges befolyás nélkül a szomszéd 4—5 vármegye közgazdasági központjává fejlesztette magát. Szatmár társadalmi gócpont kifejlődött nagyvárosiasságánál fogva, szerencsés vasúti összeköttetéseinél és fejlett kereskedelménél fogva kereskedelmi központ, iskoláinak számával vetekszik jóval népesebb városokkal, lóversenyeivel, évenkinti kiállításaival nagykörnyék figyelmét leköti, gazdasági téren az összes szomszéd vármegyék Minden gazdaságban nfltfUzbcMIu eszfciziüi gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményének legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni! —Minden esetleges kérdezésekre .azonnal és díjtalanul válaszolunk.— Raktárt tart és eladásokat eszközöl a Szatmármegyei Gazdasági Egyesälet Fogyasztási és Ért. Szövetkezete Szatmárit, Verbőci-utca 5-ik szám KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 430 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. 52—45 Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár.
