Gazdák Lapja, 1907. március (6. évfolyam, 9–13. szám)
1907-03-01 / 9. szám
március 1. GAZDÁK LAPJA 5-ik oldal. mennyiségű csapadék vihar nélkül, minek folytán jogosult reménnyel várhattuk a kedvező gyümölcstermést. Ezen reményünk azonban éppenséggel nem valósult meg; mert gyümölcsfáink, dacára a megelőzőleg kedvező fizikai feltételeknek, már május hóban többnyire levél és virág nélkül álltak a rémséges sok hernyó miatt, a megmaradt gyümölcs is jobbára az almamoly és alma-eszelény kukacai által megférge- sitve, egymásután lehullott, a fán maradt alma és körte sem érhette el, többnyire a typikus faji kifejlődést. A tavasz tehát kivételesen elég kedvező lett volna, de nem ám a mi szorgalmunk a hernyó- és rovarirtás tekintetében. Valljuk meg: mi bizony nem sokat törődünk gyümölcsfáink megvédelmezésével, vagy legalább nem egyforma pontossággal, hisz mit ér, ha A) szorgalmas hernyóirtó, ha B) a hernyófészket is csak rendőri parancsra szedi le — elkésve, igy-amugy, csak tessék- lássék: a hernyó elvándorol egyik gyümölcsösből a másikba, s akor A) hiába fáradt. Ámde a hernyófészkek leszedése nem elég, a heruyó és rovarirtást kora tavasztól késő őszig szükséges folytatni. Igen célszerű a fák derekát és vastagabb ágait koronként mellmagasságban bogárfogó kötéllel ellátni. Állhat ez csepüből, rongyból, szalma- gúzsból, vagy újságpapírból 2—3 szorosan átkötve. Csakhogy gyakran kell ám megnézni, hogy nincs-e alatta hernyó, gubó, rovar; ha van, azokat a kötelékkel együtt tűzbe vetjük, ha nincs még alatta semmi, újból felkötjük. Ez a kötelék még késő ősszel is szükséges lehet, mivel a nagyon ártalmas téli araszoló hernyó lepkéjének szárnyatlan nősténye késő ősszel megy fel a fára párosodás után, hogy petéit egyenként a vegyes rügyek mellé lerakja. Á bogárfogó kötél ugyanis arra a célra szolgál, nóta“ járta. Aki poharat emelt, annak rá kellett zen- diteni egy nótára, melyet a mulatozó társaság azután utána énekelt. Mikor a gróf tiszteletére adott lakomán a nótázásra került a sor, öregbiró uram eldalolván a maga pohárnótáját, kellő reverenciával fölkérte a nagyságos földesurukat, hogy ne röstelje ő kegyelme is elénekelni a magáét. Károlyi Sándor azonnal fölemelkedett s megtöltvén poharát, szép férfias hangján rágyújtott a következő inprovizált nótára: „Minden vásárhelyi gazda ád egy ökröt, Öregbiró uram ne sajnáljon kettőt!“ A vásárhelyi gazdák szépen utána énekelték a pohárnótát. És amit elénekeltek, annak becsülettel helyt is álltak. Másnap ötezer gyönyörű tulok volt együtt a nagyságos földesuruk részére. Nincs az a fiskális, aki a tizedrészét is be tudta volna rajtok urbér fejében hajtani. A nemes grófnak pedig az egész csak egy pohárnótába került. Hadd fejezzük be a régi világról irt csevegésünket e kedves anekdótával, mely híven tükrözi vissza páratlan népszerűségét és nagy népismeretét Károlyi Sándor grófnak, vármegyénk ez érdekes alakjának, ki az utókor nagy hálájára és mély tiszteletére méltó. —sz. kogy a fa törzsén fel és lemenő rovarok, hernyók alatta menedéket és akadályt találjanak. A biborszinü alma eszelény a kéreg alatt telel ki és megy fel a fára, hogy a kisded almát a szár körül megfurkálja és petéit belé rakja, melyekből a kikelő kukac beléfura- kodik az almába s annak húsát eszi, mígnem megnő és azzal együtt a földre hull. A barnaszinü és hosszufejü bimbólikasztó bogár (Anthonomus ponórum) szintén tavasszal megy fel a fára, hogy a fakadó bimbót megfúrja s petéjét belérakja, melyből a kukac kikéi és a virág belső szerveit megeszi, minek folytán az inficiált virágnak a szirmai is megsárgulnak és elszáradnak. Az ilyen elsárgult virágot hamarjában felbontva, megtalálhatjuk benne először a kukacot, azután nehény nap múlva, — ha el nem késtünk — magát a barna szinü, hosszufejü bogarat is. Ehhez hasonló a rügylikasztó bogár, (Anthonomus cinctus) mely szintén a törzsnek kérge alól megy fel a körtefa lombja közzé, s tojásait a termő rügybe rakja le s a kikelő kukac a rügyekbe befurakodva azokban még nagyobb kárt tesz, mint a bimbó likasztó bogár, mivel egyetlen rügyben több bimbót pusztitnak. Az ilyen inficiált rügyek szintén elszáradnak; ezekben is megtalálhattuk a rágó kukacot, bábot s végre a barna szinü bogarat, s ha az elszáradt rügyek felbontásával nem késtünk el, magát a bogarat s mivel a kifejlett bogár sietve bemegy a fatörzs kérge alá. Ebből az is kitűnik, mily szükséges a fatörzsnek elálló kérgeit ősszel, vagy legalább kora tavasszal kaparó vassal levakarni és megtisztitni a faderekát és vastagabb ágait lerakott bábok és petéktől. A fa derekának, öregebb ágainak bemeszelése szintén haszonnal jár, mivel a frissen oltott mész agyag és marhavérrel, vagy a kecskeméti gyümölcs kertészek módja szerint 15%-os kénmáj oldattal keverve, egyrészt a fakérgét ez élősdi állati és növényi ellenségtől megtisztítja és a fiatal törzset gyorsabb vastagodásra serkenti, másrészt pedig fehér színével a téli napsugarakat vissza vervén, az idétlen nedv keringés megindulását gátolja, amit különben a sötétbarna és hófogó kéreg előidézhetne, a téli helyi nedvkeringés pedig a fának kifagyását okozhatná, miként ezt kemény tél után a beztercei szilvafánál és diófánál gyakran láthatjuk. A rosszul, rósz helyen és roszkor ültetett beteges fák rendesen egyes ágaikon megszuvosodnak, amit két különböző kis bogár okoz, u. m. a kéreg, szú, Scolytus pruni al mely az alma fának valamelyik ágán a kéreg alatt, a cambium szövetig fel és lemenve nehány cm. hosszú utat rág és petéit abba helyezi el. A petékből kikelő kukacok aztán az anya járattól jobb és balra párhuzamos utakat rágnak ; végre útjaik kiszélesednek, elágazódnak, amikor aztán végül mélyebb lyukat furrnak s abban behúzódnak. A bábokból kikelt bogár aztán szárnyra kap és elrepül, hogy más ágon forduljon meg. Á puposszu Xyleborus dispar, ettől abban különbözik, hogy mindenféle lombos fába sokkal mélyebben furakodik belé, mint az előbbi, nevezetesen a fiatal fa közepében fel- és lefele menő utat rág, a vastagabb fába pedig többé-kevésbé az évgyűrűk irányában rág utat és kukacai az anya által magávál hozott manillia gombával táplálkoznak, de a fát nem rágják. Ssabidalmazott ftuj ft w (Venyige) szecsljaVátjé, mely egyszerű, olcsó nagy munkaképességű, s csak egy embert igényel, különösen kis gazdáknak és szőllőtulajdonosoknak rendkívül fontos, Kovács Mihály szabadalma Ermihályfalyán, megtekinthető s megszerezhető a Szatmánn. bízd. Egyesület Fogyaszt, és Értékesítő Seövetkezeténél Szatmáron, vagy annak bármely fióktelepénél 36 korona árban.
